Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Tegnap érdekes és egyben tanulságos eset történt a patikában, amiből te is és az orvos, beteg, gyógyszerész háromszög mindegyik résztvevője tanulhat.

A homeopátiás vevő

Van egy visszatérő vevőnk, egy amúgy nagyon szimpatikus és jó fej anyuka. Sokszor érdeklődik, kikéri a véleményünket, tanácsunkat. Előnyben részesíti a homeopátiás készítményeket és ezt megjegyeztük. Éppen ezért – tiszteletben tartva az ő meggyőződését és igényét -, nem szoktunk vele vitába szállni, annak ellenére, hogy néha a szakmai szemléletmód megkövetelte volna azt. Ha egy kis önkritikát gyakorolok, akkor azt is mondhatnám, hogy elkönyveltük: ő „A homeopátiás vevő”.

Hamar rájön az ember, hogy hit és vallási kérdésekben nem feltétlenül éri meg vitázni. Főleg, ha a vitapartner nem alkalmas erre. A homeopátia pont egy ilyen témakör.

A történet

Történt, hogy a hölgy gyermeke megbetegedett és bár eddig homeopátiával sikerült elkerülni a betegségeket, most észlelte a problémát és orvoshoz fordult. Recepttel jött hozzám, amin egy generikus antibiotikum volt felírva. Mivel éppen nem volt nálunk készleten, felajánlottam az eredeti készítményt és legnagyobb meglepetésemre teljesen korrektül hozzáállva elfogadta a cserét. Mivel minőségben még jobban is járt, külön köszönte a lehetőséget.

Aztán beszélgettünk kicsit. Elmesélte, hogy bár voltak az orvosnál, ő nem írt fel szerinte időben a gyermeknek antibiotikumot és emiatt kicsit meg is orroltak rá.

Általában akik homeopátia rajongók, messziről elutasítják az antibiotikum kezelést.

Tovább beszélgettünk és kiderült, hogy nagyon józanul látja a hölgy a homeopátia kérdését: ő maga mondta ki, hogy van egy pont, amin túl már nem szabad szórakozni, orvos és gyógyszer kell!” Bevallom, totális meglepetés volt ez a kijelentés számomra és egyben pozitív csalódás.

Kiderült az is, hogy orvosváltáson gondolkoznak, pont emiatt, mivel az az érzésük, hogy nem kapnak időben antibiotikumot. Olyan stílusban folyt a beszélgetés, hogy bátorkodtam vitába szállni: a gyermeke orvosára pont az jellemző, hogy abszolúte józanul ítéli meg a helyzetet és jó időben, a megfelelő antibiotikumot választja ki a betegei számára. Az orvos, akit alternatívaként említett az anyuka pedig pont, hogy az ellenkezője. Jót nevettünk, majd megköszönte ezt az információt.

Megbeszéltük még a probiotikum és antibiotikum viszonyát (a gyógyszer és a probiotikum bevétele között kb. 2-3 óra különbség legyen) és rákérdeztem, hogy szednek-e a gyerkőcök valamilyen multivitamint, mert ilyenkor annak szedését is fel kell függeszteni, mivel gátolhatják az antibiotikum hatását.

A tanulság

A történet után azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon az adott orvosról miért alakult ki az anyukában egy homlokegyenest más vélemény, mint ami a valóság. Aztán összeraktam a történetet, ami egy lehetséges verzió és tele van előítéletekkel, feltételezésekkel.

Mint említettem szinte köztudott, hogy az anyuka homeopátia rajongó. Ezt a tényt vélhetően nem csak mi a patikában, hanem az orvos is tudja. Ezért, kerülendő az értelmetlen konfliktusokat – vagy már belefáradva a „vitákba” – ő is másképp áll az anyukához, a gyermekeihez. Azaz, olyan esetben, mikor másnak már antibiotikumot adna, itt nem teszi. Bár, mint ahogy fentebb is írtam, mi is hasonlóan kerüljük a vitát, azt gondolom, hogy ez nem jó!

Azért nem jó, mert egy előítéletre, feltételezésre alapozunk egy későbbi szakmai döntést. Nehéz kérdés ez, mert egy jó orvos-beteg vagy gyógyszerész-beteg kapcsolat a közös egyetértésen kell, hogy alapuljon, azaz ha a betegnek különleges igényei vannak, azt figyelembe kell venni. Csak tudni kell az ésszerű határt meghúzni és betartatni.

A probléma leginkább itt van: sok beteg, szülő eszetlenül, minden tudományos alapot mellőzve, az orvos és gyógyszerész szakmai hozzáértését megkérdőjelezve, ellenséges stílusban „hisz” a homeopátiában és ezzel a konszenzuson és kölcsönös tiszteleten alapuló kezelést, gyógyszerelést nehezíti meg vagy akár teljesen ellehetetleníti azt.

A fenti esetben szerencsére nem erről volt szó, viszont nagyon jó példa arra, hogy milyen, amikor tévesen ítélnek meg. A magadról mutatott és kialakított kép még a legnyitottabb, legjóindulatúbb embert is befolyásolja valamilyen irányba. Ez lehet tévesen jó is és tévesen rossz is.

A legegyszerűbb módja, hogy a feltételezéseket, előítéleteket eloszlasd, ha nyíltan kimondod a véleményedet. Mindig.

Ahogyan szerencsére tette ez az anyuka is, akiről most már tudom, hogy a józan homeopátiás „gyógyszereket” felhasználók körébe tartozik és tudja, mikor kell az öngyógyításnak (önámításnak) gátat szabni és szakemberre bízni a döntést. Ezt nagyra értékelem!

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.