Egy nyelvet beszélünk?

avagy, Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak

október 01, 2014

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Nagy várakozással álltunk a 2014. szeptember 24-én megrendezett “Miniszimpózium a gyógyszertári ügyeletről” című rendezvény előtt, hiszen egy fontos téma megvitatására, a különböző álláspontok megismerésére adódott lehetőség. A szándék nagyon díjazandó, mely szerint az ügyeleti kérdéskör forró témáját egy mindenki számára nyitott fórumon vitathassa meg a szakma. Az már egy másik kérdés, hogy a rendezvény ideje és helyszíne meglehetősen leszűkíti a részt venni tudók számát, de gyakorlott rendezvényszervezőként tudom, hogy idális időpont egyszerűen nem létezik. Talán ha online történnének ezek a fórumok.

Apropó online élet. A Patikablogon és a Gyógyszerészet: Múlt!Jelen.Jövő? Facebook csoportban is aktív élet folyik, a vélemények folyamatosan felszínre kerülnek. Ezért döntöttünk úgy, hogy erre a miniszimpóziumra összegyűjtjük az összes olyan véleményt, amely online felületeken jelent meg és az ügyelettel kapcsolatos. Ha már személyesen nem tud minden érintett ott lenni és a döntéshozók nem élnek a digitális felületek adta lehetőségekkel, akkor összehozzuk a kettőt, mint egy mediátor szerepet felvállalva. dr. Lukács Ádám kollégám még attól sem riadt vissza, hogy felvegye nyilvánosan a kapcsolatot a szakma (?) megosztó fantomjával Etikus Patikussal, akinek bár ténykedése ellen már én is többször hangot emeltem, vannak használható gondolatai, mi több volt egy ügyeletet érintő kezdeményezése.

Tettük ezt mindazért, mert (még) érdekel minket ennek a csodálatos szakmának a jövője, aktuális helyzete.

A szimpózium

A rendezvény – nézőpontoktól függően – sikeresen lezajlott, a kinyomtatott 69 oldalas dokumentum átadásra került, egy pár gondolat, vélemény kíséretében. Aztán eljött szeptember 29., amikor is megjelent a Kamara honlapján egy beszámoló a miniszimpóziumon elhangzottakon.

Már többször hangot adtam csalódottságomnak, hogy Kamara honlapján megjelenő írások sokszor összecsapottak, nem tárgyilagosak, alkalmanként tévedésekkel teliek és az igazságot, valóságot meglehetősen fura, már-már rózsaszín szemüvegen keresztül mutatják be. Talán nincs is ezzel semmi probléma, hiszen nagyoktól tanulni sosem szégyen, és hazánkban az objektív tájékoztatás lassan olyan ritka lesz, mint a nyereséges ügyeleti szolgálatot tartó patika.

Az objektív tájékoztatáson túl, a tényfeltáró, konfrontációt vállaló újságírás is visszaszorulóban van – az alábbi sorokat sajnos egy gyógyszerészettel foglalkozó portál sem vállalta. Pedig csak az érem másik oldala, az objektív valóság áll benne. De miről is van szó?

Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak

A “futár” szerepét vállaló dr. Lukács Ádám kollégám egy találó viccel reagált a megjelent beszámolóra.

Egy régi vicc jutott eszembe a Jereváni Rádióról. Megkérdezik a Jereváni Rádiót, igaz-e a hír: Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak?!
Mire a válasz: a hír igaz! De nem Jerevánban, hanem Tibilisziben, nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak!

A tudósításban megjelent információk pontatlanságáról kérdeztem Ádámot:

“Valóban egyéni véleményem volt, egy pillanatra meg is hült mindenki a teremben a hallottakon – nincsenek hozzászokva az érintettek az ellenvéleményhez. A beszámoló tele van tárgyi tévedésekkel: nem 69 tag véleményét kapta meg írásban az elnök úr, hanem 69 oldalnyi dokumentumot, melyben a 2013. novembere óta különböző online felületeken összegyűlt véleményeket szedtük össze. Tettük ezt azért, mert elfogadtuk a játékszabályokat, mely szerint írásban kell benyújtani egy véleményt, hogy azt komolyan vegyék.”

A 69 oldalas dokumentum összeállításában jómagam is segédkeztem. Az átadott dokumentum nem egy közösség közösen kialakított véleményét tartalmazta, hanem több felületen megjelent véleményeket, ahogyan a bevezetőben is írtam. Többek között az általam, itt a Patikablogon írt Akut problémák ügyeletben című bejegyzést is, mely kvázi vitaindítóként jelent meg, hosszú idő után az első, tényeket boncolgató írásként. A szerencsétlen időpont miatt Ádám vállalta azt, hogy eljuttatja a grémium elé ezt az anyagot is.

A beszámoló ellentmondásai azonban itt nem érnek véget, dr. Lukács Ádám folytatja a sort:

“Az, hogy nincs szükség ügyeletre, csak az én személyes véleményem. Ebből is látszik, hogy hiába a nyomtatott anyag, a Kamara vezetői nem vették a fáradtságot annak átolvasására, és valótlanságokat állítanak summázó cikkükben. A máshonnan származó 182 aláírást a szakma “fantomja”, Etikus Patikus gyűjtötte, akitől/akiktől ezt nyílt, online felületen kértem el, bárki megnézheti. Ezt szintén a fórum tudomására hoztam, csakúgy, mint azt, hogy bár nem én vagyok ez a fiktív figura, de az ügy előremenetele miatt akár ezt is hajlandó vagyok felvállalni. Csak történjen végre valami!”.

Hogy melyik volt az első fórum, mely az ügyelet témakörével foglalkozott?

“Nem volt szükség az állításaim cáfolására, mert nem mondtam, hogy ez az első ügyelettel foglalkozó fórum. Állításom csupán az volt, hogy ennek az egyeztetésnek a létrejötte annak köszönhető, hogy a patikák jövedelmezősége jelentősen lecsökkent az elmúlt időkben, több gyógyszertár a megélhetésért küzd, akik az ügyelet terhét már nem tudják elviselni. dr. Hankó Zoltán erre mindösszesen annyit reagált, hogy már régóta foglalkoznak a kérdéssel – többnyire eredménytelenül, de ezt már csak én teszem hozzá…A fórumról valóban korábban távoztam, mivel már érdemi rész nem volt, körülbelül 15 perccel a vége előtt.”

Kimaradt, átalakult részletek

Censored Stamp Shows Prohibited And CensorshipA beszámolóból több szakember hozzászólása is kimaradt, melyek azonban fontos véleményeket tartalmaztak. A Pharma Szüret rendezvényen tudtam meg, hogy dr. Harmatha Levente is részt vett a fórumon, és fel is szólalt az ügyeleti rendszer készenléti rendszerre való váltása mellett. A beszámolóban nem találtam az ő sajátos véleményét, így hát megkerestem és rákérdeztem, hogy miként is történtek a dolgok?

“A fő mondanivalóm az volt, hogy nem kérünk többet a Kamara vezetőségétől, mintsem mielőtt túlpolitizálja az ügyelet kérdését és különböző kormányzati szervekhez fordul, álljon meg egy percre, egyeztessen az OTH-val és kérje, hogy egységes gyakorlatot kövessenek a Tisztifőgyógyszerészek. Jelenleg szimpátia, vélt vagy valós félelmek határozzák meg azt, hogy egy adott településen, régióban engedélyezik-e a készenlétet vagy sem. És, hogy miért készenlétről beszéltem? Úgy vélem, hogy bár a helyes, de radikális lépés az ügyelet teljes megszüntetése lenne, egy mindenki számára elfogadható kompromisszumos megoldást kínál a készenléti rendszer kialakítása, egységesítése: zárástól este 10-ig “hagyományos” ügyelet, majd az ügyeletes orvos általi behívással készenléti ellátás biztosítása nyitásig. Ilyen rendszer már több településen sikeresen működik.”

A beszámolóban pár kijelentés kikerült az eredeti szövegkörnyezetből. Ez szintén sajátos módja az “objektív” tájékoztatásnak.

“Sajnálattal olvasom azt is az összeállításban, hogy egyes gondolataimat kiragadták és nem a nevem alatt tárgyalták. Mint mondtam, én mertem kimondani azt, hogy szükségtelen az ügyelet, de a Norvég és a londoni példával is én hozakodtam elő. Tettem ezt válaszul a Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök szavaira, aki az ügyelet létét és fontosságát azzal indokolta, hogy enélkül gyógyszerészre sem lesz lassan szükség – kvázi ez maga a szakma csimborasszója (ezt már én hallottam bele). Norvégia, amely 2500km hosszú ország 5 millió lakossal mindösszesen egy ügyeletet üzemeltet (Oslo-ban) és egyáltalán nem érzik sértve a norvég gyógyszerészek magukat, hogy nem ügyelhetnek – válaszoltam a felvetésre. A londoni példa idézése sem állja meg a helyét, ott ugyanis nem két hanem csak egy ügyeletes gyógyszertár van, míg Párizsban van kettő. Összevetésül London közel 10 milló fő, agglomerációja plusz 12 millió, Párizs 2.2 millió fő, agglomerációval együtt 12 millió.”

Tájékoztatott dr. Lukács Ádám. Szintén elhangzott a fórumon egy másik fontos tény: dr. Harmatha Levente kiemelte, hogy kollégájához, dr. Kenéz Zsolthoz hasonlóan megtette már azt, hogy az ÁNTSZ rendelkezésére bocsátott egy 362 oldalas dokumentumot, mely az ügyeleti időben eladott termékek listáját tartalmazta.

“Nem tudtak egyetlen egy életmentő, sürgősségi expediálást igénylő gyógyszert sem mutatni. Az ügyeletet kényelmi szolgáltatásnak tartom és meglehetősen naiv álláspontnak vélem azt, ha valaki azt gondolja, hogy az állam vagy a szomszédos patika bármilyen hozzájárulást akarna fizetni. Mint olvasható, a “piac láthatatlan keze” hasonlatomat alaposan félreértették: egy korábbi hozzászólásra reagálva jegyeztem meg, hogy az régen rossz, ha valaki az ügyeletet tartja a szakma csúcsának. Az ügyelet szükségtelen és megalázó is egyben. Amennyiben egy Pécs nagyságú városban nem kötelező az ügyelet, ott a piac kitermeli magából azt a patikát, mely piaci rést lát arra, hogy hosszú vagy 24 órás nyitvatartással a lakosság rendelkezésére álljon.”

Először nem értettem, hogy miről beszél a kolléga, aztán a kamarai beszámoló külön kiemelt keretes részében megtaláltam a célzást erre a hozzászólásra. A beszámolót olvasva nem is értettem, mire fel ez a “blokk”, elkülönítve, kirekesztve, de így már világos.

Vagyis nem.

free-speech_newtown-grafitti-1Üzengetünk, célozgatunk, nem pontosan idézünk, szövegkörnyezetből kiragadunk, saját érdekeinket alátámasztandó átformálunk, egyszóval mindent megteszünk a valóság elferdítésére. Összefogás és konszenzus keresés helyett hatalmi és presztízs harcokat vívunk és úgy teszünk, mintha nem egy nyelvet beszélnénk.

A kommunikáció nagy úr, egy külön tudományág. Tanulható, fejleszthető. Az angolok ebben zseniálisak. Azt, hogy “fiam, te hülye vagy” el tudják úgy mondani, hogy “fiam, nem vagyok benne biztos, hogy amikor ezt tetted/mondtad, akkor teljes mértékben tudatában voltál tetteidnek és rendelkezésedre állt minden szükséges információ, majd abból a megfelelő következtetéseket vontad le”. Nem viccelek, napi szinten kommunikálnak így.

Persze vannak esetek, mikor a sorok mögött olvasás egy magasabb érzelmi és értelmi intelligenciát követel meg, de hát diplomás szakemberek vagyunk, sok év tanulással a hátunk mögött, erre csak képesek vagyunk, nem?

De ha mégsem, akkor könyörgöm, beszéljünk végre egy nyelvet.

A bejegyzéshez itt szólhatsz hozzá.

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.