március 03, 2012

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

A változástól nem szabad félni, annak ellenére, hogy nem tudjuk, milyen hatása lesz. A változás, a változatosság az egyik legalapvetőbb biológiai jelenség, sejtjeink percenként változnak, alkalmazkodnak.

Sokan félnek a változásoktól és ennek hangot is adnak gyakran:

  • “miért kell a timeline a facebookra?”
  • “miért kell megváltoztatni az ország nevét?”
  • “miért kell átépíteni a patikát?”
  • “miért kell változtatni a receptfelíráson?”

Előzmény

Az első komoly munkahelyem egy multinacionális gyógyszergyár volt. A multi környezetnek megvannak az előnyei, hátrányai. Számomra több volt az előny, persze ez az adott iparágtól, az adott cégtől és a betöltött pozíciótól is függ. És az egyéntől is. Van, aki képtelen egy multi környezetben dolgozni.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nagyon jó közvetlen kollégáim voltak és a főnököm, bár nagyon kemény volt, rengeteg mindenre megtanított. Az eltöltött öt év alatt azóta is tartó barátságok, ismerettségek alakultak ki.

A multi környezet egyik nagy előnye, hogy nagy szerepet fordítanak a képzésre, fejlesztésre. A volt szakmámban (területi képviselő aka orvoslátogató) ezek a képzések elsősorban eladástechnikai, kommunikációs, marketing és személyiségfejlesztő trainingekben nyilvánultak meg. Rengeteg újat tanultam az eltöltött öt év alatt.

Az egyik leghasznosabb training a kezdő eladástechnikai training volt, melyet egy profi és nagyon nagy tudású trainer, Walter Demmler tartott. Többek közt megtanultuk eladni a Climbo Clippet (egy kitalált termék) és a képzéshez kaptunk jegyzetfüzetet és egyedi, Rotring Tikky II tollat is. Hogy miért lényeges ez? Hamarosan kiderül!

Évről évre voltak felmérések, hogy ki mennyit fejlődött az adott pozícióban, miken kell javítani, milyen céljai vannak, akar-e esetleg új pozícióba feljutni. Ez volt a people development review. Nálam rendre kijött, hogy a változásokat nagyon nehezen élem meg, nem szeretem az új dolokat.

A változás szele

Öt év egy pozícióban sok idő. Persze, ha jól érzi magát az ember és nincsenek távolabbi céljai (például másik pozíció, előrelépés), szereti amit csinál és nem utolsó sorban jól megfizetik, akkor akár tíz évet is eltölthet egy pozícióban úgy, hogy teszi szorgosan a dolgát.

Nekem voltak termékmenedzseri ambícióim, melyek a saját hibámból is és a rendszer hibáiból adódóan is meghiúsultak. Kezdtem belefásulni a munkába, a motivációm is csökkent. Hozzáteszem, hogy ebben az időszakban indult a ma is tartó lejtmenet a gyógyszeriparban, amelyek ellen hiába szerettünk volna tenni, nagyon nem lehetett mit.

Kaptam egy nagyon csábító lehetőséget, hogy gyógyszertárvezető lehetek egy frissen nyíló patikában. Hosszas mérlegelés, vívódás, a romló gyógyszeripari lehetőségek és a bennem gyúlt változás iránti igény miatt döntöttem: visszamegyek a szakmámba.

A kezdetekben nagyon jó döntésnek bizonyult, ég és föld volt a két munkakör. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés volt. Aztán kezdődtek a gondok.

A változás vihara

Amikor kiderül, hogy a “főnököd” és a tulajdonképpeni “üzlettársaid” szarháziak, csalók és mindezt még rezzenéstelen arccal tagadják is, akkor azért minden jóérzésű embernél kigyullad a “Menekülj!” feliratú lámpa. Így volt ez nálam is, így röpke 6 hónapos gyógyszertárvezetői karrieremet fájó szívvel ugyan, de a jövőm érdekében nagyon gyorsan megszüntettem. Újabb változás.

A változás hiánya

Egy rövid, bizonytalan, de szabadabb időszakot követően sikerült újból, egy új kihívásokkal teli pozícióban elhelyezkedni, mint beosztott, de “nagy reményű” gyógyszerész. Lakhelyemhez közel, egy patikalánc gyógyszertárában kaptam állást, ami tulajdonképpen ismét egy multi környezet volt.

Azért aposztrofáltam magam “nagy reményűként”, mert mind a részemről, mind pedig a területi vezető részéről (aki a patikákat összefogja) megfogalmazódott egy igény a változásra: a jelenlegi, már nyugdíjas gyógyszertárvezetőt egyikőnk sem tartotta, tartja alkalmasnak egy bevásárlóközpontban megnyíló patika felfuttatására. Bennem viszont megvolt az ambíció, motiváció és a szükséges tudás is!

Akik követték az első napjaimat a twitteren, emlékezhetnek rá, hogy bekerültem egy olyan közegbe, ahol a kollégák a változást és a multi környezetet nagyon rosszul tolerálták. Pedig a változásra nagy szükség volt üzletileg (is). Az első két nap után fel akartam mondani. Sajnos, ahogyan idősödik az ember és egyre több tapasztalatot tud magáénak, úgy egyre jobban meg tud ítélni helyzeteket és akár láthatja is azok kimenetelét (nem tévesztendő össze a negatív fantáziálással, vizionálással, aggódással).

Régi, jónak tűnő módszerek, hibás paradigmák végrehajtása történt. 38-40 éves kapcsolatokat nem könnyű felrúgni, de látni kell azt a pillanatot is, mikor szükség van a váltásra. A várt és szükséges változás elmaradt, így ismét nekem kellett a kezembe venni az irányítást: éltem a próbaidő adta lehetőséggel és azonnali hatállyal felmondtam! Ha nem változik a rendszer, akkor vált(oz)ok én!

Az ideális állapot

Egy jó álláshoz, pozícióhoz három dolgot tartok fontosnak:

  1. élvezd amit csinálsz
  2. legyenek jó kollégáid
  3. fizessen meg jól

Ha a háromból bármelyik kettő megvalósul, az már eléggé jó helyzetnek mondható. Ha csak egy, akkor változtass!

A toll

Emlékszel még? Korábban említettem, hogy az első munkahelyem legjobb trainingjén kaptam egy tollat.

Ezt a tollat a mai napig nagy becsben őrzöm. A helyzet komikuma, hogy ezzel a tollal írtam alá a felmondásomat.

A jövő

Jön most két hét pihenő, majd egy új helyen új kihívások, új megoldandó problémák, új lehetőség a változásra. Sajnos, a szakmám és úgy enbloc az egész magyar egyészségügy egy olyan változáson (forráskivonás) megy keresztül, ami homlokegyenest szembe megy az én értékrendemmel, gondolataimmal. Így könnyen előfordulhat, hogy ismét változásra lesz szükség. Az én oldalamon.

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.