Az elsősegélydoboz mizéria

Emlékeim szerint már 2012. április 20-án láttunk jeleket arra, hogy valami készül, de aztán április 23-án elkezdődött: nem túlzok, percenként csörgött a telefon a patikában, elsősegély felszerelést kerestek és kb. minden második vevő is ugyanezt tette.

Akkor még bizakodóak voltunk, hogy tudunk a nagykereinkből szerezni, de keddre gyakorlatilag országos hiány alakult ki az elsősegélydobozokból. De ez csak a kezdet volt.

Akkor cseréljük ki ami lejárt

Mindig is tudtam, hogy leleményes nép a magyar, ha nincs láda, cseréljük ki a tartalmát. Ugyan én ezt nem szoktam javasolni, mert külön-külön sokkal drágább a történet, mintha egy új ládát vennénk.

Az egyik beszállítónktól tudtunk még régebben 1980.- Ft fogyasztói áron dobozt szerezni, de még ezzel a nagyon kedvezményes árral is bőven a nagy hipermarketek árai felett voltunk. Ezért aztán nem is tartottunk, maximum megrendelésre.

Pár ládát fel tudtunk tölteni, ameddig el nem fogyott a kötszer és fertőtlenítő folyadék készletünk. Nosza, rendeljünk. Ekkor ért bennünket az újabb meglepetés: a nagykereskedésekből (a három legnagyobbal vagyunk szerződésben) elfogyott minden kötszer, nuku, nulla, zéró!

Az ígéretek leghamarabb két hetes határidőre szóltak, és az ár is ment szépen felfelé: 2000, 3000, 4000 forint körüli árakat hallottunk a dobozokért.

Akkor jöjjön a simlis megoldás

Nem magyarokról beszélnénk, ha nem kerülne egy ilyen eset kapcsán szóba a trükközés. Nincsen láda? Nincsen kötszer?

„Tegyél rá egy matricát meg pecsétet, hogy érvényes oszt’ jól van!”

Láttad volna a meglepett arcokat, mikor közöltük, hogy bár hallgatólagosan egyetértünk azzal, hogy egy baleset és/vagy katasztrófa esetén az életmentő beavatkozásnál pont nem érdekel senkit, hogy lejárt-e a steril kötszer vagy sem (so called vészhelyzet esetén nem pepecselünk), azért nyílvánvaló csalásra ne kapacitáljanak már bennünket, mert nem fognak sikert elérni. Találd ki, ki volt a szemétláda? Persze, hogy mi, becsületes emberek. Ilyen időket élünk.

Sajtóközlemény – végre vége

…gondolta a halandó gyógyszerész (ez esetben én), mikor meglátta az ORFK nyilatkozatát arról, hogy az interneten terjedő hír igazából rémhír (aka hoax), nincs átfogó elsősegélydoboz ellenőrzési akció. Egy rendőri körökben igencsak jártas ismerősöm, olvasóm felhívta a figyelmet az átfogó szóra és ennek értelmezésére. Tehát nincs, de mégis van.

Természetesen a lakosságot a pozitív hír, a cáfolat soha nem érdekli, ellenben a rémhírrel, amit azonnal 100% biztosnak és hitelesnek vél. Némileg megértem az embereket, a politikus elv(és nem)társak megtanítottak minket arra, hogy amit cáfolnak, az általában igaz. Egy jogi kérdésekkel foglalkozó blog némi bizonyítékot várt (és vár a mai napig) azoktók, akiket a rémhír szerint megbüntettek, de hiába: a mai napig nem érkezett egy fotó sem a sárga csekkről.

Számomra meglepő gyorsasággal április 26-án kijött egy újabb cáfolat, nyilatkozat, mely szerint nem bírságolhatnak a rend éber őrei az elsősegélydoboz miatt, csak figyelmeztetik az autósokat, tekintettel a kialakult készlethiányra.

Az cáfolatok eredménye borítékolható volt: méginkább gyűrűztek be a vevők a patikába elsősegélydobozt vagy kötszert keresve. Ha egy addig nem ismert, enyhén zavarban levő férfi jelent meg a táránál (köznyelvben pult), akkor szinte 99% biztonsággal tudtuk, hogy elsősegélydobozt fog keresni. Jellemző volt az első mondat is:

„Nem igazán tudom, hogy tudna-e esetleg segíteni, autóba való elsősegély felszerelést keresek.”

Eleinte türelmesen végighallgattuk az ilyen vevőket, de a nap közepére már fogyott a mi türelmünk is és a mondat felénél a szavába vágtunk, hogy minél gyorsabban túl legyünk rajta és azt tehessük, ami a dolgunk: gyógyszert (vitamint) készítsünk, adjunk el.

A munkamenet megszakítása

Mikor orvoslátogatóként dolgoztam, az egyik orvosom mondta a következő nagy bölcsességet:

„Az embernek két nagy ellensége van: az óra és a telefon!”

Abszolút átéreztem a gondolatát, hiszen az elsősegélydoboz mizéria miatt majd’ egy teljes hétig kb. 5 percenként meg kellett szakítani a normális munkamenetet, a szakmai tevékenységet és vagy a telefonhoz kellett rohangálni, vagy pedig a gyógyszertár profiljába csak 1-2%-ban beleillő elsősegélydoboz igényekkel foglalkozni. Nem azzal, amit tanultunk, ami a feladatunk.

Sokakat nem vígasztal – joggal

Sok vevőnk (azaz majdnem vevőnk) azzal a gondolattal távozott, hogy neki ugyan mondhatnak bármit, mivel 3-4-5 éve lejárt a láda és a tartalma, ő maga sem lenne elnéző saját magával szemben, ha megállítaná a rendőr. Megértem.

Ugyanakkor az országos készlethiány is sokak számára elfogadhatatlan volt.

Többek között ezért is írom ezt a blogot, hogy jobban beleláss a patika életébe és lassan kialakuljon egy kép benned arról, hogy egy patika közel sem úgy működik mint egy nagy multi, illetve, hogy a patika nem egy bolt.

Tanulság

Mi lenne, ha rémhírterjesztés helyett mindenki tanulna az esetből, és beírná a naptárjába, mondjuk egy tetszőleges hónaphoz, hogy „elsősegélydoboz ellenőrzés”. Egyre több embernek már okosabb a telefonja, mint saját maga, szinte mindegyikben van naptár. Egy éves ismétlődést állítunk be, és máris kész az automatizált mizéria elkerülő magatartásunk.

Egy külön szocio-pszichológiai vizsgálatot érne lassan meg, hogy miként terjednek a pletykák, a rémhírek és miért nagyobb a hitelességük, mint a cáfolatoknak, objektív tájékoztatásnak.

Update: a nagykereskedések már csak hónap közepére ígérnek elsősegélydobozt, így a mizéria tovább gyűrűzik, sajnos továbbra sem tudunk a vevőink számára rendelni. Benzinkutakon azonban már lehet – állítólag – kapni.