március 22, 2012

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Egy korábbi bejegyzésben már érintettem és meg is ígértem, hogy szó lesz a gyógyszertári “tiszta sót”, azaz NaCl-ot kereső vevőkről illetve magáról a kérdésről.

A témában legilletékesebb szerv az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet és annak állásfoglalása, amit itt találsz meg, de a bejegyzés alján el is olvashatod.

Az aprópója, hogy most felhoztam a témát, csupán annyi, hogy takarítottam a leveleim között és rátaláltam egy tavalyi, Országos Tisztifőgyógyszerész által kiküldött levélre, amit ebben a pdf fájlban megtalálsz. Ebből az is kiderül egyértelműen, hogy a tiszta konyhasó nem gyógyászati célú forgalmazását megtiltja, így hiába jön valaki hozzám a patikába szempillákat remegtetve, akkor sem adhatok ki NaCl-ot. Teszem hozzá, hogy a lent olvasható szakmai okok miatt meg eleve nem is tenném.

Hát az méreg!

A korábbi munkahelyemen rendszeres volt az igény a tiszta só iránt. Egyszer egy “különösen értelmes” vevő (aki korábban féreghajtót keresett májmétely ellen, hátha van neki) keresett tiszta sót. Kérdeztem tőle, hogy a boltban (és mutattam az Intersparra) kapható miért nem jó neki? Teljesen kikelve magából hozzám vágta: de hát az nem jó, az méreg! Higgadtan próbáltam elmagyarázni, hogy miért nem “tiszta” az a só és, hogy mi az értelme a káliummal történő “higításnak”. Nem vagyok benne biztos, hogy sikert értem el.

Az interneten több érvelési sor is található, amiknek most nem szeretnék propagandát csinálni, de az egyik kedvenc ellenérv a bolti só ellen az volt, hogy emlékezzünk csak vissza: régen az izzadtságunk is sokkal sósabb volt!

Egy ilyen komoly érv hallatán a tanult agy ledobja a láncot és megszűnik működni. Kész, mindmeghalunk!

És akkor tegyük tudományos alapokra a dolgot:

Konyhasó és nátrium

A nátrium ugyan az egyik legfontosabb makroelem a szervezet számára, de napi 1,5-2 gramm nátrium elégséges a szervezet napi nátriumigényének fedezéséhez. A nátrium csaknem teljes egészében a konyhasóból származik, 2 gramm nátrium 5 gramm konyhasónak (NaCl) felel meg. A WHO által ajánlott maximális bevitel napi 5 gramm só, ami egy teáskanálnyi mennyiség. Az európai országokban a tényleges sóbevitel ennél jóval magasabb (9-12 gramm/nap), míg hazánkban az OÉTI által végzett legújabb reprezentatív lakossági táplálkozási felmérés (OTÁP2009) adatai szerint a sóbevitel férfiaknál 17,5, míg nőknél 12.1 gramm, azaz az ajánlott érték több, mint háromszorosa. Sajnos gyermekek esetében is hasonló a helyzet, mint azt az óvodások körében végzett országos felmérés is igazolja (Országos helyzetkép az óvodai közétkeztetésről).

Miért probléma a túlzott sóbevitel?

Több évtizede tudományosan bizonyított tény, hogy a túlzásba vitt sóbevitel növeli a vérnyomást- mindkét nemben és minden életkorban- a jelentős mennyiségű tartós sófogyasztás pedig magasvérnyomás (hipertónia) betegséget hoz létre. Hazánkban a magas vérnyomás 2,5 millió felnőttet érint, sőt gyermekkorban is egyre növekszik az előfordulási gyakorisága. A magas vérnyomás az agyvérzés és a szív és-érrendszeri betegségek legfontosabb kockázati tényezője. Ezek a betegségek felelősek a magyar lakosság halálozásának több, mint feléért. A fokozott sóbevitel a magas vérnyomástól függetlenül is növeli az agyvérzés, a vesebetegség, valamint a bal kamrai izomtömeg-vastagodását, illetve ezek kockázatát.
A vérnyomás kismértékű csökkentése (7/4 Hgmm magas vérnyomásos egyéneknél és 4/2 Hgmm normotoniásoknál)-mely a napi sóbevitel 5 grammos csökkentésével elérhető lenne- lakossági szinten 24 %-kal csökkenti az agyvérzés és 18%-kal a koszorúsér megbetegedések előfordulását. Ezzel évente 1,25 millió agyvérzésből származó halálozást és 3 millió szív-és érrendszeri halálozást lehetne megelőzni a világon!
A sócsökkentés kiemelt egészségügyi és következményes gazdasági hatásaira tekintettel az Európai Unió Sócsökkentő keretprogramot indított, melyhez a tagállamok nagy része – köztük a jelentős népegészségügyi problémát jelentő hazai sófogyasztás miatt Magyarország is – csatlakozott, elindítva a STOP SÓ Nemzeti Sócsökkentő Programot (www.stopso.eu).

Az EU keretprogramban igen jelentős szerep hárul az élelmiszeriparra, mivel megállapítást nyert, hogy a lakossági sófogyasztás 70 %-a a feldolgozott élelmiszerekből származik. Már egy szelet felvágottas, sajtos kenyér elfogyasztásával elérjük, sőt túl is léphetjük a WHO által ajánlott 5 gramm/nap sóbeviteli értéket, anélkül, hogy megsóznánk. Ebből is jól látszik, hogyha egyáltalán nem használunk sót sem ételkészítés során, sem utánsózásra, akkor sem kell tartanunk attól, hogy alacsony lesz a sóbevitelünk. Az élelmiszeripar együttműködése nélkül az ajánlott értéket elérni, illetve megközelíteni is csaknem lehetetlen. Az élelmiszeripar egyik lehetősége, hogy fokozatosan csökkenti az élelmiszerek sótartalmát, másik lehetőség olyan sókeverékek alkalmazása, amelyek ún. csökkentett nátrium-tartalmú konyhasót eredményeznek. Ezek rendszerint különböző kálium vegyületeket (pl. kálium-klorid, kálium-citrát, stb) tartalmaznak a nátrium-klorid részbeni kiváltására.

A kálium

kálium a szervezet másik fontos ionja, melynek jelentős része a sejten belül található. A test káliumtartalmának 50-70%-át az izomszövet tartalmazza, így az összmennyiség jelentősen függ a nemtől, az életkortól és a zsírmentes testtömegtől. Férfiak teljes test káliumtartalma 25%-kal meghaladja a nőkét, míg időskorban 20%-kal kisebb értékek mérhetők, mint az ifjúkori maximum. A kálium a nátriummal együtt részt vesz az ingerületi folyamatokban, így az ideg-, és izomműködésben, a sav-bázis egyensúly és az ozmotikus nyomás fenntartásában. A felnőttek plasma kálium-koncentrációjának normálértéke 3,5-5,0 mEq/l.
Az európai szokványos vegyes táplálkozással naponta 50-100 mEq kálium jut a szervezetbe, de már napi 20-30 meq kálium-bevitel is biztosítja az egészséges felnőtt szervezet kálium-egyensúlyát. Bizonyos kultúrákban ennek a mennyiségnek a többszörösét is elfogyasztják, mégsem jön létre hiperkalémia (emelkedett káliumszint). Ennek oka, hogy a kálium-háztartás szigorú hormonális szabályozás alatt áll és a káliumürítés többféle mechanizmussal is megvalósulhat. Egészséges egyénben a bevitt kálium közel 90%-a vizelettel, 10%-a a széklettel, míg kis mennyisége a verejtékkel ürül ki a szervezetből. Ugyanakkor ezek a mechanizmusok jelentős alkalmazkodásra képesek, hiszen krónikus veseelégtelenségben vagy hasmenés esetén a bélen át, míg magas környezeti hőmérséklet vagy intenzív fizikai terhelés következtében a verejtékkel történő kálium-kiválasztás a többszörösére képes emelkedni. A szervezetben kialakuló hiperkalémia három fő oka a jelentős káliumterhelés, az elégtelen kálium-kiválasztás és a szervezeten belüli kálium-megoszlás kóros megváltozása, illetve ezek együttes előfordulása. A fokozott káliumterhelés származhat külső és belső forrásból, előbbiek közé tartozhat pl. a túlzott káliumbevitel tabletta, vagy vénás injekció formájában, az utóbbiak közé pl a sejtek szétesése valamilyen trauma, vagy égés, vagy daganatos betegség kapcsán.
A teljes magyar felnőtt lakosságra vonatkozó reprezentatív táplálkozási felmérés (OTÁP2009) adatai szerint hazánkban 2,9 gramm/nap (férfiak: 3,2; nők:2,7 gramm) az átlagos napi kálium-bevitel.

A kálium, nátrium és a vérnyomás

Számos bizonyíték támasztja alá a káliumbevitel és a vérnyomás közötti fordított összefüggést, a magasabb kálium-bevitel endothelfunkciót javító és szív –és érrendszer védő hatását, a bőséges zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó, így káliumban gazdag étrend vérnyomáscsökkentő hatása bizonyított.
A nátriumbevitel csökkentése és a káliumbevitel növelése egyaránt vérnyomáscsökkentő hatású, mind normális, mind magas vérnyomásos egyéneknél. Bizonyítottnak tekinthető, hogy minden olyan diétás módosítás, amely a Na-bevitel csökkentésére, illetve a K-bevitel növelésére irányul, jelentősen hozzájárul a lakosság egészségi állapotának javulásához, a szív és érrendszeri betegségekből eredő halálozás csökkenéséhez.
Az Amerikai Hypertonia Társaság 2009-ben megjelent állásfoglalása a vérnyomáscsökkenést eredményező táplálkozási ajánlásokról egyebek mellett javasolja, hogy a nátrium-fogyasztás ne haladja meg a 2,3 grammot naponta, a káliumbevitel érje el a 4,7 gramm/nap szintet. Megállapítja, hogy egészséges egyéneknél, normál vesefunkció mellett a napi 4,7 gramm káliumbevitelt meghaladó étrend sem jelent semmiféle kockázatot, mivel a felesleg a vizelettel kiválasztódik.

Csökkentett nátriumtartalmú konyhasó fogyasztása

A csökkentett nátriumtartalmú konyhasó használata Magyarországon nem elterjedt. A STOP Só nemzeti sócsökkentő program elsődleges üzenete, hogy a lakossági sóbevitel csökkenjen, oly módon, hogy az élelmiszeripar az élelmiszerek feldolgozása során kevesebb sót használ, a közétkeztetésben a vendéglátásban és az otthoni ételkészítés során is fokozatosan csökkentjük a só mennyiségét, kerüljük az utánsózást és így tovább. Ezek együttesen segítik a lakosságot abban, hogy fokozatosan hozzászokjon a kevésbé sós ízhez.
A csökkentett nátriumtartalmú só, az előbbi törekvést nem segíti, mivel ízhatás szempontjából hasonlóan „sósnak” érezzük, mint a hagyományos étkezési sót. Azonban, aki ragaszkodik a sós ízhez, és az ételek sózásához, azok számára a csökkentett Na tartalmú só ajánlható, hiszen azonos sós íz mellett 30 %-al kevesebb nátriumot tartalmaz.
Ha egy gyors számítást végzünk arra az esetre, ami jelenleg tejesen elméleti megközelítés, ha valamennyi élelmiszerben, ill. az ételkészítés és sózás során olyan, 30 %-kal csökkentett Na-tartalmú sót használnánk, ahol a nátriumot káliumra cserélték, a ma jellemzőátlagos lakossági sóbevitelt figyelembe véve ez 2,6 g kálium-bevitelt jelentene. (Amennyiben a sóbevitelt csökkentenénk az ideális 5 g-ra, és ezt az előbbi típusú sóval fedeznénk teljes egészében, az mindössze 0,48 g káliumfogyasztással lenne egyenértékű.)
Figyelembe véve a számításokat, azon csökkentett nátrium-tartalmú konyhasók normál, átlagos mennyiségben való fogyasztása, ahol a nátrium egy részét káliumra cserélték, ép veseműködés esetén nem jár kockázattal. Azon egyének számára, akinél a káliumürítés károsodása ismert vagy ennek veszélye fennáll (például krónikus veseelégtelenség, krónikus szívelégtelenség, diabetes, idős kor esetén) a kálium-bevitel csökkentése ajánlott. Ezen esetekben gyakran egyénre szabott diéta megállapítására van szükség, mely figyelembe veszi az alapbetegség súlyosságát, a társbetegségeket és az alkalmazott gyógyszerek hatását is. A krónikus veseelégtelenségben alkalmazott diéta célja, hogy csökkentse azoknak a tápanyagoknak, így a káliumnak is a bevitelét, amelyeknek a kiválasztása nem megfelelő mértékű. Ilyen esetben az étrendben csökkenteni kell a káliumban gazdag táplálékok (gyümölcsök közül a banán és az aszalt gyümölcsök, zöldségfélék közül a paraj, a sóska, a sárgarépa, a burgonya, a brokkoli, a kelbimbó, a hüvelyesek, az olajos magvak) fogyasztását és természetesen ilyen esetben a konyhasó esetleges kálium tartalmát is figyelembe kell venni. Tekintettel arra, hogy az ismertetett betegségek többnyire magas vérnyomással is járnak, így a konyhasóbevitel korlátozása (kevesebb sózás az ételek készítésekor, utánsózás kerülése, friss fűszerek használata só helyett, felvágottak fogyasztásának csökkentése, stb.) is szükséges.

forrás: OÉTI

 

 

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.