Mégse vásároljon patikát!

Mégis akar? Segít az állam!

június 21, 2013

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Ha tegnap nagy lendülettel megírtam az aggályaimat az állami patikafelvásárlás potenciális veszélye kapcsán, úgy ma a korrektség azt kívánja tőlem, hogy megírjam a ma történteket is.

Mégse

Anno a dilettáns MSZP kormányok csinálták azt, hogy bedobtak egy teljesen blőd ötletet, megnézték, milyen a reakció a “nép” által, majd ha túl nagy potenciális veszteséget nem láttak, akkor meg is valósították. Kicsit hasonlóan érzem magam a mai hír kapcsán, mely szerint a zárószavazás előtt levették a porondról az állami szerepvállalás lehetőségét a patikai tulajdonszerzésekkel kapcsolatban.

Örülünk Vincent?

Pontosan nem tudom, mi állhat a döntés hátterében, azt azért csak nem feltételezhetjük, hogy megszólalt egy piros telefon, egyik végén egy prominens gyógyszerésszel, aki elcsukló hangon közölte: “Viktor, a teremburáját! Nem erről volt szó!”.

Azt sem tartom életszerűnek, hogy a terv körvonalait összerakó szakemberek – többek közt a Patikablog – felemelt hangjának eredménye lenne a visszalépés.

Az igazság valahol a kettő között lehet. Kicsit finomítunk, kevéssé egyértelművé tesszük a helyzetet és megszavazzuk. De nem akarok politizálni egy percig sem, maximum szakmapolitikai szempontból.

A tegnapi írásom kapcsán kaptam pár érdekes visszajelzést, melyek pár dolgot új megvilágításba helyeztek, pontosabban kristályosodott pár részlet.

Két lépés távolság

Mindig igyekszem mások véleményét tiszteletben tartani, sőt, ha értelmes és érdekes mondanivalót vélek felfedezni, még el is gondolkozom rajta. Éppen ezért vissza kellett lépnem két lépést, hogy tisztábban lássam a patika alappal kapcsolatos tulajdonszerzési törekvéseket, ami aztán egy újabb kérdést vetett fel bennem.

Ezt a kérdést most minden irónia és hátsó szándék nélkül teszem fel és egyben eljátszom a gondolattal.

Mi történik a tulajdonszerzés után?

Őszintén kérdezem minden érintettől, tisztségviselőtől, hogy mit várnak a 2014, majd a 2017 utáni időszaktól? Ne nézzük globálisan, hanem mindenki a saját környezetében.

A gondolattal való eljátszás a részemről – nem is olyan régen még egészen testhezálló is volt – pedig az, hogy végigveszem a tulajdonszerzésemet.

Figyelem, kitalált történet következik, a történet szereplőinek bármilyen nemű hasonlósága a valósággal csak a véletlen műve!

Egy viszonylag jó adottságokkal bíró patikában dolgozom, amely nem felel meg a tulajdoni hányadok előírásának. A forgalmam kifejezetten jó, a környező magán patikák ezt meg is érzik. Dörzsölik is a kezüket a kollégák, hogy na majd most annyi lesz a nagy multinak, mert el kell adnia – nekem – a tulajdonrészt a patikában, és hát ahogyan halljuk, a gyógyszerészi tulajdonlás a garancia lesz lesz a garancia az etikus működésre és így nem a profit lesz az elsődleges, hanem a szakma, hiszen a patika úgyis egy egészségügyi intézmény.

Végre fellélegezhetnek a környékemben működő évek óta komoly terheket nyögő patikák. Végre!

Megbeszéltem a főnökeimmel, akik mostantól a tulajdonostársaim lesznek, hogy már most az elején megvásárolom az 50% tulajdonrészt, hiszen a patikaalap erre tökéletes lehetőséget ad nekem.

[…]

Lezárult az adásvétel, majd gyorsan neki is álltunk az idei év költségvetési tervének, kitűztük a közös célokat. Számomra a legfontosabb, hogy nyereséges legyen a patika, hiszen most már a bevétel mellett a költségek fele is engem terhel és ott van még a hitel. Amit ugyan bár kedvező kamatra kaptam és még az állam is segít, a mindennapi költségek mellett komoly tétel lesz visszafizetni.

A főnökeim biztosítottak róla, hogy továbbra is elérhető lesz minden marketing eszköz és a különféle beszállítókkal továbbra is tárgyalnak a nagyobb kedvezményekről. Az én feladatom tulaljdonképpen az, mint eddig: vezessem felelősséggel a patikát és növeljem az eladást. Ez most már nekem is elemi érdekem.

Persze a piaci helyzet továbbra is nehéz, túl vagyunk megint egy vakliciten, buktunk is majd’ háromszázezret.

[…]

Tegnap beszéltem Erzsikével a szomszéd patikából, panaszkodik, továbbra sem megy az üzlet. A főnök már alig tart készleten gyógyszert, bevallják, abban bíztak, valahogy csak térdre lehet kényszeríteni ezeket a kapitalista új patikákat!

“Jajj mit is beszélek Robi, hiszen az már a tiéd! Jól megy a patika?”

Zavartan megköszönöm Erzsikének a kérdését, kicsit szemlesütve elmondom neki, hogy jobban megy mint valaha. A főnökökkel nagyon jól kijövök, mindkettőnket az motivál, hogy üzletileg sikeres legyen a patika. “Hiszen tudod Erzsike, ott van az a nagy hitel, azt vissza is kell ám fizetnem! Nektek legalább az nincs a nyakatokban…”

Sóhajtok, majd visszamegyek a patikába.

[…]

Szomorú nap ez a mai…Erzsike hívott, hogy bezár a patikájuk. Kicsit ingerülten közölte velem, hiszen engem okolnak. Hiába lettem én, mint a szakma képviselője a tulajdonos, még mindig nagy forgalmukat viszem el. Nem erre számítottak.

Ekkor megkérdem Erzsikét: “Akarsz nálunk dolgozni? A főnökséggel közösen fejleszteni akarunk, szükség van még egy gyógyszerészre.”

És itt most ki is szállunk a történetből, még a végén Coelho babérjaira török.

A lényeg

Örülök a lehetőségnek, és próbálom elfogadni, hogy a Kamara szándéka is az, hogy a gyógyszerészek tulajdonrészhez jussanak a patikákban. Ettől azonban – ha csak indirekte nem azt várják, hogy majd “egyedül” nem lesz olyan sikeres a gyógyszertár – nem fog változni semmi. Sőt! Ahogyan a kis történetben próbáltam szemléltetni, sokkal inkább egyfajta üzleti szemléletre lesz kényszerítve a friss tulajdonos, mert a hitelt fizetni kell, arra a pénzt elő kell teremteni.

A hitelen túl az eddig profitot elváró tulajdonos most – ha szabályosan történik az adásvétel – a bevétele felével számolhat csak (igaz ellentételezésként ott van a “vételár”), így neki is érdeke lesz az új tulajdonostársát még nagyobb bevételre ösztönözni. Ezek a kapitalisták már csak így működnek, mindenük a pénz!

Ismét az állam

Ha beüt a Windows rendszerekből jól ismert “kék halál“, még mindig ott van állam bácsi, hiszen amíg a hitelünk ketyeg, a tulajdonrészünk tulajdonosa gyakorlatilag ő.

Amint nem jön be a gyógyszerész számítása, az állam, futva a pénze után megszerzi az adott patika tulajdonrészét. A tegnapi bejegyzéshez képest még annyival tökéletesítettem a víziómat, hogy ez lesz az a pont, amikor “pályázat kiírása útján” el lehet nyerni egy-egy patika többségi tulajdonrészét, illetve annak vezetését. Ez egyébként még jól is elsülhet.

Ha sok ilyen patika lesz – mondom ezt annak ellenére, hogy ma kikerült a szavazás alól a passzus -, akkor egy lépés csak ismét az állami patikalánc, annak minden előnyével és hátrányával.

A kérdés

Őszintén érdekel a mostani piaci beavatkozást támogatók véleménye, mert szeretném megérteni a gondolatmenetüket. Szóljon tehát ez egy nyílt kérdésként: mit vártok/várnak a tulajdonszerzés utáni időszaktól?

Hogy én mire számítok, azt a történetemben leírtam. Kíváncsi vagyok, hogy a piac etikusabbá válását, az üzleti szemlélet visszaszorulását, a szakmai szempontok előtérbe kerülését miben látjátok biztosítva?

Megfordítva: ha az lesz, amit a Kamara az érvrendszerében felsorol, mely patikák maradnak talpon?

Merthogy a hitelből megvásárolt és üzleti szemléletet mellőzök biztosan nem. Vagy de, mégis: állami kézben. A mostani nehéz időket átélő magán patikák, akik egy hitelből megvásárolt és üzleti szemlélettel tovább működő patika mellett működnek, szintén nem. Ott a fagyi visszanyal.

Disclaimer

Ez a történet nem fekete vagy fehér. Nem egyértelműen rossz vagy egyértelműen jó. Ami teljesen rossz az az érvrendszer és a kommunikáció.

A gyógyszerészi tulajdoni hányad növelését jónak tartom, a mögötte meghúzódó érvrendszert és a jelenlegi megoldási javaslatban rejlő rizikókat tartom rossznak.

Mindezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert nem akarok az állandóan méltatlankodó “nekem semmi nem jó” embernek tűnni és kívánom minden vállalkozó kedvű kollégámnak, hogy sikeres legyen!

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.