Differenciált patikák

avagy, hogyan oldjuk meg a magisztrális gyógyszerkészítés problémáját

február 19, 2014

Figyelem! Ez a bejegyzés már több mint 1 éves, tartalma elavult lehet!

Legutolsó velősebb írásomban említettem, hogy bizony sok helyen látom viszont az írásaim, van ahol némi metamorfózison átesve. Ez egyfelől jó érzés, mert sokakban indítanak el a Patikablog bejegyzései gondolatokat, másfelől felelősség is.

A labor

Fordítsuk meg kicsit a helyzetet és a mai írásomban én merítek muníciót mástól. A szakmai körökben mára már híres-hírhedt provokatív “fantom”, “Etikus Patikus” Facebook oldalára került fel múlt héten ez a kis karikatúra, a gyógyszertári laboreszközök létjogosultását firtatva.

Szokásomhoz híven kicsit továbbgondoltam ezt a témát.

A probléma

A magisztrális gyógyszerkészítményeknek köszönheti a Patikablog a létét, hiszen az alapgondolatot a külsőleges, belsőleges készítmények elmagyarázása adta, még 2011-ben. Az egyetemen egyik kedvenc tantárgyam volt a gyógyszertechnológia. A patikai gyógyszerkészítés ezen formája kifejezetten a kedvemre való, hiszen bár a receptúrák jórészt kötöttek, de mégis egyfajta kreatív folyamat az, mikor egymástól akár eltérő halmazállapotú alapanyagokból egy homogén, egységes új terméket készítünk.

Mindezt azért tartom fontosnak elmondani, mert a bejegyzés többi része azt a látszatot keltheti majd, hogy én nem szeretem, sőt ellenzem a magisztrális gyógyszerkészítést.

Ez természetesen nem igaz. Vagyis így de facto nem igaz.

A kis karikatúrán is látható, hogy a probléma gyökere nem a gyógyszerkészítési módszer tetszik/nem tetszik voltán alapul. A magisztrális gyógyszerkészítés tárgyi feltételei, a patikai labor eszközfeltételei rendeletben szabályozottak. Ha folyik ilyen jellegű tevékenység a patikában, ha nem, kell. Alapfeltétel.

A magisztrális gyógyszerkészítés nyilván nem a gyógyszerész kedvétől kellene, hogy függjön, lásd: elküldöm a beteget másik patikába, valami alapanyaghiányra hivatkozva, közben vagy nincs kedvem elkészíteni az adott készítményt, vagy nem tudom elkészíteni, vagy szimplán mivel üzletileg nem éri meg – a jelenlegi formában -, ezért egy kegyes hazugságba megyek bele. Úgy értem hallottam már ilyen esetekről is, de természetesen ez csak kitaláció, tiszta lelkű, magyar gyógyszerész ilyet nem csinál. Csak a merkantilisták. (irónia – a szerk.)

A másik – némileg a magisztrális gyógyszerkészítéshez kapcsolható – probléma olyan feleslegesnek mondható eszközök kötelező megvásárolása, mint a reagenskészlet, a sterilizátor, a manipulátor. Persze, “a szakma szabályai” és az előírások zászlója alatt el lehet mondani minden ész érvet ezen eszközök és a magisztrális gyógyszerkészítés szükségessége mellett. Sőt, ez remek alkalmat ad a gyógyszerész szakmának vélt vagy valós felsőbbrendűségét hangoztatni, mely szerint ettől fognak minket tisztelni a betegek és ettől leszünk többek egy bolti eladónál.
Van egy rossz hírem: nem ettől leszünk többek. Többek vagyunk egyáltalán? Bizonyos értelemben igen, de sokszor úgy érzem, fordítva és túl magasan üljük meg azt a bizonyos lovat.

Ráadásul mind orvos, mind pedig gyógyszerész vonalon a fent vázolt mentalitás életben tart egyfajta “varázsló” kultuszt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint mikor a hidrofiles mosakodókenőcsből sem mindegy, melyiket adod el a betegnek – a gyógyulásba, a gyógyszerbe vetett hit működik! Vagy nem.

Egy szó mint száz, probléma, felvetett kérdés akad bőven, reakció, megoldás szinte egy sem. Persze úgy nehéz is bármin változtatni, ha a “varázsló kultusz” status quo-ját a szakma nagyobbik fele (?) továbbra is meg akarja őrizni. Közben az idő és a romlott nyugat szépen elhalad mellettünk.

A felismerés

Mostanában sokat gondolkozom, hogy milyen vállalkozást indítsak. Muszáj, mert a nyugdíjat most már szinte biztos, hogy magamnak kell előteremteni, bár efelől eddig sem volt semmi kétségem. Persze ez nem egyedi, magyar probléma, egész Európa ezzel küzd. A különbség csupán annyi, hogy míg egy európai fizetésből az átlagos életszínvonal megtartásával lehet bőségesen a nyugdíjra takarékoskodni, addig a magyarból nem igazán, főleg egy alkalmazott gyógyszerészi fizetésből.

Az elmúlt napok reakcióiból, pár korábbi beszélgetésből, véleményből és államtitkár úr fura nyilatkozatából ma délután bevillant egy ötlet, amiben azért némileg a furán tragikomikus magyar valóság is benne van.

Az alapötlet a gazdasági útkeresésem kapcsán jött, mely szerint megérné kiszolgálni egy adott piaci szegmens betegeit/vevőit. Persze ennek a betegcsoportnak adódhatnak gyógyszerigényei is, melyet sajnos a jelenlegi szabályozás miatt nem tudnék kielégíteni, hiszen a városban van már két patika, újabbat nyitni nem lehet. Meg különbenis, szűkített portfolióval nem is tehetném meg.

Aztán továbbgondoltam, elkalandoztam kicsit az utópiák földjére ahol már a magisztrális gyógyszerkészítés és a felesleges laboreszközök problematikájára is megoldást véltem találni.

Egy megoldás

A “Gyógyszerészet – Múlt! Jelen. Jövő?” csoport házigazdájával, Lukács Ádám kollégámmal beszélgettem már arról, illetve ő is többször felvetette azt a meglátást, ami a lehetséges megoldáshoz az alapötletet adta.

Ha a magisztrális gyógyszerkészítés, mondjuk kis tételben nem kellően rentábilis és ráadásul még drága eszközöket, labort is fenn kell tartani hozzá – kötelező jelleggel -, miért ne lehetne ebben a témában egy jogszabálymódosítással engedményt adni a patikáknak és mondjuk a józan észt hagyni érvényesülni?

Mire gondolok? Például arra, hogy kistérségenként lenne egy nagyobb – igen, akár láncos – patika, aki vállalná a magisztrális készítmények előállítását, majd a kész terméket átadná (eladná) a többi gyógyszertáranak. Persze, ezt nem monopólium szinten tenné, aki akar, az részt vehet az üzletben, azaz bármennyi patika dönthet úgy, hogy ők bizony továbbra is készítenek magisztrális készítményeket.

Természetesen számukra ekkor a jelenleg is érvényben levő (vagy talán pár ponton racionalizált) szabályozás érvényben maradna, megkockáztatom, hogy akár egy auditnak is lenne értelme, melynek során az adott gyógyszertár megkapná a “minősített magisztrális gyógyszerkészítő” címet. Úgyis rajongunk az ilyen hangzatos szakmai lózungokért. (irónia – a szerk.)

A többi patika viszont mentesülhetne ezáltal mind a laborfelszerelés, mind a magisztrális alapanyagok készletezése, mind pedig a készítéssel járó munkaerő problematikája alól.

Ehhez persze kell egyfajta szakmai akarat, de ahogyan láttam, hogy az ügyeletről milyen szívesen lemondana sok patika – pont a rentábilitás hiánya miatt -, úgy azt gondolom, nem kellene kétszer kérdezni, hogy élnének-e ezzel a lehetőséggel. Feltéve, ha az álszakmaiságot sikerül levetkőzni és kicsit a fejlődés irányába tekinteni.

Most, hogy így belegondolok, tulajdonképpen már most is ez a helyzet állt elő, csak éppenséggel teljesen illegálisan, etikátlanul és sok esetben a betegeknek, vevőknek hazugságokat tálalva. Nem lenne jobb ezt szépen tiszába tenni és nyíltan, őszintén kommunikálni?

Gondoljuk tovább

Úgy tűnik, hogy az előttünk, gyógyszerészek előtt álló kihagyhatatlan és óriási lehetőséggel sajnos eléggé kevesen tudunk élni. Dicső kormányunk és érdekvédelmi képviseletünk ajándékaként 2014. január 1-től 25%, 2017. január 1-től 50% gyógyszerészi tulajdonrész kell, hogy legyen a patikákban. Bár több konkrét esetben próbáltak fiatalok az irányba érdeklődni, hogy esetleg hol van eladósorba kerülő (figyelem, nem ingyen “örökölt”!) patika, sem az OTH, sem az MGYK nem nyújtott ebben segítséget, különböző magyarázkodások mögé bújva.

Magyarán, a piac telített, adott sok tehetséges “lézengő” fiatal gyógyszerész, akik ha addig nem jutnak lehetőséghez, egyszer majd nagyon fognak hiányozni a rendszerből, a generációváltáskor. Mondjuk úgy 5-10 év múlva.

Ha megadjuk a lehetőséget egy a fent említett “enyhítésre”, akkor már csak egy lépés lenne egy szerintem szintén előre mutató lépés újítás, mely megengedné a patikák differenciálódását, egy újból liberalizált piacon.

Mire gondolok? A differenciálódó patika ötletét a védett, telített piaci patthelyzet adta. Fentebb már némileg vázoltam, hogy mit értek alatta: speciális betegkör/vevőkör igényeit kielégítő, szűkített (és konkrétan behatárolt) gyógyszer portfólióval dolgozó, gyógyszerészi tulajdonlást és üzemeltetést igénylő mini-patika.

Például egy nőgyógyászati rendelőkomplexum mellett nőgyógyászati termékekre specializálódva, azokat fixen készleten tartva.

Vagy például Sopronban, a fogászok mekkájában egy speciális, fogápolási termékeket és fogászati beavatkozás előtt/után használt készítményeket tartó, azokra specializálódott mini-patika.

Vagy kifejezetten kozmetikai igényeket ellátó patika, szélesebb termékpalettával, erre a területre koncentrált szaktudással, szaktanácsadással, gyógyszerészi gondozással.

Sok esetben egy speciális gyógyszerigény, termékcsoport iránti kereslet kielégítése nehézséget okoz a patikának, hiszen sporadikusan jelentkezik vevő adott termékekre, drágák is, így nincsen készleten (pl. intrauterin eszközök). Ha egy gyógyszerész bátrabb a kelleténél és kockáztatva mégis készletet tart ezekből a készítményekből, könnyen belefuthat egy komolyabb veszteségbe.

Ha a beteg/vevő érdekeit nézem, mennyivel jobb lenne, ha biztosan tudná, hova kell mennie a speciális igényeivel?

Ha gyógyszertár üzemeltetési szempontokat veszem sorra, egy-egy ilyen mini-patika működhetne egy (vezető)gyógyszerész és egy asszisztens segítségével, sőt még azt is meg merem kockáztatni, hogy elegendő lenne például a környező orvosi rendelők nyitvatartási idejéhez igazodva kinyitnia.

Apropó környező orvosi rendelők: bár mind a MOK, mind az MGYK etikai kódexe tilt bármi féle orvos-gyógyszerész együttműködést, mely anyagi haszonszerzéssel jár, azért a valóságban jópár legálisan (!) véghezvitt próbálkozás volt pontosan ennek a tiltásnak a margóján (lásd: Szirt Invest).

Meggyőződésem, hogy ez a fajta korlátozás szintén egy álszent és pont, hogy a beteg/vevő érdekei ellen dolgozó szabályozás. Ennek kifejtésébe most nem mennék bele, akár egy külön bejegyzést is érdemelne, a lényeg, hogy nem igazán tudok olyan patikáról, ahol ezt akár részben, akár teljes egészében ne szegnék meg. Teszem hozzá gyorsan, hogy a beteg/vevő az esetek 90%-ban csak nyer az együttműködésen, ami a sors iróniája képpen, pont megszegi az ő érdekvédelme miatt meghozott korlátozást…paradox.

Ha az önző gyógyszerészi érdeket nézem – gondolok itt most az első generációs, “meztelen seggű” gyógyszerészekre, mint amilyen én is vagyok -, akkor pedig lehetőségünk lenne bekerülni a kihalásos alapon működő rendszerbe, mint vállalkozó, újító. Egy mini-patika nyitásához nem lenne szükség akkora tőkére, ezzel arányosan a gyógyszerpiacból kiszakított piaci részesedés sem akkora. Egy ilyen differenciált patika ugyan venne el nyereséget a többi gyógyszertártól, azonban vinné a gondot és a kockázatot is a már említett speciális vevői igények miatt.

Egy szó mint száz, a differenciált patika ötletét nem is feltétlenül a gyógyszerforgalmazásban látom, inkább annak lehetőségében, pontosabban a tiltás és a piacvédés hiányában. A fenti fogászati példánál maradva, mondjuk 90%-ban kvázi drogéria szerű termékportfolió és 10%-ban gyógyszer portfolió. Ha lehetne egy ilyen mini-patikám, én büszkén vállalnám a szakma minden ellenérzését (hívhatnátok nyugodtan diplomás eladónak), vállalnám nyíltan a merkantilista hozáálást, mint ahogyan azt is, hogy tanult hivatásomat gyakorlom egy megnevezésében is különböző “patikában”.

Persze gyorsan ki is veszem a kezem a biliből, hiszen egy ilyen rendszer megvalósulására csekély esélyt látok és erre a hirtelen jött vázlatra millió és egy ellenérvet lehet felhozni, sőt, még magam sem számoltam ki, hogy üzletileg megérné-e.

Vissza a magihoz

Zárógondolatként még feltétlenül megemlíteném azt, hogy a magisztrális készítmények és a laboreszközök kapcsán felvázolt ötletem különösen nagy segítséget jelentene az örökös árrésharcban élő kispatikák számára, ahol akár az is számít, hogy a kötelező – és az esetek 99%-ában használaton kívüli – sterilizátor hitelesítésére kidobott pénz megmarad.

A differenciált patikák (legyen szó akár a magisztrális készítményekről, akár a speciális szűkített portfolioról) kellő rugalmassággal kezelve terhet vehetnek le a piac szereplőiről, akik így kiegyensúlyozottabb működést érhetnek el.

A betegek/vevők nem maradnának magisztrális készítmény nélkül, hiszen a területileg magisztrális készítmény elkészítését vállaló patika el tudja készíteni az ilyen tevékenységet nem folytató patika számára azt. Ha felzárkóznánk a digitális írástudatlanságban, eretnek módon azt is el tudom képzelni, hogy egy gyors receptúra szkennelés és a magisztrális-patika felé továbbítás után a beteg szemszögéből nézve ugyanúgy pl. másnapra készülne el egy adott készítmény. Persze a logisztika, a tárolás, a gyógyszerbiztonság mind-mind megválaszolandó kérdések és koránt sem biztos, hogy ezekre a kérdésekre pozitív válasz adható.

De legalább megoldást keresek, kesergés helyett.

A "Like" gombra nyomva megoszthatod ismerőseiddel a bejegyzést!

ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR KERESŐ

nextserver A Patikablog oldalait a NEXTSERVER tárolja.