július 25, 2012

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Fontos események sora zajlik manapság a gyógyszerészek életében.

Múlt héten kaptuk a hírt, hogy a régóta hangoztatott igényünknek végre eleget tesz az aktuális kormány és emeli a patikai árrést. Persze, nem Magyarországon lennénk, ha ez az árrésemelés nem úgy történne ahogy: nyakatekerten, egyik zsebből a másikba összeget áthelyezve.

A másik fontos hír a mai nap érkezett: “Orbán közpénzzel zárná le a patikaháborút” – szól a hvg kattintásvadász címe. Hogy micsodát? Háborút?! Majd elfelejtettem, hogy a gyógyszerész társadalom mindig hadakozik valakivel. Igen, irónia.

Szintén friss esemény, hogy a gyógyszerész szakmát közfeladatot ellátó szakmának minősítették, így a Btk. szigorítása szerint, ha valakinek az a remek ötlete támad, hogy kirabol egy gyógyszertárat (amire sajnos egyre többször kerül sor), akkor szigorított büntetésre számíthat.

De nézzük, miről is van szó.

Gyógyszerek árrése

A gyógyszerek teljes ára (a Társadalombiztosítási (TB) támogatás nélküli ár) a következő képpen alakul: termelői ár+nagykereskedői árrés+patikai árrés. Ebben eddig semmi különleges nincsen, a kereskedelemben szinte mindenhol így működik az árképzés. A gyógyszer ára annyiban tér el más termékek árától (az 5%-os ÁFA tartalmon túl), hogy mind a nagykereskedői, mind a patikai árrés (azaz a haszon) mennyisége sávosan változó és szabályozott. A gyógyszer árától függ, hogy melyik sávba kerül, mennyi árrés megengedett rajta.

A Magyar Közlönyben megjelent új rendelet alapján az árrések jelenleg a következőek:

Nagykereskedelmi árrés a termelői (import beszerzési) ár százalékában

  • 0-500 Ft között 8%
  • 501-1000 Ft  között 6,5%, de minimum 40 Ft
  • 1001-2000 Ft között 5%, de minimum 65 Ft
  • 2001 Ft felett 4,4%, de minimum 100 Ft

Az így kialakult nagykereskedelmi ár után a patikai árrés a következő képp kerül kiszámításra,

  • 0-500 Ft között 27% (fogyasztói ár 0-636 Ft)
  • 501-590 Ft között fix 136 Ft (fogyasztói ár 637-726 Ft)
  • 591-1500 Ft között 23% (fogyasztói ár 727-1845 Ft)
  • 1501-1737 Ft között fix 345 Ft (fogyasztói ár 1846-2082 Ft)
  • 1738-3500 Ft között 20% (fogyasztói ár 2086-4200 Ft)
  • 3501-3911 Ft között fix 700 Ft (fogyasztói ár 4201-4611 Ft)
  • 3912-5500 Ft között 18% (fogyasztói ár 4616-6490 Ft)
  • 5501 Ft felett fix 990 Ft (fogyasztói ár 6491 Ft és felette)

A szemléletesség kedvéért, a legnagyobb árrés eddig 850 Ft volt, ez nőtt most 990 Forintra. Itt mindenképpen azt fontos látnod, hogy a kereskedelem többi területétől eltérően, a gyógyszerek esetében ez a maximum haszon, amire egy patika szert tud tenni. Ha egy gyógyszer 5501 Forintba kerül, a jövőben 990 Ft haszon van rajta, de ha egy gyógyszer 100.000 Forintba kerül, akkor is maximum 990 Ft haszon van rajta.

Sok patika azt a megoldást választja, gazdaságilag némileg érthető módon, hogy azt a vevőt, aki drága készítményt szeretne kiváltani, egyszerűen másik (vicces, de stabil pénzügyi háttérrel bíró patikaláncba) patikába irányítja, mondván, ő nem tudja megrendelni a drága gyógyszert. Ez persze nem túl etikus – szerintem – és üzleti szempontból egy hibás lépés (lásd vevői lojalitás kiépítése), de sok gyógyszertár él ezzel a megoldással.

Azt azonban látni kell, hogy ilyen árrésrendszerből, csak a gyógyszerek forgalmazásából nem lehet gazdaságosan üzemeltetni egy patikát. Ezért is van az, hogy a gyógyszertárakban egyre több terméket tudsz megvásárolni, ami nem gyógyszer vagy nem vényköteles gyógyszer. Mivel a fenti árrésrendszer csak a TB támogatott gyógyszerekre alkalmazandó, vény nelkül kapható vagy nem támogatott gyógyszerekre szabad árrés alkalmazható, csakúgy, mint az étrend-kiegészítőkre vagy kozmetikai szerekre. Tulajdonképpen ebből él a patika, ezeken a termékeken van olyan haszna, amiből finanszírozható a működés – és amiből jól élnek a tulajdonosok.

Kicsit visszás mindig az alacsony árrést jajjveszékelve hangoztatni és csődbemenetelt vízionálni, mikor a gyógyszertár tulajdonosok kifejezetten jól élnek és pozitív egy patika gazdasági mérlege. Amennyiben ügyes a vezető, üzleti szemlélete is van a szakmai szemlélet mellett és elfogadja a tényt: a monopolhelyzetnek vége, a vevőkért, a forgalomért tenni is kell!

Namost.

Ha már az egyetemen annyi kémiát tanultunk, jöjjön egy kémiai hasonlat, a Le Chatelier elv. Ha egy egyensúlyi rendszert megzavarunk (beleavatkozunk külsőleg), akkor az minél hamarabb újból az egyensúlyra törekszik és az egyensúlyt megzavaró körülményt kompenzálni igyekszik. Hogy jön ez ide?

A patikai árrés emelésére a kormány úgy talált módot, hogy nem plusz pénzt tett a rendszerbe, hanem újraosztotta a rendszerben rejlő pénzt. A nagykereskedések árrését csökkentette (azaz tőlük hasznot vett el), amit a patikáknak adott az árrés emelésével.

Ennek egyenes következménye az lett, hogy a rendelet kihirdetését követően, a 2012. augusztus 1-től életbe lépés előtt 30 nappal, szerződés szerinti felmondási jogukkal éltek a nagykereskedők és új szállítói szerződéseket kötnek a patikákkal. Ezt azért lépték meg, mert a gyógyszertárak a havi rendelési összegüktől és fizetési határidejüktől függően kedvezményt kapnak, kaptak a nagykereskedéstől. Nem kell nagy összegre gondolni, 5 millió havi rendelés felett 30 napos fizetési határidő esetén 0,3-0,5% (nagykereskedője válogatja).

A Le Chatelier elv érvényesült: a kormány elvett valamit a nagykereskedőktől, ők elvesznek valamit a kiskereskedőktől (patika). Akció-reakció.

A folyamat eredője az, hogy ugyan emelkedett némileg a gyógyszerek árrése, a patika elesik nagykereskedői kedvezménytől, azaz kb. ugyanott tartunk.

“Közpénzen” patikák – utáljuk együtt a gyógyszerészeket

Mai hír, hogy vezérünk kiadta az ukászt: pénzügyi segítséget ad az állam a gyógyszerészeknek a 2014-től életbe lépő tulajdonrész visszavásárlási kötelezettséghez. A már korábban is hivatkoztam a Patikalánc című bejegyzésemre, ahol azt vázoltam, hogyan működnek a patikaláncok és miért ilyen nagy az ellenszenv a szakmán belül velük szemben.

A polgári kormánytól kapott a gyógyszerész szakma egy jó gumicsontot: törvényben szabályozták, hogy két lépcsőben, elsőként 2014-ig 25%, majd 2017-ig összesen 51% tulajdonrésszel kell a gyógyszertárat üzemeltető vállalkozásban rendelkeznie a gyógyszertár vezetéséért egy személyben felelős (személyi jogos) gyógyszerésznek. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy kvázi megszűrje a Molnár-éra féle nagy patikaliberalizáció alatt gombamód megszaporodott, kétes tulajdonosi hátterű patikákat, normalizálja azok üzemeltetését, “az egészség nem üzlet” jelszót a zászlóra tűzve.

Több európai példát is említhetnék, ahol a gyógyszertárak működtetésének szellemisége hasonló ehhez az újonnan bevezetetthez, azonban míg ott évek, évtizedek alatt alakult ki a jelenleg is működő rendszer, addig nálunk szinte varázsütés szerűen és egy nagy károkat okozó piacnyitás után kellett volna ezt a rendszert kialakítani.

Mivel a kiskapuk országa vagyunk, az egy személyben felelős gyógyszerészek sokszor háttéralkukba kényszerültek (szindikátusi szerződések és társai) és bár szakmai döntésekért ő felel, mégis a pénzügyi befektetők, tulajdonosok diktáltak, szakmai szempontokat mellőzve, üzleti érdekeket előtérbe helyezve. Az igazság valahol félúton van, a véleményem az, hogy működhetne egymás mellett az üzleti és a szakmai szemlélet sikeresen.

A szándék, hogy a gyógyszertár a gyógyszerész kezében, tulajdonában legyen, azt gondolom, hogy jó. A megoldás már kevéssé, a kommunikáció meg egyenesen borzalmas. Sikerült egy olyan képet kialakítani a Kamara hathatós közbenjárásával, hogy a patikai piacon nyílt sisakos háború dúl, legfőképpen a patikaláncok ellen. Joggal merül fel mindenkiben a kérdés, hogy akkor most tényleg törvénnyel, a piacba durván beavatkozva, nyíltan a patikaláncok ellen zajlik ez az egész? Holott a máz a történeten, a gyógyszerészi szakma becsületének, a patikák tulajdonlásának szakember kezébe történő visszahelyezése volt mindvégig.

A mai hír alapján a laikus szemlélő annyit lát: a gyógyszerészek közpénzből vehetnek üzletrészt, tehetnek szert vagyonra. Szó nincs erről! Az állam nem vissza nem térítendő támogatást nyújt, hanem, a jelenlegi információk szerint a piacinál jóval kedvezőbb kamatozású hitelt. Olyasmit, mint az államilag támogatott lakáshitel. Nem adomány, nem alamizsna, ezt vissza kell a közös kasszába fizetni.

Nem ritka az ilyen gyakorlat Európa szebbik felén: Hollandiában például az orvosok választhatnak, hogy kórházban vagy kizárólag magánpraxisban szeretnének dolgozni. Utóbbi esetében meg kell vásárolni, egy a hazai praxisjoghoz hasonló tagságot, aminek kemény ára van. Euróban. Null-nullnál egy friss szakvizsgás orvos még nem rendelkezik olyan tőkével, amiből ezt fedezni tudná, viszont van a birtokában valami, ami érték: a szaktudás! Erre és a praxis kvázi borítékolható sikerére alapozva a bankok a piacinál jóval kedvezőbb hitellel várják a szakembereket, mert a szakma, a szaktudás egyfajta garancia arra, hogy vissza fogja tudni fizetni a felvett hitelt. Igaz, ez nem állami, de a módszer hasonló.

No, de térjünk vissza a magyar valóságba: miért van szükség erre a támogatásra?

Azok a patikák (és nem feltétlen csak patikaláncokról beszélek), ahol 2014-től, majd 2017-től fogva gyógyszerészi többségi tulajdonban kell, hogy legyenek, komoly vállalkozások, komoly értékkel. Az épület, a berendezés, a laboreszközök, a gyógyszerkészlet komoly összegeket emészt fel. A ma érvényes árrésekkel, várható forgalommal, vény nélküli készítmények és kozmetikumok nagyobb árrésével kalkulálva és figyelembe véve a szükséges minimális dolgozói létszámot (igen, ez is meghatározott), nagyjából 20 milliós havi forgalmú (nem haszon, forgalom!) patika az, ami fenntartható gazdaságosan. A piaci értéke a patikáknak megegyezés kérdése, de általánosságban a havi forgalom tízszerese szokott lenni tulajdonosváltáskor a patika ára. Számolj utána: 20 millió x 10 = 200 millió Forint. Ha üzleti oldalról nézem, a jelenlegi pénzügyi befektető minimálisan ilyen áron fogja átadni a patika tulajdonát egy gyógyszerésznek, de ha ennek csak a felét is veszem (amit a törvény előír), az akkor is 100 millió Forint. Ezt egy átlagos gyógyszerészi fizetésből nem lehet kigazdálkodni, ezért van szükség segítségre. Főleg, ha az adott gyógyszerész nem is akar tulajdonos lenni, de a törvény miatt kvázi kötelező lesz, tisztára, mint anno a “kényszervállalkozók”.

Azért a 20 milliós forgalmat hoztam példának, mert józan ítélőképesség alapján egy kisebb forgalmú patikát egyszerűen nem érdemes fenntartani – nem a kapzsiság miatt, hanem mert egyszerűen a fenti árréseket alkalmazva nem lehet gazdaságosan üzemeltetni.

Ezért forrongott a gyógyszerész szakma a liberalizáció idején, mert jól látszott: ugyanaz a torta lesz több részre osztva (a gyógyszerfogyasztói piac nem nő annyival, mint amennyivel a szolgáltatók – patika – száma nőtt).  Mivel az árréstömeg változatlan, a tortából kisebb szelet jut egy-egy patikának, aki mögött nagy pénzügyi befektető áll, az tudja finanszírozni a veszteségeket 3-4 akár 5 évig is, a magántulajdonú patikák meg miután felélték a családi tartalékokat, egyszerűen bezárnak vagy ameddig bírnak veszteségesen működnek. A piac átrendeződik.

A véleményem

Nem szeretem, mikor a piaci folyamatokba egy olyan szerv, mint az állam nyúl bele. Hiszen semmi köze hozzá. A gyógyszerellátás annyiban különbözik, hogy a forgalom jelentős részét olyan készítmények adják, melyekre állami támogatás van a TB keretén belül, így a gyógyszerpiacba az államnak – mint vevőnek, hiszen ő is egy vevő – mégis van valamilyen szintű beleszólása.

Az alacsony kamatlábú hitel ötletét jónak tartom, azonban ha én lennék olyan helyzetben, hogy ezt igényelve gyógyszertári tulajdonrészhez kell jutnom, nem élnék vele. Azért, mert ahogyan a Magánnyugdíjpénztárakat egy tollvonással megszűntették, úgy a következő ciklus (akármelyik) kormánya ezt a kedvező hitelkonstrukciót is fel tudja rúgni, ha akarja. Ez a fajta bizalmatlanság rossz, de sajnos egyenes következménye az elmúlt évek (nem csak a 8 év) rombolásának.

A báránybőrbe bújtatott farkas módszere megintcsak nem tetszik! Tekerjük jobbra, balra, de a lényeg mégis csak az, hogy a régi, tradicionális, újabban etikus patikus jelzővel illetett gyógyszerész kollégák foggal körömmel védik a piacot, mára már nyíltan kimondva, a nagy gonosz patikaláncoktól. Csak éppenséggel nem egy XXI. századi módszerrel, hanem egy szocialista megoldással: felülről megváltoztatjuk a rendszert, erőből. Nem, hogy előre haladnánk, hanem vissza, majdnem, hogy államosított patikák felé. Amikor mindegy volt, hogy miként bántak a vevővel, mivel nem volt a közelben másik patika, nem zsarolhatta meg azzal, hogy elviszi a pénzét máshova.

“A patikák között nem kell a verseny, és fontos, hogy a kisforgalmúak is megéljenek (ezért kellenek a törvényi korlátozások).” – gyönyörű sorok a hvg cikkében.

És mielőtt félreértés lenne: nem vagyok a patikaláncok pártján, mert ők sem szentek és a módszerek, amiket korábban már elemeztem nagyon is aggályosak. De azt gondolom, ha egy helyzetet nem tudunk kezelni, mert nincsenek meg rá az adottságaink és nem akarunk változtatni, akkor nem a rendszert kell megváltoztatni. Hanem magunkat, tanulni, fejlődni!

Hogyan is szoktam mondani? Európa messze van, nagyon messze.

Az említett hvg cikk amúgy tele van csúsztatással, félremagyarázással és demagógiával, ami alapján jogos volt ma sok olvasóm reakciója: “Bár csak engem is támogatnának államilag…”. Érdemes lenne kielemezni, de erre most nincs időm.

És, hogy hol van az előre mutató változás és forradalom? Utoljára talán 1848-ban volt ilyen.

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.