A tiszta szesz

avagy, hazudj, ha bírsz!

július 24, 2014

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Mióta nem dolgozom patikában, sajnos kevesebb mindennapi mókás, vagy éppen elgondolkodtató sztoriba futok bele. Szerencsére dr. Lukács Ádám kollégám aktívan helyettesít több patikában is, így különböző helyekről, jobbnál jobb történetek kerülnek a látókörömbe.

Ő juttatta el hozzám az alább olvasható történetet, melynek azért – a Patikablog szokásaihoz híven – van egy kis továbbgondolható mögöttes mondanivalója is.

Hazudni jó?! – Hazudj ha bírsz!

Bőrnyak

Elmesélek egy történetet! A minap egy vidéki város egyik patikájában dolgozom serényen – konkrétan álltam a tára mögötti gépnél és vártam, hogy betérjen valaki. Meg is érkezett két fiatalember, az első olyan harmincas, a másik inkább húszas évei elején jár. A két emberből külön-külön is egy fél „szegedi csillag” mennyiségű összbüntetést lehetett kinézni.

(Képünk illusztráció)

Az idősebb (amúgy bőrnyakú, tipikusan három bőrredővel a tarkóján) serényen hozzám lép, majd bizalmasan ráhajol a tárámra és tört magyarsággal (némi szlávos felütéssel) érces, mély (szinte anusból érkező) hanggal kezdi mondandóját:

– „Hélló té, figyejjé, kéne nekem tisztaszesz…”

Törvényen kívülinek, főleg adott előfeltételekkel próbálja meg valaki elmagyarázni, hogy a 44/2004 ESzCsM rendelet valamint a 2006. évi XCVIII. törvény, továbbá egyéb írott és íratlan szakmai szabályok, nem beszélve a jövedéki termékekről szóló törvény együttes értelmében: gyógyszertárból “tiszta” alkohol kiadása tilos és egyben lehetetlen.

Szóval elővettem a másoknál tökéletesen működő strófát:

– „Áááá, az nagyon drága lenne itt minálunk…”
– „Méé mennyi?”

Hűha, nagyot kell mondani!

– „Vagy 10-15 ezer forint egy liter.”
– „Jó akkor kettőt kérek!”

Uhh, francba…, ez nem jött be, gyorsan stratégiát kell váltani!

– „Nincs is jelenleg!”
– „Akkó’ rendeljünk…”

Aha! Értem én, ez a beszélgetésben a sakk-matt tipikus esete. Szóval nincs más hátra üdvözölnek a halálba menők…

– „Figyeljen ide! Nincs, nem is lesz, de ha lenne se tudnám kiadni, mert nem lehet!”
– „Méé?”
– „Mert nem szabad, mert tilos!”
– „De akkó’ a nagypatikába’ se kapok?”
– „Nem tudom, kérdezze meg ott, mi itt nem szoktunk…”

Kissé meglepett, hogy még állok a helyemen és nem épp törött kezemmel törölgetem vérző orrom. Vagy ami rosszabb, a hátamba álló kés után kapkodok a semmibe. Gondoltam itt vége, de jött a következő furcsa kérdés:

– „Éééés grammos mérleg? Az van?”
– „Van! De nem eladó és nem bérelhető!” – legalább némi humorérzéke volt, mert kissé mosolyra biggyedt a szája. Már amennyire mosolynak lehet azt nevezni, ha amolyan „Stallonésan” elindul valakinek a jobb oldali szájzuga felfelé kb. három milliméternyit…

– „Ollllyat honnan szerezhetek?”
– „Labor ellátóból….”

Egy kicsit nézzünk ki most a történetből, mert a „szerezni”, mint gondolatkör megér egy külön bekezdést. Ahogyan Ádám írja: „Ilyenkor mindig gyerekkorom – a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje – sejlik fel, mikor ugye soha senki sem lopott, mindenki csak „szerzett” innen-onnan, ezt-azt, de mindig, mindenkinek volt mindenféle, akár még haszontalan valamije is. Gyakorlatilag nem is a tárgy és annak birtoklása volt a fontos, hanem maga a szerzés folyamata, hogy akkor éppen vagy később azt mire lehetne használni az már mindegy is volt.”

És akkor vissza a laborellátóhoz:

– „Az hol van?”
– „Az internet tele van ilyen cégekkel…”
– „Máshol nem is lehet?”

Huh még élek, szóval kicsit szépíteni kell.

– „Esetleg a pécsi vásártérrel szemben egy kis mellékutcában van egy mérlegstúdió, de azt is megtalálja a neten…”
– „Kössz!

És már fordultak is ki az ajtón. Persze, ha eddig nem állt volna össze teljesen a kép, hogy vajon mire is kellhet a tisztaszesz és a grammos mérleg, akkor a fiatalabbik úriember hátán olvasható Pablo Escobar felirat ezt teljesen egyértelművé tette.

Ahogy a bejegyzés elején ígértem, nézzük meg, hogy mi ebből a történetből a végső nagy tanulság és konklúzió? Talán több is van, Ádám kettőt mindenképpen talált:

1. Gyógyszerészet, gyógyszerellátás patikán kívül is működik, igaz ezt a Btk. külön szankcionálja, kb. 10-15 évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel.Minden tiltás és tagadás ellenére a drogbiznisz köszöni szépen él és virágzik. Felhúzhatjuk a rózsaszín szemüveget, attól még ott van a közelünkben és bármikor “belebotolhatunk”. Az ilyen és hasonló dolgokra akár fel is készülhetnénk szakmailag. Drogprevenció, felvilágosítás igenis gyógyszerészi feladat (is), hisz a patikus irányába (még) megvan a bizalom, és lássuk be: csak a toxikológiai ismereteink alapján tudás is.Ja, hogy ez kényes kérdés, ja hogy e mögé nehéz árrést rakni, ja, hogy ennek nincsen gyógyszerészi gondozás tanfolyama… Hmm, ezt is meg kellene oldani….

2. Hazugság hazugságot szül.
Bár a fenti esetben ad némi felmentést a Pallas lexikona, mely szerint: “Nem minden hazugság egyféle erkölcsi megítélés alá esik. Megengedett hazugságnak mondjuk, mikor valaki, hogy sokkal nagyobb bajt mástól vagy magától elhárítson, anélkül, hogy ezzel másban kárt tesz.”

Mindezek alapján megér néhány további gondolatot a Pallas-féle felmentés. A hatáskörébe eshet, ha azt mondják: működő patikaprogram, generációváltás, “rajta vagyunk az ügyön, már csináljuk”, mindenki érdekeit képviseljük nem csak a tulajdonosokét, minden tulajdonos érdekét képviseljük, nem csak bizonyosakét, és talán a sor végláthatatlan mód folytatható lenne.

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.