január 02, 2012

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Külsőleg? Belsőleg?

A patikablog elindításával nem titkolt célom, hogy megismertessek veled pár olyan dolgot, amit amúgy sehol nem tanítanak az iskolában, mert kvázi evindenciaként kezelik. De akkor honnan is kellene erről tudnod?

Emlékszem, mikor én általános iskolába jártam, tanultunk arról, hogyan kell kitölteni egy “sárga” csekket, hogyan kell megcímezni egy postai levelet (sajnos nem emlékszem vissza pontosan, hogy ez környezetismeret, osztályfőnöki óra vagy az állampolgári ismeretek tárgykörében történt).

Ez a bejegyzés egy patikai kisokos kezdő epizódja, ami a gyógyszertárban készített külsőleges és belsőleges készítmények jellemzőit veszi górcső alá, nem tudományos, hanem érthető köznyelven, gyakorlati oldalról nézve.

Magisztrális készítmény

Ez a gyűjtőneve azoknak a készítményeknek, melyeket a patikában készítünk el az orvos egyedi receptje, utasítása alapján vagy pedig a Szabványos Vényminták Gyűjteménye VII. (latin nevén Formulae Normales, rövidítve FoNo VII.) alapján.

Persze, hová lenne a világ, ha nem lennének itt is kivételek, vannak bizonyos készítmények, melyeket az utóbbi időben már készen, kimérve, elkészítve meg lehet rendelni – nem kell a kiméréssel, csomagolással bajlódni. Pl. egy alapkenőcsnek számító Unguentum Hydrophil Nonionicumot a FoNo VII. dózisában, azaz 100g-ot lehet, hogy egy gyári csomagolásban, tubusban fogsz tudni megvásárolni, nem pedig a patikai műanyag tégelyben.

Ezeket a magisztrális készítményeket az alapanyagokból mi gyógyszerészek állítjuk össze, van, hogy akár 15-20 de esetenként 30 percet is rááldozva. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a fajta gyógyszerkészítést, mert bár kötött minden lépés, mégis olyan, mint egy kreatív folyamat: semmiből, morzsákból csinálsz egy egészet!

Többféle csoportosítása létezik ezeknek a készítményeknek, én most az alkalmazás módja/helye szerinti csoportosítást mutatom be neked, ami alapján beszélhetünk külsőleges és belsőleges készítményekről.

Külsőleg

Külsőleges készítménynek azokat a gyógyszereket hívjuk, melyek közvetlenül nem juthatnak be a véráramba, sem a bél- és gyomorrendszerbe, azaz kivülről, külsőleg alkalmazzuk őket. Egy faramuci kivétel azért itt is van, a hüvelygolyó, mert bár ugyan “belsőleg” történik a felhasználása, azonban a benne található hatóanyagok egy helyi (többnyire fertőtlenítő, gombaölő) hatást hivatottak elérni.

Krémek, kenőcsök, külsőleges oldatok (szemcsepp, orrcsepp, fülcsepp), hintőporok, alkohol, benzin – nagy vonalakban ezek tartoznak ide.

Minden külsőleges készítmény, a fenti illusztáción bal oldalt látható piros “matricákat” kapja, ezzel is erősítve a tényt, hogy eltér a felhasználási módja a belsőleges készítményekétől.

A gyógyszertárban készített készítmények nagyobb százaléka ide tartozik.

Belsőleg

A belsőleges készítmények, ahogyan a nevük is utal rájuk belső felhasználásra hivatottak. Patikai körülmények között készítünk oldatokat (köptetők, köhögéscsillapítók, étvágyjavítók), szirupokat, porokat, kúpokat. Ezeket a készítményeket szájon át juttattjuk a szervezetbe (kivéve természetesen a végbélkúpot), majd felszívódás után a véráramba jutva kifejtik jótékony, gyógyító hatásukat.

A fenti illusztráción jobb oldalt látható kék “matricákat” kapják, ezzel megkülönböztetve magukat a külsőleges készítményektől.

De mi az a szignatúra?

Mint szinte minden patikában található dolognak, ezeknek a “matricáknak” is megvan a latin nevük, amikkel egyszerű halandó maximum néhány belső, patikai beszélgetést elcsípve találkozhat. Minden magisztrális készítményt el kell látni azonosító címkékkel, melyek egyrészt a vevő informálását szolgálják, másrészt pedig a gyógyszer visszakövethetőségét, biztonságosságát.

Unguentum refrigerans szignatúra

A szignatúra egy hosszúkás címke, melyen megtalálható a készítmény (vagy a vevő/beteg) neve, típusa (pl. kenőcs, kúp, szemcsepp, stb…), az orvos utasítása az alkalmazás módjára, gyakoriságára vonatkozólag, a gyógyszer eltarthatósága, a készítés dátuma  valamint a készítő gyógyszerész és ha volt, akkor a közreműködő asszisztens aláírása. Ezeken túl, ha a gyógyszer különleges tárolást igényel, akkor ezt is fel kell rajta tüntetni.

A szignatúrán megtalálható még egy laborkönyvi szám is, amely alapján a pontos készítési dátumot, a készítők nevét, a készített mennyiségeket vissza lehet követni – hívhatjuk dupla könyvelésnek is, ez része a gyógyszerbiztonságnak.

Ezeket az előírásokat a FoNo VII. tartalmazza mind az orvosok, mind pedig a gyógyszerészek számára.

A korábban már említett és a legelső képen látható hosszúkás “matrica” gyógyszertári neve az üvegzáró szalag, míg az egyszerű, kör alakú, pecsét szerű címke neve a szigillum.

MÉREG!

Az üvegzáró szalagot használjuk a kenőcstégelyek lezárására is, senkit ne tévesszen meg a név. Ezeken kívül még minden esetben kell, hogy kapjon a gyógyszertári készítmény egy hosszúkás, egyedi gyógyszertár azonosító címkét, amely szintén azt a célt szolgálja, hogy a vevő bármilyen panasz esetén vissza tudjon menni és panaszát jelezni az őt gyógyszerrel ellátó patikába.

Léteznek még speciális címkék, mint például a méregcímke, vagy a gyerekgyógyszereket megkülönböztető címke, vagy a használat előtt felrázandó és a hűvös helyen tartandó.

Kérdésed van? Érdekelne egy téma?

Minden bejegyzés végén megtalálható egy facebook-os dobozka, ahol szívesen látok minden véleményt, észrevételt, javaslatot, kérdést!

 

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.