A gyógyszerészek hozzáadott értéke

avagy, ötletek az identitáskeresés problematikájára

október 16, 2014

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Mostanában egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy beiratkozok valamiféle közgazdasági képzésre, tanfolyamra, mert érdekel a téma. Egy időben a gyógyszerész-közgazdász képesítés megszerzése is érdekelt, de több évfolyamtársam is lebeszélt róla, mert alacsonynak érezték a hozzáadott értékét, ellenben drága képzés volt.

Ebből fakad, hogy több területről olvasok, hallgatok elemzéseket, több kedvenc előadóm, szakemberem is van már. Egyik ilyen dr. Bodrogi József egészségügyi közgazdász, aki miniszteri biztosként felügyelte a Semmelweis-terv megvalósítását és volt szerencsém hozzá farmakoökönómia kurzusra járni még az egyetem alatt. A másik ilyen dr. Pogátsa Zoltán, aki közgazdász-szociológus és öcsémnek volt szerencséje a kurzusait hallgatni, jómagam pedig a blogja(i) lelkes olvasója vagyok, interjúit is rendre meghallgatom.

Legutóbb egy nagyon jó elemzést olvastam tőle, és már korábban is rendre használta az általam is gyakran megénekelt (magas) hozzáadott érték fogalmát. Főként a skandináv országok esetében szokás emlegetni az elvégzett munka és a termékek kapcsán a magas hozzáadott értéket, de nem kell északra utazni ahhoz, hogy a fogalom manifesztációjával találkozzunk. Szomorú tény, hogy minden jel abba az irányba mutat, hogy kicsiny országunk – bár léphetne erre az útra is – nem a magas hozzáadott értékű munkában látja a jövőt, nem egy baltikum/skandináv/német típusú tudás alapú társadalmi berendezkedésre készülünk, mi akarunk lenni “Európa Kinája” (sic!).

Hogyan jön a magas hozzáadott érték a gyógyszerészek identitáskereséséhez? Elmondom!

Ez nem bolt!

Bár nem szeretem a retrográd gondolkodást, de nézzünk kicsit vissza a múltba, hogy megértsük a jelen problémáit és a jövőre nézve szánt gondolataim ne legyenek a legnagyobb alkoholtartalmú növény (aka falrahányt borsó) jelzővel illethetőek.

A gyógyszerészet, az orvoslás hajdanán élt egyfajta mitikus “gyógyító-varázsló” kultusz, mely az evidenciákon alapuló orvoslás, a modern (nyugati) orvostudomány és a gyógyszeripar kialakulásával egyre inkább megkopott. Bár bizton állíthatom, hogy például a gyógyszerészek (még) magas társadalmi megbecsülése főként ennek a mitikus múltnak köszönhető. Egy-egy kisebb településen általában négy, na jó, öt megbecsült lakó volt: a plébános, a tanár, a körzeti orvos és a gyógyszerész. Az ötödik a kocsmáros.

Fortepan

Forrás: fortepan.hu

Aztán jött 1950 és az államosítás, tradícionális patikus családok vesztették el vagyonukat a gyógyszerészek patikái pedig hirtelen gyógyszertárrá változtak. Nem véletlenül használom ezt a megkülönböztetést, hiszen – ha pontosak az ilyen irányú ismereteim – ekkorájt kezdődött el a patikák sablonos átalakítása, logisztikai gyógyszer tároló kiskereskedelmi egységgé “degradálása”. Persze mindez nézőpont kérdése, hogy ez a folyamat előrelépés avagy visszalépés volt-e, de tény, hogy az államosítás és a gyógyszertári központok időszakának mentalitását a mai napig nem sikerült levetkőzni.

A múlt emlékei még élnek, akár az ’50-es évek előttről, akár az azt követő szakaszról beszélünk. Míg előbbiből a szakmai megbecsülés, a gyógyszerész felemelt társadalmi funkciója rémlik, utóbbiból a kényelmes, kiszámítható működés.

A privatizáció, majd a 2006-ban bekövetkező liberalizáció és a 2010-es deliberalizáció (de utálom ezt a kifejezést…) mind-mind megtette a maga hatását, pozitív és negatív értelemben is. Elfelejtette a szakma, hogy a patikus bizony régen is jó üzletember volt, “for profit” dolgozott, a páciensek számára pedig nem volt kérdéses, hogy a gyógyszernek bizony ára van. A liberalizáció sokak számára új lehetőségeket nyitott, de nem lennénk magyarok, ha ne próbálták volna meg egyes befektetői csoportok a kissé lazán lefektetett határokat feszegetni. Ez az időszak aztán okozott annyi erkölcsi és anyagi kárt, hogy majd a deliberalizáció korszakához érkezve szinte egyöntetűleg elkezdett a szakma visszavágyódni a gyógyszertári központok centralizált irányításának kényelme felé és a jócskán megkopott szakmai értékek visszaállítása mellett önmagával is szemben haladva, elkezdte tagadni a gyógyszerészet és a merkantil szemlélet összeférhetőségét. Ebben remek partnerre akadt a jelenlegi kormánnyal, hiszen, mint tudjuk az egészségügy nem üzlet, a gyógyszertár nem bolt! A gyógyszerész nem egyszerű bolti eladó, bár sok esetben a páciens joggal hiheti ezt: az esetek nagy részében nem is gyógyszerészzel találkozik a patikában, vagy ha találkozik is, igazi hozzáadott érték nélkül.

Hozzáadott értékek a láthatáron

Tegnap tudtuk meg hivatalosan, hogy van nekünk 12 pontunk. Tisztára mint Petőfiéknek. Azt beszélik, mikor ez a 12 pont megíródott, akkor a fórumon jelen volt kb 20-30 igencsak korosodó gyógyszerész, dehát ez ugye nem jelent semmit, van, hogy a kisebbség a többség, sőt a többség távolmaradása a kisebbség igazát támasztja alá. Node.

8. A gyógyszerész a gyógyszerszakértő szerepen túl legyen a gyógyszeralkalmazás szakértője, a gyógyszertári vállalkozás felelős irányítója és vegyen részt a népegészségügyi feladatok ellátásában.

Valaholwow-bravo mintha már olvastam volna arról, hogy a gyógyszeralkalmazás szakértőjévé kell válnunk. Meg arról is, hogy minél hamarabb belátjuk, hogy a gyógyszertár, a patika bizony üzlet (is), annál hamarabb tudunk elindulni a fejlődés útján (javaslom a képet itt jobb oldalt kattintás után – mozog!).

Lépjünk ezen túl gyorsan és álljunk meg egy fontos momentumra, ugyanis dícséretre méltó, előre mutató jelek vannak itt kilátásban tisztelt hölgyeim és uraim, polgártársak.

Ha a fent hivatkozott Petőfi dokumentumot áttanulmányozzuk és a vállunkra vesszük a nehéz feladatot, hogy a demagógiából kihámozzuk a lényeget, biztató programpontokat találunk, melyek megvalósulása esetén még hozzáadott értékek is lehetnek a láthatáron.

Anélkül, hogy teljes részletekbe belemennék, megosztok veled pár általam vélt hozzáadott értéket, amely véleményem szerint ha megvalósul, tényleges tetté alakul, akkor az identitászavarban szenvedő patikus is a vércukor- és vérzsírmérések helyett inkább ezekkel a javaslatokkal akar majd foglalkozni a jövőben.

A gyógyszertár felelős írányítása

Ez egy hozzáadott érték. Persze, csak akkor, ha a felelős vezető ténylegesen ért hozzá. Mint tudjuk, a patikák sikerének a kulcsa a többségi tulajdonos gyógyszerész (vigyázat, irónia!), de mit ér a többségi tulajdon, ha valaki nem ért közgazdasági, marketing és például eladástechnikai témákhoz?

Ezért meggyőződésem, hogy egy gyógyszertár felelős, hozzáértő vezetése olyan magas hozzáadott érték, melyet később a páciens (vevő és/vagy beteg) is meg fog érezni, abból profitálni fog. Miről is van szó?

Egy magas hozzáadott értéket képviselő felelős gyógyszertárvezető gondoskodik arról, hogy a piacot érintő gondok ne jelenjenek meg a mindennapi ellátás szintjén. Folyamatosan keresi a lehetőségeket a fejlődésre, korszerűsíti patikáját, források után kutat, előre menekül, nem pedig a múlt védett piacába. Most joggal hördülhetne fel sok kolléga, hogy “dehátazárrés”, “régenmindenjobbvolt”, “rámnyitottak” etc…

Az a baj, hogy van jópár magas hozzáadott értékkel dolgozó kolléga, de ők csendben teszik a dolgukat, többnyire elszigetelik magukat a populista károgóktól, patikáik jól prosperálnak, ezáltal konkurens (tudod, a károgók) vezetőkkel kvázi haragban állnak, no persze nem önszántából, hanem mintegy alanyi jogon. Aki sikeres, jól megy neki, az gyanús, azt utáljuk. Ismerős? Na, tedd a szívedre a kezed, mondd, hogy nem ismersz ilyen eseteket!

Felelős gyógyszerkészletezés

Már én is írtam róla, főként a laikus olvasóimnak, hogy mik lehetnek az okok, amikor nem találja a megszokott gyógyszerét a patikában, vagy vissza kell érte jönni egy vagy két nap múlva. Akkor még azt gondoltam, hogy ha meg tudjuk értetni a páciensekkel, hogy miért vannak ezek a kellemetlenségek, akkor hosszú távon sikerül egyfajta kölcsönös tolerancián alapuló állapotot elérni. Ma már kicsit másképp látom a helyzetet. Erős lesz amit mondok: oldja meg a vezető ezt a problémát! Pont.

Persze továbbra is vallom, hogy nyílt és őszinte kommunikációval egyfajta lakossági nevelést is kell folytatni, azonban rendre bebizonyítja a “rendszer”, hogy mindig könnyebb a problémákon siránkozni és mások hibáztatása mögé bújni (az árrés, a források, az elmúltnyolcév stb…), mintsem a megoldást keresni. A hozzáadott értéket képviselő felelős vezető oldja meg – akár külső forrás bevonásával -, hogy a gyógyszerellátás zökkenőmentes legyen. Ha ez nem megy, adja vissza a felhatalmazását a patika vezetésére. Vagy álljon ki érdekei mellett határozottan, hatékonyan. Vagy tömörüljön beszerzési társulásba. Vagy lépjen be egy franchise rendszerbe. De semmiképpen se futamodjon meg a feladat elől és mutogasson másra, hogy miért nem megy az, ami a feladata, ami megkülönbözteti egy átlagos piaci szereplőtől, egy átlagos kereskedelmi egységtől.

Gyógyszerportfolio, akciók

Újabb hozzáadott értéket képviselhet, ha a felelős vezető a sarkára áll és a kezébe veszi az irányítást, meghatározza azokat a például vény nélkül kapható és egyéb termékeket, amelyeket ő tartani akar, amelyekben megbízik, amelyik cégektől, gyártóktól számára elfogadható kedvezményt kap.

“Dehát, ha keresik, akkor azt tartanom kell!”

Igen, de mégsem. Látni kell, hogy képtelenség minden egyes készítményből készletet tartani, minden egyes bio-natura-zen-hippi-önjelöltorvos oldal/újság által promotált ki tudja honnan származó készítményt. Vagy a “keresték” – egy alkalommal – hívószóra bőszen megrendelni, majd hónapokig nézegetni a polcon, mert a vevő nem jött vissza érte. Vagy mert a noname cég éppen aktuális kislánya szépen kérte és ígért 50% kedvezményt egy eladhatatlan, médiatámogatás nélküli készítményre, ezért rendeltünk belőle kezdőkészletet. Aztán lejárat közelében végül Mancika hazavitte a Bélának, merthát csak nem veszhet kárba!

Apropó akciók: készül a Sikeres patikák című írás második része (csak kicsit lassan), amiben az akciókról lesz szó. Állandóan forráshiányra panaszkodik a szakma, közben egyszerűen sokan még mindig nem veszik a fáradtságot és a bátorságot arra, hogy 3-4-5 céggel komolyabbra fűzzék a kapcsolatot – lehetőleg olyannal, aki az adott termékcsoportban piacvezető termékkel bír -, és kihasználják az akciókban rejlő lehetőségeket.

“Nem viszik…” – hallható az egyik leggyakoribb kifogás. Erre is van megoldás, mely majd szintén egy következő írás tárgya lesz. A gyógyszerek ajánlása nem erőszakos tukmálás, tanulható, fejleszthető!

LLL – a gyógyszerek szakértője

A három L jelentése ma már – remélem – mindenki számára ismert: Life Long Learning. Ezt amúgy diákként a legnehezebb elfogadni, de ahogyan telnek az évek és szürkülnek a napok, bennem legalábbis egyre inkább megnő a vágy a tanulásra. No ezen a folyamaton sikeresen katalizál a már-már hungarikumnak számító továbbképzési rendszerünk, melynek fontos eleme a pontvadászat!

Idén – nem mondanék igazat, ha tagadnám a külső kényszer hatását – beiratkoztam kötelező szintentartó továbbképzésre, szerencsére ingyenes képzésre. Hátööö…érezni az izzadtságszagot az egészben (szó szerint is), azt gondolom, súlyos problémák vannak a továbbképzés rendszerével. Erre persze nálam sokkal hivatottabb szakemberek is rájöttek már és folyamatban (?) van egy reform. És bár az egyértelműen látszik, hogy a képzőhelyek igyekeznek mind érdekes, mind pedig hasznos tananyagot összeállítani, valószínűleg a hallgatóság heterogén volta miatt ezt a nehéz feladatot nem sikerül maradéktalanul megoldani. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a pontvadászat jelensége miatt, inkább a kötelezőség miatt ül be sok kolléga, mintsem a tudásszomj enyhítése miatt.

Legutóbb történt, hogy a sokak számára túl száraznak és unalmasnak tűnő – egyébiránt szerintem zseniálisan jó – gyógyszerészi kémiai előadás végén az előadó elkövette azt a hibát, hogy egy kérdezz-felelek szekciót nyitott. Itt aztán rázúdították a magasan képzett közforgalmú gyógyszertárban dolgozó kollégák mindennapi keserűségüket, mely szerint “nagyon jó volt az előadás, de minek van ez a savbázisizé az anyagban, mikor ennek nincsen gyakorlati haszna a patikában?!” – természetesen a szórakoztatásod miatt egy picit túlzok 🙂

Nos. Az a “savbázisizé” egy olyan alaptudás átismétlése, ami pont, hogy egy hozzáadott értéket adhat a mindennapi munka során, hiszen a gyógyszerek szakértőjének illik tudni, hogy adott készítmény savas oder bázisos közegben jut-e el jobban a célhelyére, vagy ad absurdum azt, hogy a betegek által előszeretettel alkalmazott, általam csak kordagyuri gyógyszerbevételnek keresztelt “all-in” megoldással (minden készítményt egyszerre) bevett gyógyszerek egymás felszívódását miként gátolják.

Identitás kell? Gyógyszerészi kémia, tessék! (Disclaimer: én sem szerettem az egyetem alatt, sőt, küzdöttem is vele. Idővel viszont minden megszépül.)

Kommunikációs szakember

Egy újabb terület, amely fejleszthető, tanulható és amely elengedhetetlen lehet a gyógyszerek kiadása során. Magas hozzáadott értéke van a tanácsadásnak. És itt most nem a “patikamagazinban én is olvastam, hogy ez az aroma/gomba/víz/levegő/gyertyaterápia milyen hatásos lehet a nyombélfekély kézrátételes gyógyításában” szintű tanácsadásra gondolok, hanem, mint a Petőfi 12 pontjában is megénekelt gyógyszerszakértői identitáshoz méltó, a gyógyszerek szedésével, interakcióival, farmakokinetikájával, farmakodinámiájával kapcsolatos tanácsadásra.

Amit le kell fordítani a beteg számára érthető nyelvezetre, az éppen aktuális páciens értelmi szintjéhez igazított magyarázatra. Ezt azonban érdemes tanulni, fejleszteni.

Identitás kell? Gyógyszerterápiás kommunikációs szakember, tessék!

A digitális szakadék átugrása

Mai felgyorsult világunkban küzdhetünk ellene, de úgysem tudjuk legyőzni a modern digitális technikákat. Ehelyett sokkal célravezetőbb elsajátítani használatukat sőt, beépíteni a patika mindennapi életébe őket. Emlékszel: hozzáadott érték. Ilyen például az, hogy végre kidobod az ablakon jó messzire elviszed a szelektív hulladékgyűjtőbe és/vagy beteszed egy időkapszulába a FAXGÉPET és nyitsz a digitális csatornák felé, kezdőlépésnek mondjuk legyen a naponta többször megnézett e-mailcím egy ilyen.

Tudom, sok a reklám, kéretlen levél, potencianövelőreklám, vírusosleszapatikaigép, “ezenagépennincsisinternet” (akkor a “modemes” rendelés mégis hogyan működik?!), de mindenre van megoldás.

Aztán következő lépés mondjuk lehet az, hogy egy szakember (nem, nem a patikai szoftvert készítő cég alvállalkozója) elkészíti a patikád honlapját, amire három információt mindenképp javasolok kitenni:

  1. nyitva tartás, cím, térkép – ezt a nyitóoldalra, nagy betűkkel, látható helyre
  2. patikában dolgozók neve, beosztása, elérhetősége (legalább a vezetőé)
  3. a patika e-mail címe

Hidd el, megéri ráfordítani az időt, energiát, pénzt. Lassan 50-60 éves lesz az a korosztály, akinek az életében – ha csak a munkahelyén is – már komoly szerepet játszott a számítástechnika, otthon van internetelérése és bizony információk után kutat az interneten.

Nem lenne jobb, ha te lennél az a szakember, akitől kérdezni tud, akár e-mailben, akár a patikád Facebook oldalán ahelyett, hogy mindenféle antalvali meg naturahírek áltudományos és konspirációs elméleteket gyártó odalakról tájékozódna?

Identitás kell? Digitális technológiákra nyitott patikus, tessék!

Magisztrális gyógyszerkészítéstől az újfajta értékek felé

Bizonyára felfigyeltél rá, hogy sokszor – tudatosan – használtam a magas hozzáadott érték kifejezést. Tettem ezt azért, mert ez a siker egyik kulcsa, nem lehet elégszer elismételni. Már csak azért sem, mert sajnos egy olyan környezetben élünk, ahol a legtöbben nem értik, nem akarják érteni a hozzáadott érték jelentését.

A fenti elemzésből a csökkenő jelentősége és súlya miatt kimaradt a magisztrális gyógyszerkészítés, ami egy remek iskolapéldája lenne a hozzáadott érték elmagyarázásának. Vegyszerekből, gyógyszeralapanyagokból egy teljesen komplex egész, egy új, egy készítmény készül a szakember által. Hozzáadja a tudását, a munkáját, értéket tesz bele. Az alkotóelemek önmagukban – egy kis túlzással – semmit sem érnek, de a szakember által “összekészítve” már komoly gyógyító hatással, értékkel bírnak.

Látni kell azonban, hogy a magisztrális gyógyszerkészítés évről évre visszaszorulóban van és bár különböző tanok képviselői naphosszat tudnának erről vitázni, de objektíven belegondolva mindenki beláthatja: a jövő már nem ezekben a készítményekben lesz.

Sokkal inkább abban a pár fentebb kiragadott példában, melyek művelését és hozzáadott értékként kezelését ugyanúgy meg kell tanulni, mint ahogyan azt tettük az egyetemen a magisztrális gyógyszerkészítés esetében. Ez van, akinek hamarabb, van akinek csak később megy, de semmiképp sem szabad a múltba tekintés helyett miatt szándékosan (vagy csak tudatlanul?) versenyhátrányt elszenvedni amiatt, mert nem vagyunk hajlandóak a változásra, nem vagyunk képesek befogadni új megközelítéseket, új módszereket.

Persze azt is tudjuk, hogy a gyógyszerészet egy tipikusan olyan konzervatív szakma, melyben a versenynek helye nincs. Itt mindenki egyenlő, mindenki szép, mindeni okos, minden rendben van, nincsenek problémák, pontosabban vannak, de azok mind külföldi tőke formájában. Sorolhatnám a népbutító hangzatos nyilatkozatokat, de zárszóként inkább egy kreatív munkát végzők körében már elcsépelt angol kifejezést idézek: think out of the box.

Fenntartom a lehetőségét annak, hogy a fent leírtak mindenki számára triviálisak és igazából felesleges szócséplés volt az egész írás. Ez esetben legalább szinten tartottam az 5 ujjas gépelési technikámat.

Hozzászólás a Patikablog Facebook oldalán, itt lehetséges.

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.