Gyorssegély az egészségügyben

avagy, a bizalom újbóli kiépítése nehéz feladat

június 14, 2016

Mai témám nem szorosan a patikákhoz kapcsolódik, de mégis. Ha az egészségügyi ellátórendszer részének valljuk magunkat – és egyelőre még abban a kivételezett helyzetben vagyunk, hogy a gyógyszertárak a magánszektor részét képezik -, akkor érdemes figyelemmel követni az évek óta több sebből vérző egészségügyi rendszer újabb kétségbeesett infúzióbekötését.

Régóta (kb. 10 éve) mondom és munkám során a partnerekkel is egyet szoktunk érteni, hogy az egészségügy igazi problémája nem az orvoselvándorlás lesz, hanem a szakdolgozói munkaerőhiány és globálisan a megmaradt munkaerő munkájának minősége (ami adódhat a túlterheltségből vagy a gyorstalpalón végzettek szakmai hiányosságából).

A nagy beteg – betegségtudat nélkül

Az elmúlt 1-2 hónapban nagyon jó minőségű elemzések jelentek meg az index hírportálon. Az első bomba ősrégi tabukat döntöget: van pénz a rendszerben, de az “orvosbárókra” folyik el. Az egészségügyi rendszer feudális voltát nem hiszem, hogy taglalni kellene, mind az orvosi pálya, mind pedig a gyógyszerészi pálya tele van tekintélyelvűséggel.

Az elemző írások fogadtatása nem lepett meg, olyan ez, mint amikor az alkoholistának/drogosnak/depresszióban szenvedőnek stb. mondják, hogy problémája van és szakemberhez kellene fordulnia. Első reakció: tagadás. Persze ezt lehet fokozni sértődéssel, visszavágással, “nem úgy van az!” felkiáltással. Minden éremnek több oldala van és minden vélemény fontos, de az ilyen felesleges körökkel csak időt vesztünk. Pontosabban vannak körök, akik időt nyernek, a status quo fenntartása mindenek felett.

Nem csak bérkérdés

Érkezett a következő csapás: kiderült (?), hogy balekok tartják el a potyautasokat. Persze, aki nem álomvilágban élt eddig, az ezzel régóta tisztában van. Alapvetően nem is lenne baj egy szolidaritáson alapuló rendszerrel, hiszen a skandináv modellek sikere is ennek köszönhető: magas adók, igazságos újraosztás, költések jó fókusza.

Valahogy nálunk mégsem sikerül ezt hatékonyan megoldani és egy rettentő mód pazarló és igazságtalan rendszert foltozgatunk évek óta, ahol járni jár, csak nem jut.

Azt szakemberek régóta nyilvánvalóvá tették, hogy az egészségügy problémái nem csak a bérkérdésben keresendőek. A feudális rendszer a fejlődés, a megújulás útjában áll sokszor, a rendszer élvezői és a rendszer “hangyái” között lobogó tűzre csak olaj a bérfeszültség, az alulfizetettség és túlhajszoltság.

Hosszútávú, kormányokon átívelő stratégiára van szükség, mely nem csak gyorssegélyt nyújt, hanem szembenéz a valódi problémákkal. Jól látja ezt a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete, akik regáltak is sajtóközleményükben a beígért bérfejlesztésre.

A bizalom visszaszerzése

Nehéz feladat. Mint amikor egy párkapcsolatban egy megcsalás után a felek próbálják újból felépíteni közös életüket. Emlékszem a millió ígéretre, melyet az egészségügyi szektor éveken át hallgatott. Mivel ezek a szólamok csak ígéretek maradtak, így fordulhat elő, hogy mint egy kvázi megnemtámadási egyezmény eredményeként a hálapénz intézménye a mai napig él és virul.

Persze a Kormány felismerve a bajt, igyekszik annak a látszatát fenntartani, hogy komolyan gondolja a rendezési szándékát és akár törvénybe is foglalná a béremelés kérdését, így ezzel is lehet újraépíteni az elvesztett bizalmat.

Keserű pirula

Próbálom elhessegetni az összeesküvés elméleteket magam körül, de nem lehet nem észrevenni az irányt, amely felé tartunk. Teszem hozzá gyorsan, hogy nem minden szempontból rossz irányba.

A megjelent, fent is hivatkozott elemzések, a cafeteria módosítások, a különböző nyilatkozatok, vélemények mind abba az irányba mutatnak, hogy beindul az egészségügy átalakítása, melynek végén két szinten történhet majd az ellátás: egy “garantált” állami és egy plusz szolgáltatásokat nyújtó magánszektorban.

No, nem mintha most sem így lenne már. A kérdés, hogy a trafikmutyi receptje miként adaptálódik az egészségügyi rendszerre…

Társadalmi kérdés

Bármennyire is próbálok pozitívan viszonyulni a meghirdetett béremelésekhez, azért van bennem egy kis jófajta magyar mentalitásra alapozó félsz, melyet már meg is rajzoltak. Látva egyes reakciókat, ha tudnék rajzolni, én is valahogyan így ábrázolnám.

Félő, hogy a szép számok hallatán fokozódik a hálapénz és egyéb évek óta hordozott keserűségek miatti ellentét az orvosok (nővérek, szakdolgozók ?) és a szolgáltatásokat igénybe venni szándékozók között.

Talán ez épp egyfajta kommunikációs szándék is, ki tudja. Éppen ezért nagyon fontos megértetni széles társadalmi rétegekben, hogy az egészségügy jelenkori problémái nem csak bérkérdés, nem csak az elvándorlás okoz gondot, hanem rendszerszintű, régóta csak gyorssegélyekkel foltozgatott, égető problémák várnak megoldásra. Ha most szembeáll egymással a gyógyítók oldala (igen, mi gyógyszerészek is ide tartozunk) és a betegek/vevők oldala, abból nem lesz közös cél, csak viszály.

Csakúgy, ahogyan a pedagógusok számára is fontos a társadalom támogatása, hiszen értünk, értük, a gyerekekért, a jövőnkért állnak ki.

És, hogy mi lesz ebben a “harcban” a gyógyszerészek szerepe? Mindenki lelkiismeretére bízom. Ismerve az előzményeket, egységes fellépésre, szolidaritásra nem számítok. Pedig szükség volna rá!

Utószó

Sokan félreértelmezik a politikai, szakmapolitikai kritikákat. Nem arról van szó, hogy mindenáron bele akarnak szakértők, emberek, bekiabálók kötni abba, amit csinál az adott politikus, szakmapolitikus. Normálisan működő országokban konstruktív kitikát képesek befogadni és ez alapján változtatni.

Az rossz cél, hogy “mondjonle” aztán majd jön egy másik, akit később szintén erre szólítunk fel.

Az én szemléletem inkább azt üzeni: dolgozz jobban, csináld másképp, csináld értünk! Aki pedig ezen megsértődik, annak nem való döntéshozói pozíció.

A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni!

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.