Az elhagyott bankkártya

és a közösségi média ereje

december 28, 2011

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

A történet december 24-én kezdődik. A patikában dolgoztam, számítottunk rá, hogy nagy lesz a forgalom, de nem reméltük, hogy ekkora. Hat óra nyitva tartás alatt majd’ egy egész napi forgalmunk volt.

Nagy volt a forgatag, mindenki sietett, de bírtuk a rohamot.

Az elhagyott bankkártya

Egy fiatal srác (kb. velem egy idős) jött a kutyájának antibiotikumot kiváltani, bankkártyával fizetett, majd relative gyorsan, sietve távozott is, én pedig már szolgáltam is ki a következő vevőt, mert vagy 2-3 embernyi sor volt.

A következő kártyás fizetésnél vettem észre, hogy nálunk maradt egy bankkártya. Gyorsan visszapörgettem a fejemben, hogy ki fizetett bankkártyával és beugrott, hogy a “kutyás srác” volt az.

A bankkártyán szereplő név alapján és a kiváló arcmemóriámra alapozva gondoltam, hogy megkeresem a facebookon vagy az iwiwen a bankkártya tulajdonosát és értesítem még mielőtt letiltatja a bankkártyáját, ami ugye plusz költség, bosszúság – főleg karácsonykor.

A közösségi média

Facebook negatív találatot hozott, de a retro iwiwen (még jó, hogy nem töröltem eddig magam…) megtaláltam a srácot. Igaz képet nem találtam róla, de a lakhely és az életkor alapján szinte biztos voltam benne, hogy ő az. Írtam neki, hogy ő járt-e ma nálunk a patikában a kutyájának gyógyszert vásárolni. Nem akartam egyből azzal kezdeni, hogy ő hagyta-e nálunk a bankkártyáját, mert mi van, ha nem ő az akire gondolok? Névazonosság miatt akár vissza is élhet a helyzettel – bár ha nem ismertem volna fel, mikor eljön a kártyáért, nyílván nem adom oda…

Sajnos 24-én nem jött válasz az üzenetre, így már elkönyveltük, hogy hát sajnos így járt, vagy már letiltatta a kártyát vagy még észre sem vette. A bankkártyát gondosan elzártam a patika széfjébe.

Az ünnepek alatt én nem néztem meg az iwiwet (ebből is látszik, hogy mennyire nem használom már), de tegnap 27-én a patikában azért ránéztem, mert eszembe jutott megint az eset.

December 25-én kaptam két üzenetet:

szia… umm, jap, én voltam

Majd négy percre rá érkezett a következő üzenet:

…..aaaaaargh, a hitelkártyám…..
huhhhh. köszi.
nálad van? el tudok menni érte valahova?

Siker!

Az átadás és a meglepetés

Írtam is egy választ egyből, hogy 8-20 óráig nyitva vagyunk, jöhet érte bármikor. A bankkártya jogos tulajdonosa meg is érkezett, ha jól értelmeztem még nem tiltatta le, így plusz költségek sem keletkeztek a feledékenységből.

Bevallom, lehet, hogy én is hibáztam, mert a nagy forgatagban nekem sem tűnt fel, hogy nem adtam vissza a kártyát. A lényeg, hogy a tulajdonost sikerült elérni, így mindenki happy.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor a bankkártya tulajdonosa megköszönte a segítséget, majd az egyik blogposztom címével búcsúzott: “Látom, te nem csak árulsz, hanem kereskedsz!”.

Duplán örültem!

Gondolatok

A közösségi médiának megvannak a hátulütői, veszélyei. De van, mikor óriási segítséget tud nyújtani, csak okosan kell használni.

Anno, amikor Nagykanizsán vezettem gyógyszertárat (azaz én dönthettem szolgáltatásokról), akkor épp beindítás előtt volt a szolgáltatásunk, mely szerint gyógyszer előrendelést lehetett leadni twitteren, e-mailben vagy a facebook oldalunkon. Fiatalok körében már a terv is nagy sikert aratott, sajnos mire elindítottam volna a szolgáltatást, elváltak útjaink (bár ennek örültem, de erről majd később).

Jelenleg egy patikalánc berkein belül dolgozom, így nehezebben valósíthatóak meg saját ötletek, egyelőre a patika facebook megjelenése is piros lámpát kapott.

Addig is marad a patikablog, vagy a twitter, ahol szívesen segítek bárkinek legyen az tanácsadás vagy konkrét kérdés!

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.