Erőszak helyett nevelés, párbeszéd

az eset, melyet kötelességünk elítélni

szeptember 03, 2014

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Kedves Kollégák, Tisztelt olvasóim!

Pontosan két hete, 2014. augusztus 20-án történt a hazai gyógyszerészet életében egy olyan eset, mely mellett – bár sokan megtették – nem szabad szó nélkül elmenni, így hát álljon itt ez a bejegyzés, mint egy kvázi nyílt levél.

Nemzeti ünnepünk délutánján úgy gondolta egy kollégánk hozzátartozója, hogy szavainak egy gáz-riasztó pisztollyal ad nyomatékot, és ezzel kimeríti a garázdaság bűntettének alapos gyanúját. Az esetről több média is beszámolt, ezzel vélt vagy valós erkölcsi károkat okozva a gyógyszerész szakmának.

Mielőtt kicsit az eset mögé néznénk, szeretném egyértelműen – és sajnos nyilvánosan elsőként – leírni: elítélek minden nemű erőszakos cselekedetet, különösen azt, mely mások megfélemlítésére, testi épségének veszélyeztetésére irányul. Továbbá elítélek minden olyan cselekedetet, mely nevelés és párbeszéd helyett a kommunikáció rettentő primitív eszközeit használva, a rövidebb és egyszerűbb utat választva, megoldás keresés helyett fizikai vagy szellemi erőfölény alkalmazásával próbál egy szituációt rendezni.

Természetesen minden éremnek két oldala van és se nem feladatom, se nem jogom bárki felett is – a tények részletes ismerete nélkül – ítélkezni, ez a hatóságok és a szakmai vezetés feladata (lenne).

Azonban fontosnak tartom megemlíteni, mi több elhatárolódni attól az erőszakos cselekedtől, mely az ominúzus patikában történt. Legyen szó akár problémás esetről, akár kimerítő ügyeletről, akár legyengült idegrendszerről, akár kötekedő vevőről/betegről, európai kultúrkörnyezetben (még, ha pl. a konkrét esetben szakmailag igazam is volt) fegyverrel egy kiadóablakon át NEM FENYEGETÜNK SENKIT!

Nézzünk kicsit az eset mögé

A Patikablogot azzal a céllal indítottam el, hogy csökkentsem a laikus betegek/vevők és a szakemberek közötti kommunikációs és információs szakadékot. Ügyeleti és hétköznapi beszámolóimból bárki láthatja, hogy ez a szakma különösen nagy türelmet igényel.

Sok kollégával beszélgettem az eset kapcsán és sokan nyilatkoztak úgy, el tudják képzelni, hogy van egy pont, amikor elszakad a cérna. Én nem vagyok ennyire engedékeny, és kicsit a vevő/beteg oldalára átülve, mielőtt „kiakadok”, végig próbálom gondolni a túloldal motivációját, ismeretanyagát.

Vajon – a Patikablogon kívül – foglalkozott-e valaki nagy nyilvánosság előtt, elmagyarázva, hogy vissza lehet-e váltani a gyógyszereket és ha nem, akkor miért nem?

Vajon tudja-e a beteg/vevő, miért veszteséges egy ügyelet üzemeltetése a patikák számára, és milyen problémák adódnak ügyeletben?

Vajon tudja-e a beteg/vevő, miért van az, hogy bár minden média azt harsogja, olcsóbbak a gyógyszerek, de ő mégis többet fizet a patikában?

Meg nem értett oldalak

A fenti kérdések mindegyikére sajnos nem a válasz és a szakmánk problémáinak jeletős része adódik abból a kommunikációs disszonanciából, ami a tára két oldalán állók között fennál.

A szakember és a laikus kommunikációja több ponton eltérhet egymástól és ha nem egy nyelvet beszélünk, bizony a legegyszerűbb problémát sem tudjuk megoldani. Gőg és felsőbbrendű kioktatás helyett a beteget/vevőt emberszámba véve meg kell próbálni elmagyarázni a laikus számára is befogadható módon az adott szituáció magyarázatát. Persze, ez egy nehéz, de tanulható folyamat és a leggyakorlottabb szakembernek is komoly kihívást jelenthet. A Patikablogon is számos olyan bejegyzés született, mely reménytelen eseteket mutat be, néhol szórakoztatóan kiszínezve. Illettek is jócskán kritikával miatta, de mindig a nevelési szándék vezérelt, hogy az olvasó – akár kicsit magára is ismerve – tanuljon az esetből és mikor legközelebb betér egy patikába, talán eszébe jut a történet, megkímélve saját magát a blamától és a szakembert egy újabb „problémás” esettől.

Hiszek abban, hogy mindenki számára érthető kommunikációval rá tudunk/tudok olyan problémákra világítani, melyen ha egy kicsit is elgondolkozik az olvasó, akkor beépítve azt a mindennapokba, egy európaibb gondolkodásmód csíráját ültetem el.

Nem egy visszajelzést kaptam már, melyekben arról számoltak be, hogy a „fú, ezt eddig nem is tudtam, most már értem” érzés kerítette az olvasót hatalmába. Na, pontosan ezért írom a bejegyzéseimet, igaz mostanában kicsit ritkásabban.

Múló csillogás

Úgy gondolom, a gyógyszerészi szakma egyfajta válságát éli, identitását keresi. Olyan funkciókat próbálunk betölteni, melyhez semmi közünk, ugyanakkor amivel foglalkoznunk kellene – vagy pl. amivel évtizedek óta foglalkoztak elődeink, lásd kereskedelem -, azt önként dobjuk el magunktól, sőt, a végsőkig tagadjuk.

Természetesen a szakma nagyobbik fele becsületes, tisztességesen végzi a munkáját, nem csalja el a TB támogatást és nem fenyegeti fegyverrel a problémás vevőt. De, ha nem határolódunk el az ilyen és hasonló esetektől, az rossz fényt vet az egész szakmára. A lakosság körében a gyógyszerész az egyik legjobban megbecsült szakma. Azonban ne csapjon be minket a szakmai elődeink által kivívott renomé oldalszele, a jelenben is tennünk kell azért, hogy a vevő, beteg továbbra is megbízható, tisztességes és leginkább szakemberként tekintsen ránk.

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.