Üzlet, nem üzlet

Amikor gyógyszertár üzemeltetéssel, vezetéssel kapcsolatos szakmai híreket olvasok, a leggyakrabban azzal a „dilemmával” – vagy nézőponttal – találkozom, hogy vajon a gyógyszertár az üzleti vagy egészségügyi tevékenyéség. Vajon üzletként kell-e rá tekinteni (amelynek célja az önfenntartás és a nyereség – azaz profit – termelése), vagy az amúgy is nagyon rossz hatásfokkal és rengeteg hibával működő magyar egészségügyi rendszer egy speciális szegmense, ahol ugyanazon régi és hibás „az egészségügy nem üzlet” mentalitásnak kell működnie?

Az én válaszom nagyon egyszerű: a gyógyszertár egy speciális vevői igényt, speciális termékcsoporttal kielégítő üzleti vállalkozás. Ami ráadásul úgy is működtethető, hogy az egészségügyi jelleg (jelentsen ez akármit is) ne vesszen el.

A bevezetőben vázolt „dilemma” évek óta szakma- és pártpolitikai szólamok vezérdallama. Aztán 2013. január 11-én szembe jött velem egy cikk és elgondolkoztam.

Gyógyszert a gyógyszertárból!

A naptár 2007-es évben jár. Ettől az évtől lehet vény nélkül kapható gyógyszert gyógyszertáron kívül is forgalmazni, meghatározott feltételek mellett. A gyógyszerésztársadalom soha nem látott összefogással tiltakozik, mondván: a benzinkutas nem tudja és nem is adhatja meg azt a szakmai tájékoztatást a betegnek vevőnek, ami a biztonságos gyógyszerszedéshez szükséges. Anno én is elleneztem ezt a piacnyitást, hiszen olyan készítmények is kaphatóak gyógyszertáron kívül, melyeket együtt szedve (pl. paracetamol tartalmú forró ital por és paracetamol tartalmú lázcsillapító tabletta) komoly mellékhatásokat, súlyosabb esetben károsodást szenvedhet el a beteg.

Persze, milyen a magyar, mindenki – beleértve az éppen aktuális Egészségügyi Minisztert is – csak azt akarta meghallani ebből a tiltakozásból, amit akart: a gyógyszerészek féltik a bevételüket, az üzletüket.

Halkan jegyzem meg, nem alaptalanul. A báránybőrbe bújtatott farkas mintapéldájaként is felfogható volt a tiltakozás, hiszen kimondva, vagy kimondatlanul a gyógyszertár tulajdonosok a szakmai aggályok mellett a saját üzletüket is féltették. Az OTC (over the counter – azaz recept nélkül kapható) gyógyszerek piaca a patika bevételének akár 40-50%-át is kiteheti, nem beszélve arról, hogy ezeknél a készítményeknél csak az etikusság és a lelkiismeret szab határt az áraknak. Az OTC készítmények ugyanis szabadárasak, azaz minden patika annyiért árulja, amennyiért akarja, vagy amennyiért el tudja adni.

A bevezetés óta eltelt időszak azonban eloszlatta a félelmeket, ahogy a cikk címe is fogalmaz: „Nincs mitől tartaniuk a patikusoknak”. A magyar vevők, betegek továbbra is a gyógyszertárban veszik meg a gyógyszereiket, a recept nélkül, gyógyszertáron kívül forgalmazhatókat is.

Egyenes beszéd

Ami engem azóta és már a tiltakozás idején is zavart, hogy nem nyíltan, egyenesen beszélt a szakma. A csökkenő bevételekre, alacsony árrésre panaszkodunk, ugyanakkor az „egészségügy nem üzlet” rigmust ismételgetjük. Ez számomra óriási ellentmondás. Most akkor üzlet vagy nem üzlet?

Pont, hogy a pénz, a profitorientáltság és az üzleti szemlélet az, ami mindenki számára minőségi javulást hozhatna, nemcsak a gyógyszerellátásban, de az egészségügy egészében is. Sajnos egyelőre csak angolul érhető el ez a bejegyzés, amiben a szerző nagyon jól összefoglalta, hol és miként működik nagyon jól a „kapitalista demokrácia”. Nem kell kitalálni, működik. Minél profitábilisabb egy gyógyszertár, annál több minőségi szolgáltatást tud felvenni a palettájára és akár a kevésbbé jómódú vevők számára is nyújtani (pl. szolidáris alapon könnyebben „belefér” egy-egy ingyenes vércukormérés a patika költségvetésébe).

Az egyenes beszéd gondolatmenetén továbbhaladva, 2007-ben sokkal jobb érv lett volna, ha nem a gyógyszertáron kívüli forgalmazhatóság ellen emel szót a szakma, hanem elgondolkozik azon, miként tehetnék jobbá a szolgáltatást, amit nyújtanak. A benzinkúton történő értékesítés támogatóinak az egyik legütősebb érve az volt, hogy így javítható a gyógyszerhez való hozzájutás, például olyan időszakban is, amikor a gyógyszertár zárva van.

Nem láttam egy javaslatot sem arra, hogy egy-egy nagyváros például olyan ügyeleti rendszert alakítana ki – európai mintára -, ahol van egy állandó jelleggel 0-24 óráig nyitva tartó gyógyszertár. Máris kihúzható egy érv úgy, hogy a gyógyszerészi felügyelet alatt, gyógyszertárból kiadott készítmény mellett kampányolunk. Persze, ennek költségei vannak, amely csökkenti a profitot, rontja az üzleti eredményt. Micsoda? Üzlet?! De hisz az „egészség nem üzlet”!

Mondok mást. Ha az ügyeleti rendszert nem akarjuk megbolygatni, akkor próbáljuk meg a már meglévő ügyeleti rendszerhez az eljutást megkönnyíteni. Igaz, 2007-ben még nem volt annyira elterjedt és fejlett a mobilinternet, a mobil technológiák, de akár már akkor megvalósítható lett volna – figyelem, önreklám – egy ugyeletespatika.com oldal, ahol valós, hiteles és pontos adatok alapján nézheti meg bárki, hogy hol található a hozzá legközelebb eső ügyeletes gyógyszertár. Egy újabb alternatíva a gyógyszertárban tartás mellett, nem pedig a gyógyszertáron kívül forgalmazhatóság ellen. Persze, a politika nem így működik, én pedig még mindig naiv vagyok.

Kozmetikumok és társaik

A fülemben cseng egyes idősebb kollégák kritikája egy-egy külföldi gyógyszertár láttán: „olyan mint egy bolt, polcok vannak az officinában, bárki bármit leemelhet…mint a piacon!” és a „hová süllyed a szakma” kijelentés sem ritka.

Ezért is lepődtem meg a már többször is hivatkozott Világgazdaság cikkében írtakon.

„A patikában is kapható termékek körének áttekintését és kiterjesztését szorgalmazza a Magyar Gyógyszerészi Kamara – mondta lapunknak Hankó Zoltán elnök. A gyógyszerek árának csökkenése miatt ugyanis a patikák árrés-bevételei évek óta csökkennek, másrészt minél szélesebb körű, profilba vágó többletszolgáltatást akarnak nyújtani.”

A meglepődésem oka kettős: egyfelől örülök, hogy a Kamara is úgy gondolja, minőségileg kell javítani a gyógyszertárak szolgáltatásán. Ez egyfajta progresszív gondolkodás, amit maximálisan támogatok. Másfelől viszont meglep, hogy megint a régi lemezt olvasom: árrésbevétel csökkenése. Mégiscsak üzletről beszélünk?

Ha tovább olvasunk, eszembe jut egy metafora: a saját farkába harap a kígyó.

„Egy évvel ezelőtt a patikák bevételének mintegy 4-5 százaléka nem gyógyszer volt, vagyis körülbelül 4,5 milliárd forintot tett ki az étrend-kiegészítőkből, gyógynövényekből, kozmetikumokból, gyógyászati segédeszközökből származó bevétel. Mivel a patika alapvetően egészségügyi feladatot lát el, jogszabály rögzíti, hogy mit árusíthatnak ott. Ezeknek a termékeknek az egészség megőrzését vagy helyreállítását kell szolgálniuk, ebbe azonban sok minden beleférhet – mondja Hankó Zoltán.”

A patikáknak jól jön(ne) az étrend-kiegészítőkből, gyógynövényekből, kozmetikumokból származó többletbevétel, hiszen hasonlóan az OTC készítményekhez, itt is szabadáras készítményekről beszélhetünk, mindenki annyiért adja, amennyiért nem szégyelli. Mivel a gyógyszertár egészségügyi feladatot lát el (a jelenlegi kormány ezt deklarálta is, sőt, közfeladatot ellátó személyek a patika dolgozói), érhető, hogy nem árusítható ott minden, ezért most emiatt kell lobbizni, hogy ez a lista bővülhessen.

Mennyivel jobb lett volna már korábban az egyenes beszéd…

Nagyon hibás és káros az a gondolat, hogy aki üzleti szemlélettel, üzleti vállalkozásként tekint a gyógyszertárára, az egyből kizárja az egészségügyi tevékénységet, szemléletmódot a patikájából és nem „etikus patikus”. A két szemléletmód nem zárja ki egymás, sőt, helyesen alkalmazva egymást erősítheti.

De még nem késő, valljuk be: a gyógyszertár üzlet. Egy speciális vevői igényt, speciális termékcsoporttal kielégítő üzleti vállalkozás.

Minél előbb elfogadjuk ezt, annál hamarabb lehet sikeres az egészségügyi vállalkozás.

Neked mi erről a véleményed?