Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Tegnap volt egy érdekes,már-már viccesnek mondható történet a patikában. Egy fiatal hölgy jött be a patikába, majd elkezdte kipakolni a kenőcsös dobozait és gyógyszeres üvegeit, hogy ezeket szeretné visszahozni. Mondtam neki, hogy igazából annyit tudok vele tenni, hogy ha kéri, akkor kidobom a lejárt gyógyszergyűjtő dobozba.

Kikerekedtek a szemei és a következőt kérdezte:

“Hát jó, de az árát visszakapom, ugye?”

Udvariasan közöltem vele, hogy a gyógyszerek csomagolóanyagát nem vesszük vissza, nem visszaválthatós. Ekkor már ingerülten, felháborodva tette fel következő kérdését:

“Akkor én miért is fizettem érte? A sörösüveget is vissza lehet váltani!”

Még mindig udvariasan, de már határozottan válaszoltam neki, nem kis éllel, hogy azért egy gyógyszert és egy sörösüveget ne hasonlítsunk már össze! Elmagyaráztam röviden, hogy a gyógyszerek árában a csomagolóanyag is benne van és az egy különleges helyzet, hogy magisztrális készítményeknél (talán emélkszel rá, ezek azok a gyógyszerek, amiket a patikában készítünk el – a szerk.) a blokkon fel van külön tüntetve, hogy mennyibe kerül a csomagolóanyag, mennyibe a munkadíj és mennyibe maga a készítmény. Nagy nehezen elfogadta a tényt, majd duzzogva távozott.

Trash Recycling with Disposal ContainersUtána a kollégákkal tanakodtunk rajta, hogy a sörösüveget leszámítva, vajon hol teheti még meg az ember, hogy visszavigye a csomagolóanyagot a vásárlás helyszínére, reklamálva annak árának visszatérítését.

Vagy például, hogy vajon mit szólna a kedves vevő, ha legközelebb az elkészített kenőcsöt odaadnánk a kezébe, tégely nélkül. Vagy a kúpot nem csomagolnánk egyenként kasírozott alufóliába, hanem egy szimpla nylon zacskóba tennénk.

Mikor ennek a blogbejegyzésnek a megírásához készültem, a Nők Lapja Cafe fórumán találtam egy hasonló témájú értekezést, ahol egy kolléga szerintem maximálisan korrektül és az én mondandómat 100%-ban lefedve válaszot a kérdésre. Ezért most idézném a nyitó kérdést és a kollégám hozzászólását.

A nyitó hozzászólás:

Sziasztok!

Vettem ma patikában olajat, és maga a csomagolás és a magi díj dupla annyi volt mint maga az olaj.

Kérdésem, hogy ha én ezt az üveget kimosom, és visszaviszem h ebbe kérek olajat, akkor adnak?

50gramosban adtak 30-at, de nem bánnám ha máskor teliadnák.

Szerintetek ez működik?

És a kolléga válasza (kiemelések tőlem) :

Nem árulok zsákbamacskát. Már most jelzem, hogy gyógyszerész vagyok. A másik oldal szemszögéből is érdemes talán megvizsgálni a dolgokat. Íme:

Gyógyszertárak nem használhatnak fel újra visszahozott csomagolóanyagokat. Sem üveget, sem kupakot, sem tégelyt, vagy hintőporos dobozt…

Mivel nem tudják megfelelően kimosni, fertőtleníteni.

A jogszabály valójában kettős, mert egyrészt az érvényben lévő gyógyszerkönyv tiltja a csomagolóanyagok újra felhasználását, másrész a betéti díjas csomagolók (üveg) visszaválthatóak. Itt a patika jogosult dönteni.

De komolyan, miért is vennék vissza, ha utána mehet a kukába?

Vagy ha visszaveszik lehet mégsem oda megy?

Minek örülnének jobban? Egy olyan patikának, olyan jogszabályi háttérnek (ami érvényben is van), ahol SENKITŐL nem veszik vissza az üvegeket, így biztosak lehetnek benne, hogy a megvásárolt készítmény tiszta üvegben van, vagy egy olyannak, ahol visszakapják a 40-50Ft-okat az üvegért, de lehet a köptetőjük üvegében előtte egy rühesség elleni készítmény volt, amit visszahozott előző tulajdonosa?

A gyógyszertárak nem rendelkeznek speciális tisztító, sterilező berendezésekkel, még ha nagyon alaposan elmossák is az üveget, az sem megfelelően higiénikus. (nyilván ezért is tiltja a jogszabály)

Másrészt ha lennének megfelelő tisztító készülékek az mennyi vegyszert, vizet, áramot… használna fel? Mennyivel lenne környezetbarátabb, mint kidobni az üveget? (ha annyira figyel valaki a környezetére, akkor mossa ki és vigye el szelektív gyűjtőbe)

Azt nem értem, hogy az emberek fenn vannak akadva a gyógyszertári csomagolóanyagok árán, de nem gondolják, hogy a gyógyszerek árába ugyanúgy bele van kalkulálva a csomagolási költség?

A gyógyszergyártók nem ajándékba adják, hanem beleépítik az árba, csak a blokkon nem szerepel külön, hogy 28 darab tabletta +2bliszter +1 papír kartondoboz +1 betegtájékoztató papír + nyomtatási költség…

De ugyanez a kozmetikumoknál. Egy akármilyen márkás arckrémnél a külcsíny többe kerül, mint maga a tartalom. Egy szép üveg, vagy porcelán fiola többe kerül a krémnél és még haszon is van rajta!

(Egy régebbi arckrém összetételére bukkantam nemrég. A mai napig több ezer forintért árult, gyönyörűen csomagolt krém ára néhány száz forint.)

Ezen miért nem háborodik fel senki???

A magisztrális díjon is fel lehet háborodni, csak az emberek azt nem látják mennyi munka van egy készítménnyel.

Néha úgy látom sokkal egyszerűbb lenne magisztrális készítményekkel nem foglalkozniuk a patikáknak, de akkor ugye hol marad a szakma. Ahhoz mit szólnának, ha egy vállrándítással elintéznénk, hogy nincs sebbenzin és nem is lesz. Nekünk csak könnyebbség lenne! De nem a haszonért választottuk (azt hiszem a többség nevében beszélhetek) ezt a hivatást, hanem minden szépségéért és ennek a labormunka ugyanúgy része!

Sem a csomagolóanyagokon, sem az alapanyagokon nincs nagy haszna a patikáknak! Az áruk szabályozott, a patika nem kénye-kedve szerint állítja be. (átlag 10% körül mozog)

Ennek ellenére sok munka van vele. Azért nézzük is meg egészen pontosan mennyi?

Az alapanyag beérkezik a patikába. Minden alapanyagot bevizsgálunk. (az ehhez szükséges reagenscsomagot évente meg kell vennie a patikának, ami nem 5-10ezer forint!). Az elvégzett vizsgálatokat rögzíteni kell. (a keletkezett mostalant -ami néha igen nehezen oldódó csapadék- elmosogatni: VÍZ+MOSOGATÓSZER+IDŐ).

Az alapanyagok nagy része a gyógyszertárban nem használható csomagolásban érkezik. Ezeket megfelelő edényzetbe töltjük, amit szintén külön naplóban vezetünk. (impleálási napló)

Ha mondjuk szimpla kiszerelésről van szó (egy alkohol, vagy ricinusolaj…) nyilván azt is külön, kiszerelési naplóban vezetjük. Sorszámot kap, megírjuk a megfelelő szignatúrát, felcimkézzük…

Ha készítős gyógyszerről van szó, akár egy kanalas, akár egy kenőcs, azt a gyógyszerész készíti, dokumentálja a laboratóriumi naplóban, majd a kiszerelési naplóban is, miután a megfelelő mennyiségű dózisra osztja. (itt is keletkezik mosatlan)

Egy kúp öntése, vagy egy osztott por készítése nem 10 perces munka…

A kész termékeket időről időre szúrópróbaszerűen ellenőrizni kell. (erre megint van egy belső ellenőrzési napló, amit vezetni kell)

Mindamellett a szaktudást is meg szokták fizetni (a könyvelőnek ki hánytorgatja fel, hogy az adóbevallását milyen gyorsan meg tudja csinálni, vagy a magánorvosnak a szakmai konzultációt, ahol kézzelfogható terméket nem kapott? A tudásukat fizetjük meg, amihez mi nem értünk.)

Az hogy a gyógyszertárban kiadott magisztrális készítmények olyan minőségüek, amilyenek, az azért van mert értünk hozzá. Mert tudjuk, mit hogyan kell tárolni, milyen sorrendben kell a különböző alapanyagokat “összekeverni”, hogy a végén a megfelelő terméket kapjuk, mikor a kezükbe adjuk a gyógyszert el is tudjuk mondani, hogyan, mennyiszer, miért… kell használni.

Elnézésüket kérem a kissé felháborodott hangnemért!

A mindennapokban sokszor próbáljuk türelmesen elmagyarázni, miért is van, hogy nem vesszük vissza, de ára van és – bár én azt gondolnám, hogy egy ilyen magyrázatot elfogad és megért a kedves vevő- de nem. A legtöbbször olyan hangnemet engednek meg maguknak, hogy a piacon is szégyelném magam, nemhogy egy gyógyszertárban! Megértem, hogy minden forint számít, de…

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.