Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

A 2012-es év nem szűkölködik változásokban a hazai gyógyszerész társadalom számára. Új gyógyszerrendelési gyakorlat, hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés, generikus ösztönzőrendszer, árrés “átcsoportosítás” – csak, hogy párat említsünk az idei év változásaiból.

A hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés már az életbelépése előtt megosztotta mind a gyógyszerész, mind pedig az orvostársadalmat. Míg előbbi az ismeretlentől, a vevők (betegek) ellenállásától és a várható konfliktusoktól félt, utóbbi a betegek biztonságos gyógyszerelését és nem utolsósorban – mondjuk ki – az érintett hatóanyagcsoport mögött álló üzleti érdeket féltette.

Mi volt a rendeletalkotó célja?

Medical Drugs for Pharmacy Health Shop of Medicine

MED

A Hmg CoA reduktáz-gátlók (közismertebb nevükön koleszterinszint-csökkentők) csoportjában, összesen öt hatóanyag esetében 2012. április 1-jétől kötelező jelleggel bevezették a nemzetközi szabadnéven történő gyógyszerrendelést. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy az intézkedés visszaszorítsa generikus piac “branded” (márkázott, a termék fantázianévvel történő ellátása) jellegét, s így a Széll Kálmán Terv részeként a generikus ösztönzőprogrammal karöltve költségcsökkentést érjen el.

A rendszerbe beépített “engedékenység” azonban már a kezdetektől aláásta a program sikerességét. A rendelet bevezetésének napján ugyanis már megjelent az enyhítés: a rendszer ” bevezetését elősegítendő, azokban az esetekben, amikor a beteg kezelőorvosa úgy ítéli meg, hogy a hatóanyagnév, a hatáserősség és gyógyszerforma recepten történő kötelező rögzítése mellett indokolt, továbbra is feltüntetheti az általa javasolt gyári gyógyszerkészítmény nevét is”. Borítékolható volt, hogy minden betegnek az lesz az érdeke, hogy orvosa feltüntesse az általa javasolt gyári nevet. De akkor mi értelme a rendszernek?

A Magyar Gyógyszerészi Kamara, felkészítendő a gyógyszerészeket az újdonságra, a honlapján közzétett egy ajánlást, mely a hatóanyag-alapú gyógyszerrendeléssel kapcsolatos gyógyszerészi teendőket foglalta össze. A “nemzetközi szabadnéven rendelt gyógyszerek expediálásának speciális szempontjai” algoritmust elolvasva ismét sejthető volt, ha minden gyógyszerész tartja magát az ott leírtakhoz, akkor lényegében semmi nem fog változni az új rendszer bevezetésével.

A rendszerben rejlő lehetőségek

A kezdeti időszakban az volt a határozott véleményem, hogy a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés remek szakmai, kommunikációs és üzleti lehetőséget rejteget. Kellő tudással ki lehet ezeket aknázni és mind a vevő (beteg), mind pedig a gyógyszertár számára pozitív változást hozhat.

Szakmailag lehetőséget ad gyógyszerészi gondozásra, a gyógyszerészi kompetencia, gyógyszerészbe vetett bizalom növelésére és az oly sokat emlegetett “kapuőr” szerep betöltésére.

Mivel a gazdasági változások és bevezetett intézkedések egyértelműen a generikus készítmények térnyerésének irányába mutatnak, a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés bevezetése kiváló lehetőséget ad arra, hogy a gyógyszerek helyettesítésének kommunikációját minden gyógyszerész elsajátítsa – ezt ugyanis meg kell tanulni. Megfordítva: ha megtanuljuk, akkor még az előnyünkre is fordíthatjuk. Csakúgy, mint az egyre gyakoribb konfliktuskezelést.

Bár sokan tiltakoznak ellene, de a gyógyszertár egy üzleti vállalkozás (is), így nem szabad elmenni a változással járó üzleti lehetőségek mellett sem. Az egyik, talán legnagyobb lehetőség a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelésben, hogy mivel a gyógyszerész (a beteggel egyetértésben) dönthet, melyik készítményt expediálja, azt is eldöntheti, mely készítményeket tarja készleten, így optimalizálhatóak azok. A koleszterinszint-csökkentők 10-12 résztvevős piacából kialakíthat egy 4-5 készítményből álló készletet. Ebben célszerű figyelembe venni a készítmények korábbi fogyását és nem utolsó sorban azt, hogy melyik üzleti partnerrel milyen kapcsolatot tudunk kialakítani. Mivel a gyógyszertár az árrésből él, egy hosszú távú üzleti kapcsolat kellő lojalitás esetén nagyobb számlakedvezményt, így nagyobb árrést hozhat a patikának. Míg korábban a készletek többnyire a gyógyszertár vevőkörét gyógyító orvos “felírási szokásai” alapján kerültek kialakításra, most lehetőség nyílik a gyógyszerész számára, hogy a neki kedvezőbb üzletet kínáló partnerek készítményeiből állítsa össze a koleszterinszint-csökkentő portfoliót. Az már április közeledtével egyértelműen látszott, hogy a generikus készítmények gyártói, forgalmazói áthelyezik a promóciós hangsúlyt a gyógyszertárak irányába. Volt aki adott hatóanyag piacának egészét akarta megszerezni, volt, aki reális célokat kért számlakedvezményért cserébe.

Szakmai aggályok

A hatóanyag-alapú gyógyszerrendelést ellenzők közt volt olyan orvos, aki egészen addig ragadtadta magát, hogy kijelentette: minden felelősséget a gyógyszerészre hárít, hiszen már nem ő dönt a betege gyógyszereléséről. Számomra már akkor is érthetetlen volt, hogy a felhozott vesebetegeknél ellenjavallt koleszterincsökkentőknek mi köze a tényehez, hogy ezentúl a kezelőorvos nem “A” vagy “B” készítményt rendeli, hanem csak annak hatóanyagát – ha valami ellenjavallt, akkor az főként a hatóanyag miatt, leszámítva a laktóz és egyéb allergiákat.

Sokkal inkább valós szakmai veszélyt rejt maga a gyógyszerváltás(ok) ténye, bár erről ritkán beszélünk. Generikus készítmények piacra kerülésekor a nemzetközileg is elfogadott bioekvivalencia vizsgálat történik csak, fiatal, egészséges embereken. A generikus készítmények AUC görbéjének és az eredményeknek az eredeti készítményhez hasonlónak kell lennie egy plusz-minusz 20%-os hibahatáron belül. Sokszor nem gondolunk bele, de a következő, kicsit kisarkított eset akár valós is lehet: “A” generikumról (amely a minusz 20%-os határon van) történő váltás “B” generikumra (amely a plusz 20%-os határon van) a beteg életében egyik pillanatról a másikra akár 40%-os hatóanyag koncentráció eltérést (és várhatóan hatást) okozhat. Emiatt is nagyon fontos lenne a szakmánkban a kiszámíthatóság: a generikus ösztönzőrendszer, mely erőből “javasolja” a gyógyszerek rendszeres helyettesítését, figyelmenkívül hagyja ezt a fontos szakmai szempontot és szimplán gazdaságossági kérdésként tekint a gyógyszerek helyettesítésére.

Gyógyszerészi oldalról nézve a fent vázolt szakmai aggály és a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés adta lehetőségek komoly ellentmondásban vannak egymással. Mivel a generikus készítmények “szezonális” cseréje eddig is létező jelenség volt (csak orvosi kezdeményezésre), ez a dilemma inkább etikai, mintsem szakmai – az engedélyező hatóság, a kormányrendelet, a generikus ösztönzőrendszer a helyettesítés mellett áll.

Kudarcforrások

Bár korántsem állnak rendelkezésemre releváns kutatási adatok, saját tapasztalatok alapján a legnagyobb “belső” problémát az okozza a hatóanyag-alapú gyógyszerrendeléssel kapcsolatos expediáláskor, hogy a gyógyszertár dolgozói nem mernek, nem akarnak konfrontálódni a vevővel (beteggel) egy helyettesítés során. Ezért aztán a kezdeti szárnypróbálgatások után úgymond feladják a helyettesítési próbálkozást, aminek a végeredménye az, hogy a beteg továbbra is ugyanazt a készítményt szedi, amit az orvos a rendelet bevezetése előtt rendelt neki. Vagy amire legutóbb éppen átállította.

A rendszer sikeres bevezetésének “külső” kudarca magában a rendszer engedékenységében keresendő: mivel rögtön a bevezetés első napján lehetővé tették az orvosok számára, hogy a gyári nevet is feltüntessék a recepten, ha a beteg érdeke úgy kívánja, hirtelen megszaporodtak a gyári névvel – vagy vonalkódban, vagy nyíltan az adagolás mellett feltüntetve – ellátott receptek.

Egy korábbi írásomban már említettem a Le Chatelier elvet: “Ha egy egyensúlyi rendszert megzavarunk (beleavatkozunk külsőleg), akkor az minél hamarabb újból az egyensúlyra törekszik és az egyensúlyt megzavaró körülményt kompenzálni igyekszik.” A gyártók, forgalmazók gyorsan reagáltak a megváltozott helyzetre és öntapadós cetlikkel látták el az orvosokat, akik ezt leleményesen használták is a gyógyszerrendelés során. “A” generikum cetlijén “B” generikum neve kézzel felírva – fő a lojalitás.

Ugyancsak a betegek megtartása, a rendszer „megzavarásának” semlegesítése érdekében vezették be a generikus gyártók a terápiabõvítés gyakorlatát. Ennek egyik eszköze a köztes dózisok kialakítása (10-20-40 mg helyett 10-15-20-30-40 mg), amivel a betegek még hatóanyagalapú gyógyszer-rendelés esetén is az adott cég készítményén tarhatók. Ha a gyártó idõben kialakította terméke köztes dózisait, egy darabig még egyeduralkodó maradhatott a piacán

A másik gyakorlat az ál-innovatív kombinációs kezelések kialakítása. Nem újdonság ez a gyógyszerpiacon, a leleményes generikus gyártók, forgalmazók akár attól sem riadtak vissza, hogy atorvastatin mellé egy levél amlodipint csomagoljanak. Mivel ez a “kombinációs” terápia egyedi, szintén elérhető, hogy a beteg továbbra is az adott gyártó készítményét szedje. Hatás-ellenhatás.

Az idő múlásával a betegek egyre tájékozottabbak lettek és a kezdeti bizonytalanság után már felkészülten érkeznek a gyógyszertárba vagy a korábbi gyógyszer gyári nevével, vagy annak dobozával. Sajnos, a mai napig akad olyan beteg, aki a “Melyik kolszterinszint csökkentőt tabláttát szedte korábban?” kérdésre ingerülten válaszol: “Azt adja, ami fel van írva!”. Ilyenkor értékes perceket vesz el a munkaidőből a hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés vázlatos elmagyarázása, és kezdődik az activity, a dobozok bemutatása, mivel a gyógyszer kiválasztása közös döntésen kell, hogy alapuljon. Így viszont ismét felmerül a kérdés: de akkor mi értelme a rendszernek?

Apropó tájékozottság: a patikában sokat mérgelődtünk azon, hogy miért nem tudják a vevők (betegek), hogy már hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés van, immáron 8 hónapja. Vagy, hogy miért nem mondta ezt el az orvos, vagy az asszisztens (gyakran csak hozzá jut el a krónikus gyógyszerszedő). Aztán rájöttem mi hiányzott! Egy ilyen fontos változást illett volna, kormányzati – OEP,GYEMSZI – szinten korrektül kommunikálni. Közmédiában, tvben, rádióban, de ha nagyon elragadtatom magam, akkor akár óriásplakátokon. Hogy miért? Többnyire idős, beteg emberekről van szó, akiknek többször, érthetően kell mindent elmondani. Az amúgy is túlterhelt orvosi rendelőkben erre sem idő, sem megfelelő személyi feltétel nincsen – bár meggyőződésem, hogy minden eü dolgozónak kommunikációs szakembernek is kell(ene) lennie!

Ha IMF ellenes kampányra volt pénz, akkor erre is kell, hogy legyen!

Végszó

A gyógyszergyártók, forgalmazók a kezdeti fellángolás után, látva, hogy a piac igazából nem mozdult el egyik irányba sem, visszahelyezték promóciós tevékenységüket az orvosi rendelőkbe. Egy-két komolyabb gyártót leszámítva a hosszútávú, kecsegtető számlakedvezmények és ezáltal a rendszerben rejlő üzleti lehetőségek is többnyire eltűntek.

A betegek – többnyire orvosi nyomásra – tudatosak lettek, megnőtt az ellenállás a helyettesítés elfogadásával szemben, a gyógyszerészi ajánlást (jobb minőségű vagy olcsóbb készítményre) zaklatásnak veszik. A rendszer értelmét – a hiányos tájékoztatás miatt – nem értik.

A gyógyszerészek és az orvosok közötti ellentét (kivéve, ahol eddig sem volt) tovább fokozódott, ellenérdekeltek lettünk egy piacon, mely az orvosok számára plusz bevételt jelentett, míg a gyógyszertárak számára veszteségeik csökkentésére adott volna lehetőséget.

A hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés véleményem szerint – bár még csak 8 hónapos időszakról beszélünk – nem váltotta be a hozzáfűzött ígéreteket. Minden maradt a régiben…de akkor mi értelme a rendszernek?

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.