február 13, 2012

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Régen iskolában oktatták, nagyanyáink, nagyapáink büszkén meséltek róla.

Egy-egy módosabb család külön illemtan órára is beiratta a gyerekeit, mert úgy érezték, hogy mind a család, mind pedig az egyén megítélésében fontos szerepet játszik, hogy ki mennyire illemtudó. Teltek-múltak az évek, egyre lazultak az erkölcsök. Ami nem baj, azért mai szemmel nézve eléggé komolyak voltak mondjuk a 20-as 30-as évek.

Sosem csináltam ügyet például a magázódás-tegeződés viszonyból boltokban, sőt: hotelekben kifejezetten idegesített az állandó, kimért magázódás a recepciósok részéről, akik közel egyidősek voltak velem.

A patikában azért óvatosabb vagyok, és kicsit átérzem a recepciósok helyzetét is. Én nyílván nem tegezek le senkit, aki bejön hozzánk, viszont, ha ő letegez (bár eléggé tiszteletlen, ha úgy veszem, de én is szoktam ilyet csinálni, főleg velem egy korosztállyal), akkor visszategezem. Azért, mert mint ahogyan írtam is, én sem szeretem, mikor csakazért sem tegeznek vissza. Na mindegy, fura kérdéskör ez.

Node, amiért ma tollat billentyűzetet ragadtam, három felháborító dolog.

Az egyik ilyen kedvencem, amit patikán kívül is utálok, az a “lesz egy …..” kezdetű mondat, ami normál kultúrkörökben a “kérek szépen egy …..” vagy “szeretnék kérni egy …. ” kezdetű mondatoknak a megfelelője. Lesz? Hogyan? Varázsol mint a jegybank és lesz? Vagy mire gondolhat ilyenkor? Sosem értettem ezt.

A második, nagyon hasonló kedvenc, a “kéne egy….” kezdetű mondat. Elfelejtettünk szépen, kultúráltan kérni és megköszönni!

A harmadik ilyen az, mikor valaki köszönés nélkül jön be a patikába. Lehetne erről vitatkozni, hogy kinek kell előbb köszönnie, bár nem egyértelmű a helyzet, hiszen ahogy már egyszer szó volt itt erről, ő jön be az én “területemre”, úgy illik, hogy ő köszön. Nyílván, utána már nálam a labda és indulhat a körbeugrálás.

Ugyanakkor az az álláspont is érthető, hogy igenis a “kereskedő” üdvözölje először a leendő vevőt.

Mindenesetre, akármelyik eset is álljon fenn, ha az egyik fél részéről elmarad az üdvözlés, az már erősen negatív irányba viszi a további kommunikációt.

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!

Te hogy látod?

Update: Most volt egy fiatal hölgy, aki az egyik szomszédos patika gyógyszerésze által készített ajakírt akarta megvenni a következő képpen: “Szájszárazság ellen kérnék ajakírt, amit az a gyenesdiási fickó csinál…”

Udvariasan azért közöltük, hogy az a “fickó” a gyógyszerész úr.

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.