Patikalánc

Korábbi írásaimból is megtudhattad, hogy egy ideig egy patikalánc gyógyszertárában dolgoztam. Még az ottani „karrierem” alatt merült fel az igény, hogy írjak egy ismertetőt a patikaláncokról. Nagyon öszetett kérdéskör ez és vannak részletek, amikkel én magam sem vagyok teljesen tisztában, amit utánaolvasással kompenzálok. Rengeteg feldolgozható anyagot találtam és a célom az, hogy ezekből egy érthető kivonatot adjak számodra.

A patikaláncokkal kapcsolatosan természetesen sok városi legenda is kering a piacukat (sokszor jogosan) féltő tradicionális patikák körében. Szakmai körökben nem feltétlenül leszek népszerű a véleményemmel, sok olyan pont van az érvelésükben, amivel én nem értek egyet, vagy másképp látom.

A kezdetek

A kezdetben állami működtetésű gyógyszertárak 1990 és 1995 között privatizálásra kerültek. Egy korabeli tanulmány már akkor nagyon érdekes kérdéseket feszeget, melyek egy része úgy gondolom, a mai napig nem lett megoldva. Akit mélyebben érdekel a téma, feltétlenül javaslom elolvasni, így 17 év távlatából nagyon tanulságos.

A gyógyszer-kereskedelem sajátos helyzetet tölt be a jóléti államok piacgazdaságaiban. Össze kell egyeztetni egymásnak ellentmondó követelményeket, azt, hogy a gyógyszer- kereskedelem piaci tevékenység, nyereséges vállalkozás legyen és eleget tegyen ellátási felelősségének is.

A privatizációval párhuzamosan lehetőség nyílt a magán tulajdonú patikák megnyitására, mely a kilencvenes évek elején feszültséget teremtett az akkor még állami és magán tulajdonú patikák között: a magánszektornak némileg nagyobb mozgástere volt és elindult a szakemberek elszipkázása is.

Egyértelmű volt a szándék mind az állam, mind pedig a szakma részéről, hogy a gyógyszertárak szakmai és gazdasági vezetése a gyógyszerész szakma kezében legyen, hiszen ez biztosítja legjobban a gyógyszerellátás magas színvonalát. A gyógyszerész szakmában a felelősség kérdése, a felelősség vállalása mindig is alapvető fontosságú volt, ezt már az egyetem alatt „magunkba szívtuk”. A kezdeti időszakban ezt nyomatékosította az a tény is, hogy a gyógyszertárakat üzemeltető vállalkozások egyéni vállalkozás vagy betéti társaság formájában működtek (és egy részük működik a mai napig), így a patikát üzemeltető gyógyszerész a saját vagyonával is felelős volt.

A törvény a szakma tisztasága védelmében sok intézkedést hoz: leszögezi, hogy a gyógyszertár tulajdonosa és működtetője ugyanazon személy kell legyen, akinek gyógyszerészi diplomával, gyakorlattal kell rendelkeznie, ekkor folyamodhat a személyes működtetési jogért („személyi jog”), aminek elnyerése esetén a törvény őt kötelezi a főállású munkavégzésre (kizárva a többes tulajdonlást). A törvény megtiltja a működtető és a tulajdonos szétválását, mivel ez számos, az ellátásra is kihatással bíró negatív következménnyel jár.

Forrás: Patika Magazin

Jól látható, hogy a privatizáció eredményeként és a magánszektor kialakulásával létrejöttek egymástól gazdaságilag független, gyógyszerészi tulajdonláshoz kötött gazdasági vállalkozások. A szakma évek óta hangoztatja, hogy az egészségügy, beleértve a gyógyszerellátást nem üzlet. Ezzel én nem értek egyet, hiszen például maga a gyógyszeripar a hadipar után a második legnagyobb üzlet a világon. Az egy teljesen más kérdés, hogy üzlet és üzlet között óriási különbségek vannak. Attól, hogy elismerem, kimondom, hogy egy gyógyszertár üzemeltetése üzleti vállalkozás, sőt mi több profitorientált, attól még nem kell elvesztenem a szociális érzékenységemet, szakmai elhivatottságomat.

A legnagyobb álszentségnek tartom, mikor kiabálva azzal érvelnek, hogy a szakmánk esetében nem szabad üzleti érdekekről, profitról beszélni. Ez nettó demagógia, a szocializmus véget ért!

Mi keltette életre a patikaláncokat, hálózati patikákat?

Magyarországon a hagyományos nyugati értelemben vett patikaláncok nem működtek, kifejezetten patikalánc nyitási-alapítási szándékkal nem nyílhattak gyógyszertárak. A jelenlegi hálózati körképet némiképp bonyolítja, hogy a patikaliberalizáció alatt lehetőség volt új, komplett patikaláncok kialakítására.

Gyakoroljunk önkritikát: az egyetem alatt nem kapunk megfelelő mennyiségű és mélységű oktatást arra, hogy miként kell egy patikát, egy üzleti vállalkozást vezetni. A Gyógyszerügyi Szervezési Intézet ugyan szép múltra tekint vissza és magas szintű oktatást kaptunk itt (jómagam mind a szakdolgozatom, mind a szakvizsgámat ennek az Intézetnek a falain belül szereztem meg), azonban úgy gondolom, hogy a gyorsan változó gazdasági környezetre és magára a gazdasági gondolkodásmódra nem kellően készít fel. Nyílván, nincs olyan képzés a világon, amelyik az iskolapadot elhagyva minden szükséges tudással fervértez, az élethosszig tanulás elengedhetetlen.

Mivel a szakma hosszú éveken át egyfajta álomban ringatta magát („az egészségügy nem üzlet”) és sokáig kvázi monopolhelyzet volt a gyógyszertárak üzemeltetése terén, a változó és sokszor kiszámíthatatlan gazdasági környezet kihívásait nem volt képes kellően lereagálni. Így alakulhattak ki olyan esetek, hogy gyógyszertárakat működtető gazdasági vállalkozások a csőd szélére kerültek. Ez lehetett amiatt, hogy a vezetés nem megfelelő volt – hiszen mi a képzést nem egy gazdasági szemlélettel kaptuk, kapjuk, sokkal inkább egy humán, egészségügyi képzést -, és lehetett amiatt is, hogy olyan külső tényezők gátolták a talpon maradást, amit önerőből sok patika nem tudott megoldani. Ezeknek az okoknak a részletes taglalása napok, hetek, hónapok vitáját, elemzését képezhetné, ezért most mélyebben nem is megyek bele.

A csődközeli állapot többnyire a beszállítói, nagykereskedői tartozásokból alakult ki. A gyógyszerek árrése régóta vita tárgyát képezi, mely egy külön bejegyzést érdemel, ezért most ezt sem részletezem. Röviden csak annyi, hogy ma, szigorúan csak a gyógyszerek eladásából és az ebből keletkező haszonból nem lehet eltartani egy gyógyszertárat.

Mivel a gyógyszertárak tulajdonosai a személyes vagyonnal is felelő gyógyszerészek voltak, a csőd közeli állapotot (vagy csak szimplán a veszteséges időszakot) előbb utóbb meg kellett szüntetni. Ennek egyik kézenfekvő megoldása volt az, hogy a nagykereskedések a tartozás elengedésének fejében „üzletrészt” vásároltak a gyógyszertárakból. Erre a korai időszakban különböző háttérszerződésekkel került sor, majd a Molnár-éra dózerolása során a patikaliberalizáció alatt nyíltan, 2011. január 1-óta pedig már korlátozottan, mederbe terelve alakulhattak patikaláncok.

A bajból íly módon kihúzott gyógyszerészek továbbra is a patika vezetői maradtak, több esetben tulajdonrésszel, hiszen ez többé-kevésbbé követelmény maradt.

A patikaliberalizáció alatt, mivel megszűnt mindenféle patikanyitási korlátozás, lehetőség nyílt a már jelen levő patikaláncok számára, hogy tovább növekedjenek. Akár felvásárlással, akár új patika nyitásával, tovább növelve a piaci jelenlétüket, befolyásukat.

Konkurencia, mint ismeretlen fogalom

A privatizált és magántulajdonú patikák számára éveken át ismeretlen volt a piaci verseny, a konkurencia fogalma. Mivel a nyitható patikák száma egy adott település lélekszámához volt kötve, egy relative kényelmes, monopol helyzet alakult ki. Olyannyira, hogy a feltörekvő generációknak (mint például én), hacsak nem volt gyógyszerész a családban, szinte lehetetlen volt saját patikát nyitni, vagy egy már működő patika vezetését átvenni. Kihalásos alapon, főként családi körben „öröklődtek” a patikák.

Az ésszerűség valahol azt kívánta, hogy egy piacon annyi résztvevő lehessen, amennyit az el tud tartani, főleg, hogy a gyógyszereken az árrés szabályozott, így a hagyományos értelemben vett piaci módszerek nem feltétlenül alkamazhatóak egy patika gazdaságossá tételében. Egy relative fix méretű piac sokszorosára lett osztva azzal, hogy a már említett Molnár-éra alatt a patikaliberalizáció keretében bárhol, bármennyi patika nyílhatott. Megjelent a tradicionális gyógyszertárak számára a konkurencia, a verseny, egy ismeretlen fogalom. Korábban ha jól, ha rosszul csinálta a gyógyszertár azt amit csinál (itt most üzleti értelemben gondolom), a betegek betértek hozzájuk, hiszen jóval kevesebb választási lehetőség volt.

A megoldáskeresés helyett a magántulajdonú, független gyógyszertárak próbáltak (és azóta is próbálnak) a monopol helyzet szoknyája mögé visszabújni. Ami azt gondolom, hogy semmi esetre sem a jó út.

Mi az a patikalánc?

A patikaláncok a kereskedelemben ismert bolthálózatok mintájára kialakított üzlethálózatok, a globalizáció egészségügyi szektorban történő megjelenése. Általában egy tulajdonosi kézben összpontosul, ami lehet akár befektetői csoport is, minden szakmai háttér nélkül, szimplán üzleti alapon. Manapság egyre inkább megfigyelhető az egységesített kinézet, közel azonos méretű és adottásgú patikák létrehozása.

Hasonlóan más, láncban működő üzletekhez, a patikaláncokra is jellemző a központosított beszerzés, a központi „irányítás”, például marketing eszközök alkalmazása (hirdetések, szórólapok), különböző beszállítói kedvezmények tárgyalása, a patika arculatának kialakítása.

Bár már törvény tiltja (de a gyakorlatban ez szinte ellenőrizhetetlen), az árukészlet összetételét és a szakmai döntéseket illetően is érezhető a központi „hatás”. A patikalánchoz tartozó patikát ugyanúgy „személyi jogos” gyógyszerésznek kell irányítania, ugyanazok a szigorú minőségi és mennyiségi (pl. dolgozók létszáma) szabályok vonatkoznak, mint egy önálló, független patikára. A vezető gyógyszerésznek többnyire meg van kötve a keze egyes döntések meghozatalában, egy személyben felelős ugyan, de mégis csak egy alkalmazott.

Miért tiltakoznak a patikaláncok ellen?

A patikaláncok ellen leggyakrabban felhozott kifogás az, hogy túzottan anyagias, profitorientált üzleti vállalkozás, szakmai véleményeket, érdekeket figyelmen kívül hagyva. Persze ez a valóságban nem teljesen igaz, de azért van igazságtartalma.

Update:íme egy eset, ami nagyon jól szemlélteti a profitorientált kockázati tőke elképzelését a patikaláncok üzemeltetéséről.

Egy olyan tiltakozást sokkal inkább elfogadhatóbbnak és őszintének tartok, hogy az a baj a patikaláncokkal (a konkurens oldalról nézve), hogy mivel össz lánc szinten, nagy mennyiségben rendelnek árut 1-1 gyártótól, ezért sokkal nagyobb kedvezményt képesek kialkudni. A kialkudott kedvezményből nagyobb profitra tudnak szert tenni, így gazdaságosabban, nyereségesebben tudnak működni. Ez gyakorlatilag az üzleti élet minden területén megfigyelhető „multi” probléma, nem egyedi eset.

Egy másik jogos tiltakozás alapja az a tény, hogy Magyarországon több lánc tulajdonsa egy-egy nagykereskedés. Ilyen esetekben fokozottan érvényesül az az ellenérv, hogy a nagykereskedés a „saját” patikái számára kedvezőbb feltételekkel szállít, nagyobb kedvezményt ad gyógyszerekre, gyógytermékekre. Amennyiben ezt a kedvezményt a patika továbbadja a beteg felé, azzal egyértelműen piacot nyer, hiszen a beteg/vevő az olcsóbb gyógyszertárat választja.

Itt fontos megjegyeznem, hogy manapság egy gyógyszertár termékpalettája nagyon széles. Vényköteles, Társadalombiztosítási támogatással árult gyógyszerekre semmiféle kedvezmény nem adható, csak és kizárólag a támogatás nélküli, a vénymentesen vásárolható (OTC) és az „egyéb” (kozmetikumok, vitaminok, étrendkiegészítők) termékekre.

Ilyen kedvezményekkel egy független patika nem tud versenyezni, így érthetőbb lenne a patikaláncok elleni tiltakozásnak az ilyen formája. Egy erősebb piaci befolyással bíró szereplő (nagykereskedés) előnyhöz juttathatja a saját érdekelségeibe tartozó szereplőket (láncpatikák). A valóságban azt tapasztaltam, hogy erre azért kényesen ügyelnek a cégek, illetve pontosabb, ha úgy fogalmazok: nem nyíltan teszik.

Látható tehát, hogy mindenki a saját üzletét félti, a saját patikájának a fenntarthatóságát. Ezek szerint mégis üzlet a gyógyszerellátás.

Patikaliberalizáció

Anno a patikaliberalizációt úgy  ideologizálta meg a kormányzat, hogy az a betegeknek  jó lesz, mert elindul értük a versengés, ami a patikai ellátás színvonalát fogja emelni. Kedvezmények, ingyenes szolgáltatások, hozzáadott érték, törzsvásárlói programok.

Ma már világosan látszik, hogy beigazolódott jópár (szerintem amúgy rosszul kommunikált) félelem: gyanús pénzügyi háttérrel, offshore lovagok gombamód szaporodó patikákat, patikaláncokat nyitottak, sokszor a szakmai szempontok, elvárások mellőzésével. A polcról nem lehet hozzáértő, szakmailag képzett személyzetet (különösen gyógyszerészeket) leakasztani, ezért teret nyertek a „gyorstalpaló” gyógyszerkiadó szakasszisztensi tanfolyamok, melyek ontották magukból a felkészületlen, pár hónapja még szalag mellett vagy épp boltban dolgozó „szakembereket”. Természetesen mint mindenhol, itt is vannak kivételek, de a nagy általánosság sajnos ez.

Mára ezeknek a patikáknak egy része bezárt, a kockázati tőke kivonult – ebből is látszik, hogy szakmai elhivatottság a gyógyszerellátás, a betegérdekek iránt nem volt, csak az üzleti érdek. A működésük ideje alatt azonban elérték azt, hogy az amúgy is finanszírozási nehézséggel küzködő patikák újból a csőd szélére kerüljenek. Ugye az mindenki számára egyértelmű, hogy míg egy magántulajdonú patika a veszteséget csak önerőből (vagy újabb hitel felvételével) tudja finanszírozni, addig egy patikalánc tagja mögött (jó esetben) egy erős, stabil pénzügyi háttér áll. Mert a láncpatikák is szenvednek el veszteséget a piaci verseny hatására, maximum ezt jobban tudják átvészelni.

Betegként a láncpatika jó vagy rossz nekem?

A válasz nem ilyen egyértelmű, nincs igazán fekete vagy fehér. Számos láncpatika nagyon jól működik, érvényesülnek a szakmai szempontok mellett az üzleti érdekek is és mindenki jól jár. A betegekért/vevőkért folytatott versenynek érezhető előnyei vannak, bár mint minden egyéb vásárlást érintő esetben, azért a patikák esetében is körültekintőnek kell lenni: nem mindig az olcsóbb a jó és nem mindig az akciós az olcsóbb!

Azok a betegek, vevők nyílván rosszul jártak, akinek a környezetében épp bezárt egy patika, legyen az lánc tagja vagy önálló. A kialakult verseny sajnos ilyen eredményt is hozott, ami igazolja azokat a félelmeket, melyeket a patikaliberalizáció előtt fogalmaztak meg.

Mit lehet tenni?

Ahogy korábban is írtam, sajnos a megoldáskeresés helyett a szakma a kényelmes monopol helyzet felé kacsingat, amiben a jelenlegi kormányzat kellően partner. Szerintem ez nem megoldás!

Nem a reklám helye, de tényleg. Egy évfolyamtársam rengeteg munkát beleölve egy rettentő jó ötlettel állt elő: összefogta a magántulajdonú (azaz gyógyszerészi tulajdonú) patikákat és kvázi egy „vásárlói szövetséget” hozott létre Magyar Gyógyszerészi Tulajdonú Patikák néven. Eleinte ez a szövetség csak a közös marketing eszközök használatára (hirdetések) terjedt ki, majd a kezdeti sikereket látva közös beszerzésre is. Mindenki megőrizte a függetlenségét, de együtt, nagy mennyiségben rendelve egy-egy gyártótól ki lehet alkudni azokat a kedvezményeket, melyeket korábban csak a patikaláncok voltak képesek.

Ezt a kedvezményt a vevőknek továbbadva tényleg minőségi szolgáltatást tudnak nyújtani úgy, hogy közben a méretében relative változatlan piacból visszanyernek kicsit.

Ugyanakkor felmerül a kérdés: ha van egy gyógyszerész, aki jól vezet egy patikát, sikeresen működik a vállalkozás, a betegek elégedettek, talpon tud maradni, akkor miért ne kapná meg a lehetőséget (nyílván egy „beosztott” gyógyszerész segítségével), hogy a betegek szélesebb körében, több helyszínen nyújtsa ugyanazt a minőségi szolgáltatást? Magyarul ha egy üzlet működik, miért ne működhetne 2-3 vagy akár több. A jelenlegi rendelet ad erre lehetőséget, de továbbra is nagyon erős a láncok iránt az ellenszenv, mindenki közös ellensége.

Szerintem

Ahogy már korábban is írtam, én hiszek a vevői lojalitásban! Ez nem feltétlenül azzal érhető el, hogy olcsóbb vagyok a konkurensemnél, hanem például azzal, hogy hozzáadott értéket teremtek.

Nagyobb figyelmet fordítok a vevőimre, a speciális igényeikre. Ésszerűen és előrelátóan gazdálkodom (ami manapság azért egy patikában nem egyszerű feladat sajnos, erről még írok később), a realizált haszonból visszaforgatok az üzletbe. Új, váratlan helyzetek esetén nem görcsösen a régi rendszer megtartásáért küzdök, hanem az új rendszert megismerve reagálok a változásokra.

A patikaláncok jelenléte nem feltétlenül rossz, azonban azt aláírom, hogy a jelenlegi rendszer eléggé „magyaros”, sok helyen zavaros.

Ha gyógyszerészi oldalról nézem, nagy segítség, hogy nem a vezető gyógyszerésznek kell kitalálnia, hogy milyen legyen a patika arculata, hanem egy szakképzett marketing csapat dolgozik ezen. A havonta megjelenő akciókon szintúgy. Akár több száz patika forgalmaiból levont tanulságokat, tanácsokat ingyen (igazi vezetői utasításban) megkapja, nem ő agyal az iróasztal felett, hogy mit kellene tenni, hogy jobb, nagyobb forgalom legyen. Aki tud élni ezekkel a pozitívumokkal, az egy sikeres patikát vezethet el valamelyik lánc égisze alatt.

Megfordult a fejemben egy olyan rendszer gondolata is, ahol egy adott hálózat (lánc) patikáinak az üzemeltetésére lehet pályázni. Hasonlóan a franchise rendszerekhez. Amennyiben én rendelkezem a szükséges képesítéssel (gyógyszerész), akkor egy hálózat részeként üzemeltethetek egy patikát, a működés nyereségéből pedig magának a hálózatnak kell fizetnem, egyfajta „koncessziós díjat”. Élvezném a lánc nyújtotta lehetőségeket, előnyöket ugyanakkor a saját vezetésem hozzáadott értékével tudnám megkülönböztetni magam a többi konkurenstől.

Persze, egy ilyen rendszer sem lenne jó, mert sértené a már meglévő patikák üzleti érdekeit. Ó, várj! Most akkor mégis üzlet?

Lesz folytatás?

Biztos lehetsz benne, mert a bejegyzés írása közben rengeteg olyan téma jutott eszembe, amit érdemes leírni, hogy jobban beleláthass, mi, miért és hogyan történik egy patikában.