Vásároljon patikát!

A patikai hitelprogram kezdetekor még csak szűk szakmai baráti körben mertem megemlíteni az állami patikalánc és a patikák visszaállamosításának lehetőségét. Akkor is és még most is sokan kételkedve fogadták szavaimat, igaz túl széles körben nem hangoztattam, így itt a Patikablogon sem.

A Nemzeti Dohányboltok kapcsán kialakult érdekes „anomáliák” miatt az internetes közösség már-már kvázi fogadásokba kezdett, hogy mi lesz a következő államosított mutyi. Bátorkodtam előhúzni ismét a meglátásomat az államosított patikákról, majd elhatároztam, hogy ma írok egy bejegyzést, miért is tartom ezt életképes ötletnek és miért látok lehetőséget egy állami patikalánc létrehozásában.

Aztán szembe jött velem egy cikk, ami újabb lendületet adott az írásnak.

Miről szól a patikai hitelprogram?

A gyógyszerész szakma egy jól körülhatárolható csoportjának az a véleménye, hogy egy gyógyszertár csak akkor működhet sikeresen és gazdaságilag is kifizetődően (bár tudjuk, hogy a patika nem üzlet!), ha mind a szakmai, mind az üzleti vezetése (jajj, megint egy ellentmondás) a gyógyszerész kezében van.

A patikaliberalizációkor gombamód megnyílt patikák a már korábban, akár évtizedek óta működő, tradícionális, sok esetben családi tulajdonban lévő gyógyszertárak bevételeit jelentősen csökkentették, többet a csőd szélére sodorva. Érthető okokból ezt a versenyben alul maradni látszó patikák tulajdonosi köre sérelmezte. A szolgáltatás minőségének javítása, a versenyben való résztvétel helyett azonban a „nemzeti kormányzat”  politikai támogatásával a piac erőből történő újraosztását választották Kamarai „jóváhagyással”.

Törvény mondja ugyanis ki, hogy 2014. január 1-től 25%, 2017. január 1-től 50% tulajdonrészt kell szereznie a patika gyógyszerészeinek az üzemeltető vállalkozásban. Ez pénzbe kerül, senki nem akarja ingyen odaadni a tulajdonrészét, főleg nem egy üzleti befektető. A gyógyszerészek nagy része nem rendelkezik kellő tőkével egy ekkora érték megvásárlásához és a hitelképességük sem a legjobb. Ezért személyesen a Vezér közölte a jó hírt: patikai hitelprogramot indítanak, amely lehetőséget ad arra, hogy „kivásárolhassák” a gonosz befektetőket (akik korábban értéket teremtettek, munkát adtak – igaz mástól pedig hasznot, forgalmat vontak el).

Az a bizonyos csallán

Gondolkodjunk.

Melyik patikákat érinti a törvény, amelyek nem felelnek meg a tulajdonrészre vonatkozó előírásoknak? Természetesen többnyire a 2006. után nyílt és/vagy láncpatikákat.

Mely patikák legfőbb ellenségei ezek a patikák? A régebbi, a Kamara által szorgalmasan képviselt magántulajdonú patikáké.

Melyik gyógyszerészeknek kell kényszertulajdonossá válniuk? Főként a láncokban dolgozó, szakmai vezetést ellátó, de általában 10% tulajdonrésszel bíró gyógyszerészeknek.

Van ezeknek a gyógyszerészeknek problémájuk jelenlegi munkaadójukkal? Ismerettségi körömben nem találkoztam ilyen kollégával. A láncoknál dolgozó kollégák többésge elégedett a cég vezetésével, a fizetéssel és egyéb juttatásokkal. Sok lánc esetében komoly marketing hátteret kapnak a kollégák a még sikeresebb üzemeltetés érdekében és az anyacég akár több évre is hajlandó lenyelni a veszteségeket, mivel biztos a háttér.

Összefoglalava: szakmán belül elindult egy folyamat a szakma egészét képviselni hivatott Kamara jóváhagyásával, amely folyamat végén a kollégák egy része igen komoly anyagi hátrányba kerülhet. A hitelt ugyanis – ahogyan a nevében van – vissza kell fizetni, sőt a vállalkozást 2017-től kezdve 50% tulajdonrész birtokában felelős döntésekkel vezetni is kell.

Jön az állam

Ha már a versenyhelyzet úgyis a hanyatló nyugati kapitalzmus mérge, akkor miért ne nyújtana „segítő kezet” az állam? A ma nyilvánosságra került módosító értelmében ha a gyógyszerész nem tudja, vagy nem akarja megvásárolni a tulajdonrészt a munkahelyén, akkor az állam is megteheti ezt. Sőt, a tulajdonrésszel együtt a szavazati jogot is megszerzi.

Hoppá! Itt kapcsolódunk vissza a korábbi víziómhoz, ami egyre szebben kezd körvonalazódni. Az állam szívesen részt vállal a gyógyszerészek teherviselésében és örömmel kivásárolja a korábbi tulajdonosokat. Így apránként létrejöhet egy egész csinos állami patikai portfolio. Igaz 3 év után ismét kisérletet tesznek az értékesítésre, de joggal sejthető, hogy akkor sem lesz gazdája a tulajdonrésznek.

Magyarul:a törvény erejével élve, ha nincs jelentkező a patikai tulajdonrészre, jön az állam.

Egyenes út a zsebszerződésekhez

Ha logikusan végiggondoljuk, még azokat a törvénytisztelő piaci szereplőket is a zavarosba kergeti a most bejelentett módosítás, akik a tulajdonrész eladást viszonylag kultúráltan meg akarták oldani, fejet hajtva a szakma (egy részének) akaratának.

Az állam, mint potenciális megmentő azt gondolom meg fogja ijeszteni a piaci szereplőket, akiknek innentől fogva elemi érdekük lesz, hogy a hozzá eddig is lojális, jól megfizetett – de hitel miatt eladósodni nem akaró – szakembert méginkább maguk mellé csábítsák. Megindulhat (pontosabban folytatódhat) a háttéralkuk és zsebszerződések korszaka.

Jobb egy felebarát, mint egy ellenség.

Miért akarna az állam egy patikaláncot?

Nos, ez volt a legelső kérdés, amit megkaptam akkor, amikor még idejekorán felvetettem az államosítás ötletét. A magyarázatom akkor is és most is az, hogy azért, mert így tudná a legjobban csökkenteni a gyógyszerkassza méretét.

Jelenleg – bár az állam dönt a társadalombiztosítás által támogatott készítmények befogadásáról, a támogatás mértékéről – viszonylag nehéz a generikus program végrehajtása és ezáltal a költségcsökkentés. Sok patika állva tapsol a generikus ösztönzőrendszernek és az abból kapott kompenzációnak, miközben az árrés-tömeg jelentősen csökkent, igaz az árrés-színvonal nőtt. Ezt Mikola Bálint is megfogalmazta, mint a rendszer kritikáját, hiszen a patika számára az árrés-színvonal emelkedése nem jár kézzel fogható haszonnal, főleg, ha ezzel együtt árrés-tömeg csökken. Ebből adódóan, akik időben ráeszméltek erre, a saját piaci érdekeiket nézik, nem pedig a generikus programban próbálnak megfelelni egy teljesen irrális elvárásnak.

Egy állami patikalánc véleményem szerint lehetőséget adna arra, hogy a gyógyszerkassza számára kedvező készítményeket expediálják.

Zárszó

Az a határozott véleményem, hogy az ágazat problémáiért nem csak és kizárólag a tulajdoni hányadok és létszámrendelet miatt célkeresztbe tett liberalizáció során megnyílt és/vagy patikaláncok a hibásak. Persze mindig egyszerűbb bűnbakot keresni, mint megoldást.

Ugyanakkor az is tény, hogy egy ilyen fura piacon, mint a gyógyszer kiskereskedelem, ma Magyarországon túl sok a piaci szereplő. Nem vagyok azonban híve az erőből, főként nem az állami beavatkozással járó piacfelosztásnak.

Megértem és tisztelem minden kollégámat, akik a családi vállalkozásukat talpon tudták és tudják tartani ezekben a nehéz időkben.

Azt viszont továbbra is nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy egy gyógyszertár sikeréhez a ráerőltetett gyógyszerészi tulajdonlás és az egészségügyi szemlélet jelentené a kulcsot.

A jövő

Tiszta szívből kívánom, hogy a fent leírtak egy szava se legyen igaz és büszkén fogom vállalni, ha azt mondjátok rám 5 év múlva: hülyeséget beszélt ez a Robi. Tényleg.

A lassan összeálló mozaik darabkái sajnos szépen passzolnak és látva más iparágak történéseit, nincsenek kétségeim afelől, hogy bármi megtörténhet.

A szomorú számomra az egészben csak az, hogy ehhez egy szűk csoport érdekeit képviselő köztestület adja a hátszelet. Csak nehogy meglepődjön mindenki és La Fontaine: A holló meg a róka című meséje válljon valóra.

La Fontaine: A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
„Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod.”
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
„A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Kosztolányi Dezső