Nagy a baj!

A patikai munka, főleg, ha sok expediálással (gyógyszerkiadással) társul, tartogat meglepetéseket, aranyköpéseket. Egy ideig tud ezeken nevetni az ember, de sajnos vannak napok, amikor a legfejlettebb humorérzék sem elég.

A mai is egy ilyen nap.

Mikor átmentem a szomszédos boltba ásványvízért, komolyan megviselt a patikai 24 fok és a szabadtéri kb. 35 fok közötti különbség, így pár vevőnek felmentést adok. A meleg mindenkit megvisel.

Blokkolás

Egy hölgy váltotta ki a kenőcsét, ami egy szteroidos gyári készítmény patikában készített higított változata volt. Mivel a szomszédos gyerekorvosi rendelőben is előszeretettel használják ezt a készítményt, pár darabot szoktunk előre elkészíteni, hogy ne kelljen a vevőknek várni rá. Ez a tény a hölgyet – aki nem a mi patikánkba szokott járni – annyira sokkolta, hogy a fizetés, majd a távozás is eléggé furára sikeredett. Mint akit elvarázsoltak, szinte zavarban volt, hogy megkapta a készítményét egyből.

Nekem mindegy

A következő vevőm egy középkorú hölgy volt, aki a koleszterinszint csökkentőjét akarta kiváltani.

Már érintőlegesen írtam róla, hogy 2012. április elsejétől ebben a gyógyszercsoportban hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés van, az orvos nem a konkrét gyógyszer nevét írja a receptre.  Hamarosan írok erről, hogy az eltelt 4 hónap tapasztalatai milyenek.

Ilyen esetben én mindenkitől megkérdezem, hogy milyen készítményt szokott szedni, elégedett-e vele, esetleg keressünk kedvezőbb árut, ragaszkodik-e a korábbi gyógyszeréhez vagy ajánlhatok valamit én (nagyjából erről szól a hatóanyag-alapú gyógyszerfelírás).  A hölgy által korábban szedett készítmény jelenleg nem volt raktáron. Három lehetőséget ajánlottam:

1. megrendeljem ?
2. ajánlhatok valami mást?
3. visszaadjam a receptet, megnézi máshol?

„Nekem mindegy…” – mondta a hölgy Sólyom Lászlói bizonytalansággal. Úgy döntöttem, megrendelem a korábban szedett készítményt.

Már tépem is össze!

Kolléganőmnél egy hölgy váltotta ki a család gyógyszereit, melyek közt szintén volt egy koleszterinszint csökkentő. Ebben az esetben is elhangzott a kérdés: milyen koleszterinszint csökkentőt szedett korábban?

„Koleszterin?! Na, azt nem váltjuk ki, már tépem is össze a receptet!”

Kolléganőm próbálta elmagyarázni, hogy a recept, az egy hivatalos irat és az orvos jó lenne, ha tudna róla, hogy amit felír (és szerepel a nyilvántartásban, a betegkartonon), azt ők önhatalmúlag nem szedik be, nem váltják ki.

„Miért, mi köze hozzá?”

Ez az a pont, amikor nem tehetsz mást, csak felteszed a kezed és visszalépsz két lépést.

De hát a lábára kell!

Egy idősebb úr jött be a patikába, mint kiderült, nagypapa. A beszédét eléggé nehéz volt érteni, olyan volt, mintha dadogna, de mégsem. Talán ez is megnehezítette a kommunikációt, de a félreértés mégsem emiatt adódott.

Elmondása szerint a 3 hónapos unokája most kapott oltást és a vizes ruhát szeretnék rögzíteni hálós kötszerrel. El is mutatta a saját kezén (!), hogy hogyan szeretnék rögzíteni. A megfelelő méret kiválasztásához megkérdeztem, hogy mennyire „husi” a gyerkőc, mert ha erősebb testalkatú, akkor nagyobbat nézek.

Újszülötteknél, csecsemőknél a felnőtt méretezés szerinti ujjkötésre való hálót szoktuk kézre javasolni.

A háló mindössze 60 Forintba került, kifizette az úr, majd távozott. Két-három perc múlva visszajött, hogy nem sikerül rátenni a gyerekre, mert kicsi.

„Van ebből nagyobb? Nem megy rá a lábára!”

Lábára? De hát azt tetszett mutatni, hogy a kezére kell!

„Nem, a lábára. De nagyobb méretet hozzon, mert kezd hurkásodni a gyerek!”

Nekem ne tegyen szívességet!

Van egy úr, akivel már kellő udvariassággal és a kora miatt kellő tisztelettel vitáztam (figyelem, nem vitatkoztam!) az úgy gyógyszerrendelési szabályokról. Nehezményezi és nem érti a rendszert, és azt, hogy miként lehet pazarolni a több havi gyógyszerfelírással és kiváltással. Eddig még nem tudtam meggyőzni.

Kolléganőm nyerte meg mára az úriembert, akinek egy receptje (mivel a gyógyszer 100 szemes és 3×1-es adagolással 33 napig elég) a rendelet szerint még nem volt kiváltható. Mivel tudtuk, hogy az úr nem hajlandó megérteni és elfogadni az új szabályokat, kolléganőm felajánlotta neki a segítséget: bár nem tudja most beütni a gyógyszert, az  árát ha odaadja, megkaphatja most a gyógyszert, nem kell visszajönnie.

„Maga nekem csak ne tegyen szívességet!” – kapta kolléganőm a választ. Hát így.

Gyanítom, a reakció hátterében az áll, hogy az úr mérnöki pontossággal vezeti kiadásait egy excel táblázatban  (ezt tőle tudom) és a múltkori vitánk eredményeként átalakíthatta úgy a táblázatát, hogy az egyetlen egy külön gyógyszere miatt sem borul fel a rendszere. Egy alternatív YNAB felhasználó! Csak kissé rugalmatlan.

A hab a tortán csak az volt, mikor kiderült, hogy nem is tud(na) eljönni a gyógyszerért, mert elutazik. Majd útközben kiváltja valahol, de a felajánlott szívességet a rendszer iránti dacból csak azért sem fogadja el.

Az áprilisban vásárolt oltóanyag

Egy anyuka jött hozzánk azzal a kéréssel, hogy az áprilisban (!) kiváltott kullancs elleni védőoltást szeretné kicseréltetni, mert az időközben lejárt. Ezt a lehetőséget (?) az egyik közeli gyermekorvos ajánlotta neki – állítólag.

Namost. Bár konkrét jogszabály nincsen rá (ha pontosak az információim, akkor éppen most készül), gyógyszert, kötszert, tápszert, de úgy általában bármilyen „romlandó” gyógyszertári árut nem cserélünk ki. Az okokról itt olvashatsz bővebben.

Benedek Elek is megirigyelné a történetet, amit érvelésként hallottam és bár együttérzésemről biztosítottam, a lejárt oltóanyagot nem cserélhettem ki neki.

Ha nem figyelünk oda a készletezésre, a patikában található lejárt készítmények veszteséget halmozhatnak fel. Ezt a kárt ugyanis se a nagykereskedés, se a gyártó nem téríti meg. Egyszer egy bor- és sajtkóstolón voltam, ahol a sajtmester elmondta: az élelmiszeriparban a multik olyan feltételeket diktálnak, hogy a gyártók kénytelenek visszavenni a lejárat közeli és/vagy lejáratos készítményeket. Fura, hogy ez nálunk nem így működik.

„A” betűs műkönny

Egy hölgy szeretett volna műkönnyet vásárolni, de mire a patikába ért, elfelejtette a nevét. Annyit tudott, hogy „A” betűs és egy tápszer nevével szokta összekeverni. Találgattuk, felsoroltam és megmutattam a létező összes „A” betűvel kezdődő szemészeti készítményt, egyik sem volt jó. Már majdnem feladtuk, mikor a néni elkottyintotta a következő mondatot: „Hát, majd megnézem otthon is, de van benne „A” betű is!”.

Hát csókolom, miért nem ezt tetszett mondani? Végig „A” kezdőbetűs műkönnyet kerestem! A megoldás a „Humalac A” nevű készítmény lett.

Probiotikum – mindenre

Velem egyidős hölgy kért egy doboz ampullás probiotikumot, de eléggé bizonytalan volt. Remek alkalom, hogy gyakoroljam a gyógyszerészi gondozást, elkezdtem faggatni, hogy mi is a probléma pontosan. A gyomorszája fáj egyből étkezés után, egész nap émelyeg, büfög, puffad. Kérdezgettem reflux és gyomorsav túltengés szempontból és ajánlottam is neki jó pár készítményt, mivel jó eséllyel ilyen jellegű a panasza. Sőt: őszintén elmondtam a véleményem, hogy az általa választott probiotikum erre a problémára nem fog megoldást hozni.

„És más fajta probiotikum?” – ennél a kérdésnél már éreztem, hogy nincs mit tennem, a hölgy eldöntötte: ő a probiotikumtól fog meggyógyulni. Valamit biztosan én rontottam el a kommunikáció során. Bár úgy tűnt, hogy elfogadja, megérti a szakmai véleményemet, mégis az eredeti tervnél maradt és probiotikumot vett.

Számlát kérek

Gyakori eset, hogy a vevők egészségpénztári elszámoláshoz számlát kérnek. Egy visszatérő vevőnk tőle szokatlan módon számlát kért.

Milyen névre?

„Gipsz Jakab”

Természetesen nem így hívják az urat, de a neve eléggé „népszerű”, így találtunk a rendszerünkben erre a névre egészségpénztári adatot. A nyomtatóból kijött a friss ropogós, meleg számla, A4-es formátumú. Az úr rémült arccal figyeli, hogy azzal mit akarunk?

Számlát tetszett kérni.

„De én ilyet nem szoktam kapni, csak pici méretűt.”

Gipsz Jakab, Vasutas Egészségpénztár.

„Nekem? Nekem nincs egészségpénztáram!”

De számlát kért az előbb, azt hittem, hogy egészségpénztárast.

„Nem, nekem nem kell semmilyen számla!”

És ez, csak egy napi termés. Hiába, meleg volt ma. Nagyon meleg. De ez csak kifogás, azt hiszem, nagy a baj! Nagyon nagy!