A tradicionális gyógyszerészet végnapjai

avagy, miként változtatja meg a technológia a munkánkat

január 22, 2015

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Az új évet egy merész, provokatív és biztosan megosztó kijelentéssel és bejegyzéssel kezdem: a tradicionális (kiskereskedelmi) gyógyszerészet a végnapjait éli, halálra van ítélve.

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy szerintem milyen változások jönnek a jövőben, melyek ellen bár lehet küzdeni, de megállíthatatlanok. Vágjunk is bele.

A múlt és a jelen

Korábban írtam már arról, hogy miként látom a hazai szakma és szakmai vezetés ténykedését, és már akkor sem, de sokkal korábban sem tetszett az irány, amely felé haladunk. Sajnos egy olyan gazdasági és társadalmi környezetben vagyunk, ahol az unortodoxia (jelentsen ez bármit is) inkább divat és inkább elfogadható irány, mint a racionális, jövőbe tekintő és fektető gondolkodásmód (ugye, mi vagyunk az az ország, ahol a megújuló energiát termelő eszközöket környezetvédelmi adó terheli…).

Ha nagyon sommásan összegeznem kellene a múltat és a jelent, akkor azt így tenném: eleinte növények részeit bűvös misztikummal, majd egyre komolyabb és megalapozott, kifejlesztett gyógy szereket (sic!) hol önálló, hol orvosi utasításra a vevőknek üzleti alapon értékesítő (!), jó kereskedői (!) vénával bíró szakemberekből mára egy szinte csak logisztikát folytató és a gyógyszer expediálást kezéből financiális okokból szakszemélyzetnek kiadó, régmúlt polgári tekintélyre vágyó, de tulajdonképpen önként és dalolva a mindenkori kormányoktól függő, címeket magára aggató, „miniorvos” szerepre vágyakozó szakma lett a patikus, a gyógyszerész.

fortepan_57192Természetesen ezt most neked is rosszul esik olvasni, mint ahogyan nekem is rosszul esik leírni. Mindig vannak kivételek, de előbb vagy utóbb érdemes belátni a fenti sorok valóságtartalmát.

Különösen veszélyes lesz az, ha egy ilyen nihil vagy épp mindent rózsaszín szemüvegen át látó, realitástól elszakadt, „ünnepeljük egymást” állapotban éri majd a nem is oly távoli jövő a szakmát. Ideje hát felkészülni azokra a változásokra, melyek gyökerestül fel fogják forgatni a mindennapokat és melyek a tradicionális gyógyszerészet végnapjait okozzák majd.

Nem csak a patikusok

Ezek a változások nem csak a patikusokat fogják érinteni, több olyan szakma lesz, mely nemes egyszerűséggel meg fog szűnni vagy olyan mértékben alakul át, hogy akik nem haladnak a változásokkal, azok nem fogják tudni betölteni az új elvárásokkal teli pozíciót.

Érdemes elolvasni az alábbi cikket, mely pontosan arról szól, hogy milyen ipari forradalom jön hamarosan az emberiség életébe. A cikkből kiemelném a kamionsofőrök példáját, mert nagyon szemléletesen le lehet belőle vezetni a folyamatot, melynek ezután már csak az analógiáját kell megkeresni gyógyszerészeti vonatkozásban.

A Google-ről lehet a legtöbbször hallani, hogy kifejlesztette a söfőr nélkül közlekedő autóját és már több ezer balesetmentes kilométeren van túl a tesztüzemben. Nehogy azt higyjük, hogy a nagy autógyárak ezt csak úgy annyiban hagyták, sorra érkeznek a bejelentések a saját vagy továbbfejlesztett önvezető technológiákról. A Mercedes például nem csak személyautót, de teherautót is bejelentett már, mely sofőr nélkül képes közlekedni, biztonságosan.

Nem kell atomfizikus diploma hozzá, hogy összerakjuk: kamionsofőrre nem lesz a jövőben szükség, megszűnhet több millió munkahely világszerte. Legyinthetünk, hogy messze van még, de azzal elkövetjük a legnagyobb hibát, hiszen ezek a technológiák „már a spájzban vannak”.

Mercedes-Benz Future Truck 2025Múlt héten egy előadáson voltam, ahol pont ezt a kérdést vitatták meg és ennek várható gazdasági következményeit. A felelősség óriási a cégtulajdonosokon, de a sofőrökön is: aki már most elkezdi magát továbbképezni és az új technológiákhoz szükséges tudást megszerezni, annak lesz állása. Merthogy, a jövő kamionsofőrje menet közben – míg az kamion magától halad – bizony adminisztratív, logisztikai feladatokat fog ellátni. Hogyan? Az iPadjén, a laptopján mobil kapcsolaton keresztül, mintha az irodában ülne. Ebből a folyamatból az is látszik, hogy maga a szállítás is felgyorsulhat, hiszen ha nem kell a sofőrnek a kötelező pihenés miatt megállnia, akkor gyorsabban odaér A-ból B-be az áru és az automatizálás miatt megkockáztatom, hogy még olcsóbban is, hiszen optimálisabban fog például a kamion fogyasztása alakulni.

A minap nagy vonalakban vázoltam egy barátomnak ezt a bejegyzést és a kamionsofőr analógia mellett ő említett nekem egy szintén érdekes analógiát. Ez pedig a cigányság kérdése. Ők ugyanígy jártak a technológiai fejlődéssel, mint ahogyan a kamionsofőrők és ahogyan várhatóan a gyógyszerészek is fognak.

Megvolt a tisztességes, becsületes, elismert szakmájuk, mint: szegkovácsoló, üstfoltozó, köszörűs, vályogvető, teknőfaragó, kovács-lakatos, lókupec, kanalas. Az idő múlásával és a technológiák fejlődésével, az ipari forradalommal ezek a szakmák mára már kihaltak, így a megélhetésük veszélybe került, mely folyamat végeredményét láthatjuk.

A gyógyszertárakat és a patikusokat egyszerre két (vagy inkább három) fronton fogja a változás szele érni: egyfelől az orvos-beteg-terápiaválasztás és korrekció háromszög jelentősen át fog alakulni a személyre szabott terápiák és a rohamléptekben fejlődő viselhető, diagnosztikus képességgel is ellátott eszközöknek köszönhetően.

Másfelől a patikán belül is egyre nagyobb szerepet fog kapni a technológia fejlődése és a ma csupán készletezési és expediálási segítséget nyújtó robotok minden gyógyszertár szerves részét fogják képezni. Erre persze most hangosan felhördül az, akinek még bankkártya terminál sincs a gyógyszertárában, de ő gyanítom már külső szemlélőként fogja végignézni ezt a folyamatot, hiszen hamarosan elveszíti patikáját.

A harmadik front, melyet csak zárójelbe mertem írni az a gyógyszergyárak és a patikák viszonyában fog megjelenni.

Nézzük sorban.

A viselhető diagnosztika

Apple WatchSzinte minden nagy eszközgyártó érzi, hogy erre a hullámra fel kell szállnia és ezt a piacot meg kell szerezni (ami valljuk be, ma még nagyon nem is létezik). A viselhető eszközök egészségügyi felhasználási lehetőségeiben jómagam is óriási potenciált látok, főleg úgy, hogy a piac leendő egyik húzó gyártója, az Apple olyan integrált szolgáltatást kínál ezen eszközök számára, mint a Health applikáció. Bár ez tulajdonképpen nem is egy applikáció, inkább nevezném egy központi gyűjtőhelynek, ahová az alkalmazások és viselhető eszközök az általuk mért adatokat be tudják küldeni, majd itt kiértékelésre kerülhet.

Felmerült már az a pletyka is, hogy az amerikai biztosítók támogatni fogják a megvásárolható diagnosztikus értékkel is bíró eszközöket és kedvezményeket adnak azon ügyfeleiknek, akik viselik azokat és rendszeres élettani paramétereik monitorozásával segítik a kezelőorvos munkáját. Tudom, most erre is legyinthetünk, hogy „hát ez Amerika, hol vagyunk mi még ettől”, de ismét kiemelem: ez nem sci-fi, ez a jelen!

Wearable techAz már kézzel fogható, bárki számára elérhető technológia, hogy a napi lépészámot, pulzuszámot vagy akár az alvás minőségét figyelje a viselt eszközünk. Sőt, akad olyan eszköz is, mely applikációval kiegészítve az étkezési, vízfogyasztási szokásainkat is segít monitorozni. Gondoljunk csak bele abba, hogy egy elhízott, metabolikus szindrómában szenvedő beteg gondozása jelenleg a mérhető élettani paraméterein túl azért jórészt önbevalláson alapul, mely sokszor tévútra viheti az orvos gyógyszerelési döntését. Például a beteg azt mondja, hogy márpedig ő tartja a diétát, sportol, napi 30 percet sétál, többször iszik vizet stb, de közben az orvos azt látja, hogy élettani paraméterei egyre romlanak. Meghozza a téves „inputon” alapuló terápiás döntést és elkezd variálni a gyógyszerein, hogy jobb értékei legyenek a páciensének. Az ilyen eszközökkel, a nyomonkövetéssel mindez kiküszöbölhető. De említhetnék még rengeteg már elérhető eszközt, melyek az egészséges életmódot hivatottak segíteni, mint például a mérleg, mely egyből küldi a telefonra az adatainkat.

Tetoválás vércukorszintmérővelMa, amikor attól akarunk gyógyszerészek lenni, hogy gyógyszerészi gondozás keretében vércukorszintet mérünk, akkor azért érdemes kitekinteni a Kárpát-medencéből, mert – és ismét a Google – bizony hamarosan itt van közöttünk az ideiglenes tetoválás, mely a nanotechnológiának köszönhetően tűszúrás és fájdalom nélkül képes vércukorszintet meghatározni (eredeti angol cikk itt).

Mai világunk fejlődésére abszolut igaz, hogy exponcenciális, hiszen egy-egy új fejlesztés számos másikat gerjeszt, egy technológia finomodásából újabb technológiák születhetnek. Nem kell nagyon szabadjára engedni a fantáziánkat, hogy ezen eszközök térhódításából egy új jövőképet rajzoljunk magunk elé, főleg úgy, hogy nemzetközi trend és akarat mutat abba az irányba, hogy a betegek gyógyszerelése és gyógyszer szedése a lehető legjobban követhető legyen.

A jövőben az orvos-beteg kapcsolat sokkal szorosabbá válhat, no nem feltétlenül személyes találkozókkal, hanem az okos és viselhető eszközök telemetriás adattovábbításával. Azt gondolom, nagyon helyes irány az, hogy a terápiás döntések az orvos kezében legyenek, azokat ő hozza meg, így azonban adódik a kérdés: hol lesznek a gyógyszerészek?

A sokkal szorosabb és evidencián (folyamatosan monitorozott paraméterek) alapuló orvosi gondozásba csak zavaró elem lehet majd a gyógyszerész, aki vagy téves (nem teljes körű) tudásával akár félrevezetheti a beteget/vevőt. Az objektív adatok alapján meghozott terápiás változtatást az orvos kétséget nem tűrően véghez akarja majd vinni, így a jövőben akár olyan rendszerek kialakítása is indokolt, ahol az orvos egy zárt, elektronikus rendszerben rögzíti a terápiát és a betegnek csak egy patikát kell választania, ahol szintén az orvos rendszeréből leelenőrizhetően készleten van az adott készítmény. Vagy, ha nincs, délutánra, 2-4 órán belül ott lesz. A gyógyszerek szigorúbb követése, a gyógyszerbiztonság is megkívánhat egy ilyen rendszert, ahol bizony a kapuőr szerepét gépek vehetik át. A gép ritkábban hibázik, nem vitatkozik, nem tudja jobban mi kell a betegnek. Feleslegessé válik az kevés egyre kevesebb hozzáadott értékket közvetítő gyógyszerész, marad a már most is gyakran megfigyelhető logisztikai szerep.

A robot nem, vagy ritkábban hibázik

Folytatva a fenti gondolatmentet egy ilyen koránt sem utópisztikus rendszer fontos, logikailag következő eleme lehet a gyógyszerészt és gyógyszertári asszisztenst is kiváltó gyógyszer automata. A hazai piacon már több modell üzemel, magyar is és külföldi is, mindenhol pozitív tapasztalatokkal. Az ilyen rendszerek nagy előnye szerintem az, hogy míg az ember tévedhet (és téved is), addig ezek a robotok nem, vagy csak minimálisat. Biztos vagyok benne, hogy ez a technológia is fejlődni fog még és a gyorsaság és pontosság tekintetében eljutnak egy olyan szintre, amikor már nem lehet tovább védeni a mundér becsületét.

Nem kell ettől a változástól félni illetve ellenezni, fel kell rá készülni. Miért? Azért, mert nem elkerülhető.

ExpedyJoggal merül fel a kérdés, ha robotot vizionálok minden patikába és a gyógyszerészt sem vélem többé a tára mellett látni, akkor mégis kitől fogja a beteg megkapni azt a 2-3 jó szót, amit az expediálás során ma megkap? Nos, az a szomorú tény, hogy ma sem kapja meg a 2-3 jó szót, de mind az applikációk bíztató funkciója („reward” – jutalmazási pszichológia), mind pedig az orvossal szorosabbra fűzött kapcsolat pótolni fogja ezt. Ugyanakkor nem feltétlenül szükséges, hogy az expediálás egy személytelen folyamattá váljon, biztos vagyok benne, hogy a Japánok (egyébként magyar, BME-ELTE kutatás segítségével) hamarosan eljutnak arra a szintre, hogy humanoid robotokat készítsenek, de legalábbis az arc és a mimika tekintetében teljesen emberi robotokat. Akiknek nem lesz rossz kedvük, nem fogják őket az otthoni problémák terhelni, nem fognak egymással a munkahelyen (a beteg szeme előtt) vitatkozni, a vevő mindig megkapja a kellő kedvességet és figyelmet.

De, hogy ismét egy analógiát hozzak: pár évtizede még pénztáros kisasszonyok szolgáltatták ki számunkra a bankban tartott pénzt, ma pedig már szinte csak bankautomatából veszünk fel készpénzt. Sőt, akár több ügyet is tudunk az automatán keresztül intézni.

A tradicionális gyógyszerészet végét jelentő harmadik pont szorosan összefügg a raktárkészletező és expediáló robotokkal, automatákkal: az üzleti élet során meghozott érzelmi döntéseket is eltünteti és optimalizálja a technológia fejlődése.

Nem akarsz üzletelni? Nem erőltetjük!

Ha nagyon objektíven akarnám szemlélni a gyógyszertárak és gyógyszergyárak szerepét, viszonyát, akkor azt a megbontránkoztató kijelentést tenném, hogy bizony a gyógyszertárak nem léteznének a gyógyszergyárak nélkül. Sosem értettem meg azt a mentalitást, mikor egy-egy patikus kvázi kegyet gyakorol azzal, hogy szóba áll egy gyártóval és nulla hozzáadott értékre (azaz szimplán csak egy megrendelésre) várja a nagy, lehetőleg két számjegyű számlakedvezmény százalékot.

Lehetne azt magyarázni, hogy ez mennyire egy egymásra utalt üzleti kapcsolat kellene, hogy legyen, de a piac és a természetes szelekció úgyis eldönti, ki lesz az, aki talpon bír maradni. Az könnyen sejthető, hogy nem a kompromisszumkészség nélküli, magas lóról, „én vagyok a gyógyszerész, ne mondja már meg nekem” mentalitással, a gyártókra ellenségként tekintő, üzleti érzéket maximum a saját érdekei szemontjából figyelembe vevő patika/patikus lesz az.

Egyre inkább megfigyelhető az a trend – teljesen érthető módon -, hogy a gyógyszergyárak oda koncentrálják erőforrásaikat, ahonnan nagyobb forgalmat, így nagyobb hasznot remélnek vagy tudnak realizálni. Lehet a láncok és beszerzési társulások ellen hadakozni, de nincs igazán értelme: míg ezek tagjai felismerik (és elismerik) a gyógyszertár üzleti vállalkozás mivoltát, addig ezt a hajlandóságot a gyógyszergyárak is felismerik és egy klasszikus hasonlattal élve: azt a lovat ütik, amelyik húz.

Ez persze előbb utóbb a kis patikák bezárásához vezet majd, de tisztán kell látni, hogy gyártói oldalról a forgalom maximalizálása a cél. Aki együttműködik, elfogadja a partneri kezet, az életben marad, aki dacol, küzd, túlzottan diverzifikál („minden gyártóval jóban akarok lenni”), az lemarad, elesik.

A fair üzleti kapcsolat megkívánja a nyílt és őszinte kommunikációt, így mindkét fél objektíven dönthet későbbi üzleti célok meghatározásáról. Ha ez bármelyik fél részéről is sérül, akkor ez rövid időn belül az együttműködés megszűnéséhez vezethet. Egy ilyen objektív döntés lehet például a reális, a patika teljesítőképességéhez meghatározott forgalom/piaci rész növekedési cél, melyhez elengedhetetlen a pontos, korrekt kiindulási adat. A közelmúltban volt pár próbálkozás a korrekt adatgyűjtésre, de viszonylag nagy ellenállásba ütköztek ezek a vélt vagy valós aggodalmak miatt.

A jövőben egyre több gyártó fog igényt tartani arra, hogy a közös üzleti célokhoz, nyers, tiszta, kozmetikázatlan forgalmi adatokat kapjon, melyben segítséget nyújthatnak majd az expediáló rendszerek is, bár már jelenleg is adott a lehetőség a patikai szoftverekben ezen adatok kinyerésére.

Mindezen folyamatok apránként oda vezethetnek, hogy a több fronton automatizált, redukált gyógyszerészi munka egy kvázi készletmenedzseri feladattá alakuljon át. Azonban mivel az önálló, kis patikák el fognak tűnni a piacról, a lánc vagy beszerzési társulások tagpatikái felülről irányítva, a nyers forgalmi adatok alapján meghozott döntések alapján kell, hogy végrehajtsák a gyógyszerek készletmenedzselését, így gyakorlatilag ez a pozíció is megszűnhet.

Hűha, de akkor hol lesznek gyógyszerészek?

A gyógyszerész, mint szakma, nem fog megszűnni. Persze át fog alakulni, de legnagyobb veszélyben a közforgalmú gyógyszerellátás szereplői, a patikusok vannak.

Több külföldi országban létezik a kórházakban a klinikai gyógyszerész, mint pozíció. Mivel az orvos nem tanulta a gyógyszerek kémiai tulajdonságait, viselkedéseit, ezért egy terápiás döntés meghozatalánál kikéri a gyógyszerész véleményét. Átnézik a beteg együtt szedett gyógyszereit és közösen hozzák meg a terápiás döntést. Ez egy olyan terület, amibe érdemes energiát és tudást fektetni, bár hozzá kell tennem gyorsan: nem feltétlenül Magyarország lesz az a hely, ahol ez megvalósulhat.

A gyárbanA gyógyszerész továbbra is fontos résztvevője, mi több elengedhetetlen szereplője lesz a gyógyszeriparnak, a kutatás és fejlesztés, a gyógyszertechnológia területén. Ez egy igazi, széleskörű tudást igénylő terület, sokak szerint a szakma csúcsa.

A viselhető technológiák fejlődésével a gyógyszerész szerepet kaphat élettani paraméterek kiértékelésénél, melyet akár telemedicinához hasonlóan, akár távolról, otthonából is elvégezhet, majd a kezelőorvos számára segítséget adhat, csakúgy, mint ahogyan a már említett klinikai gyógyszerészek. De ezek az eszközök remek lehetőséget adnak majd a farmakovigilancia kérdésére is, hiszen intelligens gyógyszeresdoboz segítségével akár a napi dozírozás is nyomon követhető.

Alapvetően tehát a kórházakban klinikai gyógyszerészekként (terápiamenedzser) és a gyógyszeriparban technológusként, kutató és fejlesztőként lesz szükség gyógyszerészekre. Természetesen a gyógyszerek engedélyeztetése, mellékhatások figyelése, gyógyszerügyi feladatok a jövőben is fontos szerepet kapnak, így ott is van lehetőség gyógyszerészeknek érvényesíteni az egyetemen megyszerzett tudást.

Epilógus

Ez megint egy hosszú bejegyzést lett és maximálisan tisztellek, ha eljutottál eddig a részig és nem kukáztad örökre a Patikablogot még a könyvjelzőid közül is.

Van egy jó és egy rossz hírem. Na jó, kettő rossz hírem.

A jövőkép amit fent vázoltam, jó eséllyel bekövetkezik. A kérdés csak az, hogy mikor? Akkor ez volt az első rossz.

Mivel amúgy a Kárpát-medence egy csodálatos országában élünk (csak mi tesszük olyanná, amilyen…), a fent vázolt jövőkép bekövetkezésének időpontja erősen ki fog tolódni. Míg optimistán 10-15 éven belül várható, hogy ez – vagy ehhez hasonló – folyamat végbe fog menni (vagy akár korábban is, pont a technológiák exponenciális fejlődése miatt), addig figyelembe véve a lemaradásunkat a hanyatló nyugattól (ami szintén exponcenciálisan nő), ezek a folyamatok nálunk 20-30 év múlva következhetnek be. És ez volt a jó hír.

Ha őszintén mindenki magába néz, a fenti írás során sokszor sértve érezhette magát, pont azért, mert egy-egy állítás messzemenően igaz rá. Ma hazánkban a (közforgalmú)gyógyszerészet olyan válságát éli, melyben nem találja helyét a megváltozott, (egyelőre csak) üzleti körülmények között. Ugyanakkor nem találja magát az egyén sem, mint gyógyszerész, se nem orvos, se nem kereskedő, kicsit ez, kicsit az, pozíciójának védelme érdekében inkább felvesz magára feladatköröket, ugyanakkor eldob magától tudást és lehetséges feladatköröket.

Deliberalizáció, monopol helyzet visszaállítására törekvés, állami mentöőv, kompenzációk, hatósági ár, régmúlt eszmék táltosai, belpolitikai pozícióharcok, etikátlan gyógyszerészek büntetlensége, merkantil gyógyszerészek gátlástalansága, piaci erőfölénnyel visszaélés, egymás feljelentgetése, kollektív bűnösség elvén alapuló marketing szabályozás miatt megbénított ügyfélvevőszerzési lehetőség, használaton kívüli de mégis időszakosan kötelezően hitelesítendő sterilizátor, soha nem használt manipulátor, már bevizsgált alapanyagok újravizsgálása, költségracionalizálás miatt lejárati idők módosítása, vényköteles receptek „pult alól” kiadása, soha nem használt reagenskészlet, szakmai legitimáció miatt fenntartott veszteséges ügyelet, állami intézkedések kérdés, ellenérv, különösebb tiltakozás nélküli végrehajtása, generikus program során árréstömeg csökkenésnek való tapsolás, piszkos ügyek szőnyeg alá söprése, kéz kezet mos alapú összekacsintások, fiatal generáció bérszintjének alacsonyan tartása mind mind olyan időzített bombák a hazai gyógyszerészetben, melyek technológiai forradalom nélkül is a tradicionális gyógyszerészet végnapjait hozhatják el. És ez volt a második rossz hír.

Persze ki-ki a maga módján tehet ellene a megfelelő időpillanatban, csak fel kell azt ismerni.

(A bejegyzéshez itt tudsz hozzászólni.)

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.