május 15, 2012
Az elmúlt hetek munkanapjai megint hoztak pár vicces sztorit a patikából, bár van olyan, amin ott és akkor, amikor elhangzott, inkább sírni tudtam volna.
Havasi gyopár
Velem egyidős lehetett az a srác, aki havasi gyopár tartalmú szirupot kért. Az a baj, hogy minden érzés, gondolat egyből kiül az arcomra (rossz pókeres lennék), így látta, hogy nagy a baj, s egyből korrigált:
„Ja nem, izlandi zuzmós szirupot kérek!”
Higgyjétek el, nagyon nehéz ilyenkor megállni a teli torokból röhögést!
Ellátva: 2015-ig
A szomszédos orvosi körzet nevettetett meg bennünket, mikor egy cseppre adagolt gyógyszeren feltüntették, hogy a kiadott mennyiség alapján mennyi időre van ellátva a beteg a készítménnyel. 2015 volt ez a dátum, ami valljuk be: nem ma van. Természetesen valamit elszámolt a számítógép.
A hiánycikk fogalma
Egy hölgy tért be hozzám, aki az édesanyjának szeretett volna egy régóta nem beszerezhető fájdalomcsillapító kúpot vásárolni, receptre. Mivel tudtam, hogy esélytelen a beszerzés, javasoltam neki, hogy beszélje meg az orvosával, hogy mivel lehetne kiváltani a készítményt.
„De nem lehetne mégis beszerezni?” – és itt elindult egy 5 perces standup, amiben az egész család sanyarú sorsát megtudtam. Láttam, nehéz dolgom lesz, de nekifutottam újra. Elmagyaráztam, hogy a hiánycikk nem azt jelenti, hogy mi vagyunk gonoszak és nem akarjuk a patikában tartani, hanem a nagykereskedésben sincs, ahonnan meg tudnánk rendelni, ott pedig azért nincs, mert a gyártó nem szállít.
Sajnos nem alaptalan a feltevés, sok helyen ezzel rázzák le a betegeket, ún. nem kívánatos – értsd sok adminisztrációt igénylő és/vagy alacsony árréssel bíró, de drága – gyógyszerek esetén. Igen, hazudnak a kollégák…
„De most akkor mégis, valahogyan nem lehetne megrendelni?” – a régi kacsintós, pult alól mentalitás. Tudtam, hogy csak úgy fog a hölgy megnyugodni, ha felhívom a nagykereskedést. Mondtam neki, hogy várjon 2 percet és megkérdezem. Felhívtam a nagykereskedésünket, megerősítettek abban, amit magam is tudtam: 1 éve nincs már, talán júliusra lesz, de már nem bíznak az ígéretben.
Aszpartám – a lassan lebomló idegméreg
Egy anyuka jött be gyermekével, akinek kálcium pezsgőtablettát akart venni. Felajánlottam az általunk árult két félét, majd kérdésként kaptam, hogy melyik tartalmaz aszpartámot? Az egyikben volt, így leszűkült a kör a másik termékre. Kíváncsian érdeklődtem, hogy vajon van-e valami különös oka az aszpartám kerülésének, esetleg allergiás a gyermek, netán fenilketonúriában szenved?
A válasz meglepő határozottsággal az volt, hogy egyik sem, szimplán nem akar aszpartámot, mert az egy lassan lebomló idegméreg. Megint az arcom árulhatott el, mert megrökönyödve álltam a kijelentés előtt. Idegméreg?! Kérdeztem vissza, majd jött az igenlő válasz és a megerősítés, hogy ezt a hölgy tanulta és felháborító, hogy a patikában árulnak.
Nem hagyott nyugodni: hol tetszett ezt tanulni? „Hát fent van az interneten is, de mindegy, hagyjuk is!”
Ó internet, ó te drága! Ami fent van az interneten, az szent és sérthetetlen. Olyan ez, mint régen a rádió volt: amit bemondtak a rádióban, az úgy volt. Pont.
A hölgy gondolom nem is feltételezte, hogy azok, akik az aszpartám idegméreg voltáról írnak, szimplán a saját, más típusú édesítőjüket akarják eladni.
A végén elnézést kért, hogy elmondta a véleményét. Megnyugtattam, hogy szíve joga, hogy véleménye legyen és, hogy hü…
Elharaptam a mondat végét, mert etikai ügy lenne belőle. De véleményem nekem is lehet. Maximum megtartom magamnak.
