május 03, 2012
A bejegyzés eredeti címe: „Az elsősegélydoboz mizéria margójára”.
Csak nem hagy nyugodni a téma.
Megértem, hogy egy esetleges büntetés mindenkit kellemetlenül érint, de szomorú vagyok amiatt, hogy maga az elsősegély, az elsősegélynyújtás kérdése csak ilyenkor merül fel nagy nyilvánosság előtt.
Amikor vészhelyzet van, a túlélés és az életmentés szempontjából szerintem teljesen mellékes kérdés, hogy vajon annak a jód oldatnak a szavatossága lejárt-e már, vagy, hogy steril-e még a kötszer. Ha a kényszer úgy hozza, az életmentés és a veszély elhárítása érdekében kacifántos dolgokat is meg lehet tenni, mint például a filmekből jól ismert inggel, ruhával történő nyomókötés készítése. Ehhez azonban tiszában kell lennünk azzal, hogy mit miért teszünk, illetve, ha ideálisak lennének a körülmények, hogyan oldalnánk meg. Ha ezt tudjuk, csak ekkor tudunk alternatív megoldásokon gondolkozni szükség esetén.
Persze, nem akarom én elbagatellizálni a kérdést, a szavatosság, az elsősegélydoboz rendszeres ellenőrzése igenis fontos!
Emlékszel még?
Szerintem sokkal fontosabb lenne azzal foglalkozni és azt ellenőrizni, hogy vajon a jogosítvány megszerzéséhez előírt elsősegélynyújtási ismereteink mennyire maradtak meg.
1996-ban szereztem jogosítványt és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olyan elsősegélynyújtási oktatást kaptam a helyi Vöröskereszt szervezésében, ami feljogosított arra, hogy általános iskolásokat oktassak alapfokú elsősegélynyújtási ismeretekre. Sajnos a képzés befejeztével a projekt elhalt, egyszer sem oktattunk iskolákban.
Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy az egészségügyben dolgozom és az egyetem alatt is kaptam elsősegélynyújtási képzést, a tudásom az évek alatt bizony megkopott. Ez azt gondolom, hogy nem feltétlenül az én hibám, hanyagságom, talán szerencsésnek is mondhatom magam, hogy a megszerzett tudásra nem volt eddig (kopp-kopp-kopp) szükségem. Pedig jócskán jártam az utakat, évi 60.000 km benne volt a talpamban, mikor orvoslátogatóként dolgoztam.
Nyílván, a szakmámnál fogva sok mindent tudok (az élettani, anatómiai háttérnek köszönhetően), hogy miként kell kezelni, de erősen el kellett gondolkoznom egy stabil oldalfekvés kivitelezésén.
Az agyunk ugyanolyan, mint az izmaink: ha nem tartjuk karban, nem edzünk (repetitív folyamatokra gondolok, mint a súlyzózás), akkor gyengülnek, „sorvadnak”. Az agyunk ugyanezt teszi: ha egy megszerzett tudást nem ismétlünk át időről időre, nem gyakoroljuk, akkor az erősen megkopik.
5 évente kötelező szintentartó
Megrémít a tudat, hogy ha netán balesetet szenvedek, akkor az elsősegélynyújtás szakszerűségén múlhat az életem – és ezzel most magamon is kritikát gyakoroltam.
Éppen ezért, sokkal jobban örülnék, ha az amúgy szintén fontos elsősegélydoboz szavatossága mellett arra is figyelmet fordítanánk, hogy a tudásunk „szavatosságát” is ellenőrizzük. Erre egy jó megoldásnak tartom a mondjuk öt évente kötelező 2-3 órás, felfrissítő elsősegélynyújtási tanfolyam elvégzését.
Ahogyan időről időre a jogosítványt is meg kell hosszabbíttatni, az autó műszaki állapotát is ellenőrizni kell, úgy ezt az egyszer, valamikor régen megszerzett tudást sem ártana ellenőrizni.
Miközben anyagot kerestem a cikkhez, akkor találtam rá erre az oldalra, ahol nagyon hasznos információkat találsz és fel tudod frissíteni a tanultakat.
