De hisz’ csak 300 Ft!

Vannak bizonyos gyógyszercsoportok, ahol „Eü. kiemelt” térítési kategóriában tudja felírni az orvos a betegnek a szükséges készítményt.

Általában olyan súlyos vagy nehezen (vagy egyáltalán nem) gyógyítható betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek tartoznak ide, melyek teljes ára nagyon drága.  A kiemelt támogatásnak köszönhetően a vevő/beteg csak (lánykori nevén) „dobozdíjat” fizet, ami gyógyszertől függően 100-300 forint között mozog.

Ilyen gyógyszerek például egyes inzulinok, daganatos betegségek, epilepszia, depresszió, asztma kezelésére szolgáló készítmények.

Miért írok most erről? Elmondom!

A gyógyszer értéke

Egyre gyakrabban találkozunk olyan esettel, hogy az ilyen komoly betegségek kezelésére szolgáló gyógyszereket hétvégén, sokszor az utolsó pillanatban akarják kiváltani a betegek. Joggal várható el, hogy ezek a gyógyszerek legyenek készleten a patikában, azonban a fokozódó költségek, a gyógyszereken alkalmazott alacsony árrés, a csökkenő árréstömeg mind azt eredményezik, hogy még a komolyabb tőkével rendelkező gyógyszertárak is minimalizálják a készleteiket. Különösen igaz ez a fent említett drágább készítményekre, aminek következtében előfordulhat az, hogy nem tudjuk azonnal kielégíteni a vevői igényeket és csak másnapra, megrendelés után tudjuk kiadni a gyógyszert.

De hisz’ csak 300 ft, miért nincs?!

A vevőnek/betegnek ebből persze semmit nem kell tudnia és nem is tud. Ezért fordulhat elő az olyan jellegű reklamáció, amivel a pár hete találkoztunk. Egy idősebb úr háborodott fel azon, hogy ha csak 300 forintba kerül a gyógyszere, akkor miért nem tudjuk azt készleten tartani. Röviden próbáltuk elmagyarázni, hogy igaz, ő csak háromszáz forintot fizet érte, de a patikának 200.000.-  forintjába kerül, ezért nem tudjuk mindig készleten tartani.

És a helyzet csak rosszabb lesz: a generikus, pár száz forintos gyógyszerek térhódításával tovább csökken a gyógyszertárak jövedelmezősége. Kidolgoztam egy rendszert, ami kis megértéssel és jó szervezéssel át tudná hidalni ezeket a problémákat. Ehhez azonban még sokat kell fejlődni mind felhasználói (vevő), mind szolgáltatói (patika) oldalon.

Francia példa

Tőlünk nyugatabbra a jóval fejlettebb Franciaországban ezt a problémát úgy hidalják át, hogy bár a patika készletei minimalizáltak, a nagykereskedői központokból még a legeldugottabb település gyógyszertárába is napi háromszori (!) kiszállítás van. Sőt mi több, a patikai szoftver optimalizálja a megrendelést (bár erre a hazai alkalmazások is fel vannak készülve) és gördülékenyen működik a rendszer.

Nyílván a dolog nyitja ott is az árrésben vagy az állami támogatásban rejlik. Mindeközben a magyar piacon az árrés átcsoportosítás (nagykereskedők zsebéből ki, patikák zsebébe be) azt eredményezte, hogy az eddig napi kétszeri kiszállítást vállaló nagykereskedés már csak plusz költség fejében szállít ki délután, sőt: ha a megrendelés nem éri el az ötvenezer forintot, akkor szállítási díjat számít fel (ez amúgy valahol még érthető is).

Ahogy a franciaországi ismerősöm írta: „nem értem, minek kell a melegvizet újra feltalálni?” – célozva arra, hogy van jópár jól működő példa a minimalizált gyógyszerkészletek áthidalására. Is.